Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-34
Az országgyűlés képviselőházának 3U> dum! Lehetetlenség!) Ez szinte érthetetlen és ha szükség van tehát valahol restrikcióra, szükség van csökkentésre, akkor olyan terekre irányozzuk a figyelmünket, ahol még lehetséges a csökkentés, ahol még mód van arra. Ha az államháztartás egyensúlyát reális intézkedésekkel biztosítjuk, ha minden olyan intézményt, hivatalt lehetőleg minél előbb megszüntetünk, amelyekre okvetlenül szükségünk nincsen, (Helyeslés jobbfelől.) és lecsökkentettük a butget-ünket, amely nézetem szerint még a Népszövetség által megállapított magaslaton sem tartható meg az adóalanyoknak lecsökkentett fizetési lehetőségei miatt, (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) akkor addig, ameddig módunkban van, nézzünk szét a költségvetésünkben és vaskézzel, akár a rombolásig is menjünk el, de legyünk figyelemmel arra, amit Eckhardt Tibor igen t. barátunk mondott, hogy ebben az országban nekünk meg kell élnünk, bármiképpen adódik is a sors. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Próbáljunk mi a Népszövetséghez fordulni, — mint Friedrich igen t. képviselőtársam mondotta — hogy az exportunkat lehetővé tegye! Én nem hiszem, hogy a Népszövetség ebben a tekintetben intézkedni fog és félek, hogy a nemzetnek, a népnek szolidaritása nem fog olyan helyzetet teremteni itt Európa közepén számunkra, hogy mi megélhetünk az ő jó-voltukból. Nekünk a magunk jóvoltából kell megélnünk és a legjobb szövetségeshez, saját magunkhoz kell folyamodnunk. (Helyeslés jobbfelől.) Mert lehetséges, hogy a Népszövetség, vagy a nemzetek szolidarizmusa egyszer talán olyan magas fokra fog emelkedni, hogy segédkezet fog nyújtani nekünk és minden Európa keletén élő agrárországnak, de mégis abban a hitben kell dolgoznunk, hogy ez a segítség el fog maradni és saját lábunkon kell megállanunk a helyünket. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) Ami pénzünk stabilitását, vagyis az infláció és defláció kérdését illeti, ezen a téren egyöntetűen nyilvánult meg a vita során az a felfogás, hogy az inflációt el kell kerülni, mert hiszen a multakból tudjuk, hogy miféle rombolásokat okozhat az egész magyar társadalomnak az infláció, tudjuk, hogy az államháztartás biztos menetét nem lehet inflációs pénzzel biztosítani és ennélfogva minden lehetőt el kell követnünk, hogyha mást nem is, pénzünk belső vásárlóerejét biztosíthassuk. De e mellett az a bizonyos pénzmennyiség, amelylyel ma rendelkezünk, az országnak, a gazdasági életnek kiszolgálására nem elégséges. Nekünk belső fizetési eszközt kell teremtenünk, olyan módon azonban, és^ ez igen nehéz kérdés, hogy ne okozzon inflációt. Sokkal gyengébbnek érzem magamat pénzügyi téren, minthogy ezekbe a kérdésekbe szakszerűen beleszólhatnék, ez azonban komoly meggondolás tárgya kell, hogy legyen, mert hiszen legnagyobb értékeink éppen a fizetési eszközök csekélysége miatt elpusztulnak. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Gáspárdy Elemér: Kérek még pár perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Gáspárdy Elemér: Az, hogy az inflációs politikát elkerüljük, amint előbb szerencsém volt kijelenteni, igen nehéz kérdés. Viszont nagyon nehéz a pénzszűkét belső fizetési eszközzel pótolni. Valami módon azonban mégis csak kell gondoskodnunk belső fizetési eszközről, akár belső kölcsön formájában, amely első helyre volna betáblázva az ingatlanokra, akár KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. III. ülése 1931 december 9-én, szerdán. 