Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-33
188 Az országgyűlés képviselőházának 33. ülése 1931 december Jf-én, pénteken. hogy egy-két miniszter úr kivételével, aki volt szíves pár szóban valamit mondani és tudomásunkra hozni, az egész kormány teljes némaságban van, teljesen hallgat, csak a lapok útján nyilatkozik s ugyanakkor itt van egy gazdasági válság és egy bizalmi válság a nyakunkon, amely sürgős, sőt azonnali megoldásra vár. Az államháztartás »egyensúlyát akarták rendbehozni, ez volt az első tétel. Ennek gyors keresztülvitelére küldetett ki a 33-as bizottság, amely azután egy 6-os albizottságot küldött ki az egyensúly helyreállításának keresztülvitelére. Ez azután kék ceruzájával exisztenciákat tett tönkre és lehetetlen megspórolásokat eszközölt, amelyek nem is megspórolások. (Fábián Béla: Csak ott nem mert spórolni, ahol kellett volna!) Ez a megspórolás is a nagy gyorsaság helyett csigalassúsággal halad. Kérdem akkor, minek vagyunk itt mi, a parlament 1 ? Azért, hogy vitatkozzunk és egymást győzzük meg, beszéljünk itt jóformán teljesen üres padoknak? Hiszen a hatalom a kormány kezében van, a kormány pedig a hatalmat a 33-as bizottsággal együtt gyakorolja. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Kun Béla: Vészbizottság!) Tönkreteszik az exisztenciákat, megállítják a termelést és amiként tiltakozunk a létminimum megcsonkítása ellen, akképpen tiltakozunk az ellen az adóprés ellen is, (Ügy van! Ügy van!) a balodlalon.) amellyel a 33-as bizottság intenciói folytán tönkretesznek mindent és megállítják az életet. A vidéknek, a magyar falunak ma egy fontos problémája van: a kenyérkérdés. Ez a kérdés benyomult azonban a városba is. A gazdatársadalom, amelyről Fenyő igen t. képviselőtársam is elismerte, hogy a nemzet fundamentuma, ma végső kétségbeesésben van. (Zsigmond Gyula: Holnap már kenyere sem lesz!) Különíböző adók, különböző kigondolt, kitalált megszorítások révén préselik ki a nemzet testéből a pénzt, de hogy meddig tudnak préselni, azt nem tudom. Jelenleg az a helyzet, hogy a mai komplikált adórendszer alapján a föld, az ingatlan az, amely állandóan ki van téve a különböző adópréseknek és adóbehajtásoknak. : A gazdatársadalom, a magyar falu mártott áll, hogy a legnagyobb kétségbeeséssel néz a tél elé. Agrárállam vagyunk, gabona terem nálunk, itt nem volna szabad éhező embernek lennie és ezzel szemben most is az a helyzet, hogy vidéken mindenki eladta, elkótyavetyélte a maga termését, csakhogy az adót be tudja^ fizetni és ezzel bizonyos fokig mentesítse magát a zaklatásoktól. (Dinien Ödön: A vetőmagot lefoglalja a végrehajtó, az inséggabonát elviszi a végrehajtó!) A kormány kimondotta újabban a jegyzők, hasonlóképpen a bírónak és a községi elöljárónak is az anyagi felelősségét (Gál Jenő: Fizetést nem tud adni nekik!) s ezáltal a leglehetetlenebb helyzetbe hozta a községet, a falu jegyzőjét is. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Dinnyés Lajos: Tisztelettel kérek 15 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztanak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbításhoz hozzájárul. Dinnyés Lajos: Ezzel szemben a helyzet az, hogy a falu jegyzője, akinek a falu vezetőjének kellene lennie, pár hónappal ezelőtt még főkortes volt, ma fővégrehajtó. A lakosság, a falu népe most már a legnagyobb bizalmatlansággal néz a jegyzők felé, ezzel szemben pedig a jegyzőknek, akiket