209 más úton, mert így, amint előbb kifejteni szerencsém volt, legnagyobb értékeink pusztulásba mehetnének. A legnagyobb probléma azonban a magángazdaságok megsegítése, az adóalanyok létének biztosítása. {Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Mert ha ez nem történik meg, sem stabil pénzzel nem élhetünk, sem pedig az államháztartás létét nem biztosíthatjuk. Ebben a kérdésben állást foglalni, azt hiszem, nagyon nehéz feladat. Eckhardt Tibor igen t. barátom nagyszerűen felépített beszédében szólott a telepítésről. A telepítési akcióra megint óriási eszközök volnának szükségesek és nem mondotta meg azt a forrást, amelyből ezeket a horribilis pénzösszegeket vehetjük. Hangoztatta ugyancsak Eckhardt Tibor igen t. képviselő úr, hogy olcsó életet kellene teremteni ebben az országban. Ez így odavetve nagyon tetszetősen hangzik, de ha megfelelő indokolással alá nem támasztja, hogy mi módon lehet ezt a,z olcsó életet megteremteni, akkor ez pusztán csak szólammá zsugorodik össze. Felvetette a piacok biztosításának kérdését. Ez is igen nehéz probléma, mert r hiszen minden ország az elzárkózás álláspontjára helyezkedik és nem engedi meg, megakadályozza exportunkat, mint ahogy mi viszont az ő importjukat akarjuk megakadályozni. Nagyon szép volna az európai összefogás, az európai unió létrehozása, de szerintem ezek a gondolatok ábrándok és utópiák maradnak mindaddig, amíg az emberiség nem tudott közös pénzegységet, egy közös nyelvet magának kitalálni, hogy azzal érintkezhessek. Az európai államok a nemzetek különfélesége következtében belátható időn belül nem lesznek abban a helyzetben, hogy teljes gazdasági egységbe tömörüljenek. Mert nem lehet az Amerikai Egyesült Államokra hivatkozni, ahol a népek mindegyikét, a nemzet egész rétegét az angol világszellem hatja át, ahol szóban, gondolatban, cselekvésben, érzésben nemzetivé lett Egyesült Államok keletkeztek. Es igaz, ha itt a nemzeteknek, a népeknek igazságossága megnyilvánulna, akkor elsősorban azokat az akadályokat kellene az útból elhárítani, amely akadályok megrontják Európa atmoszféráját. Mert hogy kívánhatják mitőlünk, agyonnyo; morgatott és sanyargatott országtól, hogy jó szívvel, becsülettel üljünk le ahhoz az asztalhoz és egyezzünk bele a mi megcsonkításunkba, feledjük el a multak keserűségét és tárgyaljunk Európa boldogabb, szebb, biztosabb jövője felől, amely biztos, szebbjövőjű Európa bennünket eltiport, megcsonkított, gazdasági létünket lehetetlenné tette. (Ügy van! jobbfelől.) Nem akarok hosszasabban foglalkozni a kérdésekkel és olyan terekre térni, amelyek meghaladják az én pénzügyi tudásomat és gazdasági elgondolásaimat, de én Is és azt hiszem, velem együtt minden magyar politikus is arra törekedett, hogy behatoljon a gazdasági kérdések mélyébe s foglalkozzék a felvetett problémákkal. Hiszen egyrészt ezer és ezer terv merült fel, amelyeket a képviselő uraknak megküldöttek, másrészt ezen vita során is olyan problémák vetődtek fel, amelyek kell, hogy gondolkozóba ejtsenek mindnyájunkat. En csak egyet vagyok bátor tisztelettel ajánlani. A mai súlyos helyzetben a politika félretételével minden egyes magyar képviselő és törvényhozó, (Gr. Hunyady Ferenc: Ügy van! A pártpolitika félretételével! Nagyon helyes! Egyek vagyunk!) a kormány is erős kézzel, radikálisan, figyelembevéve a tények ere31