pedig a kormányzat küld ki ma végrehajtóknak, az állam nem ad fizetést és sok száz és száz nyomorgó jegyzői családot a legnagyobb kétségbeesésbe taszít. Ujabban pedig, minthogy még ez sem volt elég erélyes rendszabály az adóbehajtásra és nem vezetett eredményre, a központokból küldenek ki kocsikat, teherautókat, csendőrökkel felszerelve, idegen végrehajtókat, akik — bármennyire is tagadja a túloldal, ezek a tények — elviszik az utolsó kakast, elviszik a dunnát, elvisznek mindent, ami ma még 'elvihető. (Dinien Ödön: Csak a bort nem, mert azt nem lehet eladni!) Elviszik a gazdáktól az ekét is, elvisznek mindent és a tatárjárás igazán majdnem semmi volt ahhoz a végrehajtó járáshoz képest, amelyben ma ez az ország van. T. Ház! Ez a kormány azt mondja, hogy jogutódja az előbbi kormánynak, az előbbi rendszernek. Mi .adófizetők szeretnők tudni, hogy a különböző adók címén most beszedett pénz mire megy el. Mi nem lehetünk és nem is vagyunk bizalommal olyan kormánnyal szemben, amely a múlt kormánynak mintegy utódja és annak elveit vallja, annak a múlt kormánynak elveit, amelynek túlkiadásairól, túlköltekezéséről itt fekszik előttünk a jelentés. Bennünket nagyon érdekel, hogy mi lesz itt a jövőben, mi történik ezekkel a pénzekkel. Ezeket a cecheket, a mások mulatsága után maradt cecheket velünk akarják megfizettetni? (Fábián Béla: így van!) Hoery jön ahhoz az a magyar gazda, aki hajnaltól késő estig dolgazik, vagy az az iparos, az a kereskedő, az a polgár vagy munkás, aki véres verítékkel szerzi pénzét, hogy mások dáridót csapjanak pénzéből? Igen t. Ház, a Legfőbb Állami Számvevőszék jelentése, nem beszélve a külföldi szakértők jelentéseiről, igen szomorú dolerokról tesz tanúságot. Itt a múlt rendszer gazdálkodásáról ilyen kitételek vannak. A 21. tétel alatt a magyar nemzeti érdemkereszt költségeinek túlkiadása 24.405 pengő. (Friedrich István: Sok volt az érdem!) Az indokolás azt mondja (olvassa): «Tiilki adást idézett elő az, hogy a rendelkezésre állott rendjelek kevésnek bizonyultak, továbbá, hogy az egyes rendjelekből bizonyos tartalékkészletről kellett gondoskodni.» Sőt, a jövőre való tekintettel még új tartalékok is válhatnak szükségessé! Nekünk, magyar polgároknak ilyen d ári dókra, ilyen kitüntetésekre, amelyek az állam túlkiadását növelik, semmi szükségünk sincs. Vagy például itt van a sokat hangoztatott és rádión vasárnap délután 3—4 óra közt közvetített gazdasági szakoktatás. Itt a túlkiadás 14.500 pengő. Ezeket a kiváló előadásokat igazán alig hallgatja valaki, semmi értelme, hoery ennyi túlkl adást idézzenek velr> elő. (Fábián Béla: Olyan szegény a mi rádiónk? Ráfizet a,z üzletre?) A népjóléti és munkaügyi minisztériumnál 142. tétel alatf 91.112-80 penffő túlkiadás van. Az indokolásban pedig a következő foglaltatik (olvassa): «...a rendes karácsonyi és évvégi jutalmazások során anyasd elismerésben részesült, másrészt pedig különösen azért állott elő, mert a minisztérium kötelékén kívül álló, de a miniszter személye körül a Felsőházban, a Képviselőházban, a miniszterelnökségen és a különböző politikai pártklubokban szolgálatot teljesítők és oly magánszemélyek is részesültek nagyobb számban iutalomban. akik a számviteli utasítás 119. §-ában foglaltak szerint a fenti rovat terhébe jutalomban egyáltalán, nem voltak részesíthetők.» (Egv hana a baloldalon: Zsakett! — Gaal Gaston: Ezért kérték ki Dréhrt?! — Strausz István: Nem!) Csak
