Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-33

Az országgyűlés képviselőházának SS. tette. Ne méltóztassék félreérteni, nekem nem a boletta eltűnése táj, — -bar itt is jó lett volna megmondani, nogy mi okozta az ú. n. bolettaaiapnaK a deficitjét. Ami ellen teljes erőmből tiltakoznék, az az, nogy a boiettávai azt^a gondolatot is eltemessük, hogy a mezőgazdasági termelésen intézményesen segíteni keli. (Ugy van! ügy van!) ELNÖK:: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni! Marschall Ferenc: Tisztelettel kérem, méltóztassanak hozzájárulni beszédidőmnek negyedórával való megnosszabbításához. Elnök: Méltóztatik a Ház a képviselő úr beszédidejének negyedórával való meghoszszabbításalioz hozzájárulnia (Igen!) A ház a beszédidő megnosszabbításához hozzájárult. Marschall Ferenc: A miniszterelnök úr expozéjában volt ugyan egy r rövidke mondat, amely a búzaár belföldi tartásahelyett a mezőgazdaságnak valamilyen általános megsegítését helyezte kilátásba, ennek azonban még halvány körvonalait sem látjuk ma. Mi nem munkanélküli-segítséget kérünk, hanem azt, amit mindenütt a világon ma megadnak a mezőgazdaságnak: a mezőgazdasági irtózatos, árdepressziónak valamilyen kiegyenlítését. (Élénk helyeslés.) Más államok, különösen importállampk, vámokkal operálnak, termelési prémiumokat hoztak be. Mi vámoíkat nem tudunk statuálni, mert kiviteli ország vagyunk. Amint hallom, a kiviteli adótérítéseket is leépítik, sőt az utóbbi napokban olyan elgondolás lépett előtérbe, hogy a kiviteli adótérítéseket csak az kapja meg — jelzem, hónapokra visszamenő hátralékokról van szó —, aki előbb bebizonyítja, hogy az erre az évre esedékes öszszes adóit kifizette, illetőleg a Nemzeti Bankhoz az összes kötelező devizákat beszolgáltatta. T. Ház, ilyen nincs sehol a világon, ezek az adótérítések annak a nyomorult exportáló gazdának és kereskedőnek minden körülmények^ között járnak, avagy pedig, ha ezek a hátralékok tovább fenntartatnának és nem fizettetnének ki, akkor azt mondom', inkább szüntessük meg ezt az egész intézményt, mert ennek az intézménynek csak akkor van értelme, ha a kivitel megtörténte után azonnal, 24 órával, ezek az adóvisszatérítések megtörténnek, egyébiránt ez az ablakon kidobált pénz. T. Ház! Meg tudom érteni, hogy .az állam mai helyzetében nagyszabású elgondolások súlyos milliókat felemésztő pénzügyi alátámasztására nem lehet gondolni. De a «laissez faire, laissez passer» álláspontjára mégsem lehet helyezkedni. En a bölcs Népszövetséget sem értem. Amikor 1924-ben itt voltak, akkor azt ajánlották nekünk, hogy^ mi az ipart üssük agyon. Most meg, hogy másodízben volt hozzá szerencsénk, a mezőgazdasági termelés háttérfoeszorítását, illetve leépítését ajánlják. T. Ház! Napról-napra hallom, hogy úgynevezett «átfogó programmot» nem lehet adni. Megértem, hogy reális államférfiú vagy gazdaságpolitikus ma nem vállalkozhatik szimfóniák költésére! (Lázár Miklós: Nem ezt akarjuk!) Azonban vitatom és állítom, hogy a mának mégiscsak kell valamilyen Programm jának lennie, kell lennie egy rendszeres- elgondolásnak, amely eligazít bennünket ebben a rettenetes gazdasági káoszban. (Far kasfal vi Farkas Géza: Vezérelveknek!) T. Ház! A mezőgazdaság mit várt Vár egy önérzetes

1 és erélyes kereskedelempolitikát, •amelyet — sajnos — nem tapasztaltunk az utóbbi időben. Mert mi lojálisak lehetünk a kereskedelempolitikában addig, amíg lojalitást ülése 19S1 december U-én, pénteken. 185 tapasztalunk a másik oldalon, de erőszakosaknak kell lennünk akkor, ha a másik oldalon csak erőszakkal állunk szemben. (Ügy van! Ügy van!) Ami itt például osztrák vonatkozásban történt, azt mint agrárius, semmiképpen .sem tudom helyeselni, még azután a magyarázatok után sem, amelyek etekintetben itt elhangzottak. Koneedálok annyit, hogy 'ma az exportkérdés devizakérdéssé vált, de ez a tény egy okkal több arra, hogy a devizapolitikában a merev fináncelgondolások helyett a gazdasági szempontoknak is jusson hely és minden tiszteletem mellett is nagyon kérem a Nemzeti Bank vezetőit arra, ihogy a ködös elméletek magaslatáról szálljanak le, dobják sutba a régi salabaktereket és helyezkedjenek el az élet forgatagában, ahol látni fogják azt a rettenetes heroikus küzdelmet, amelyet ma az exportáló mezőgazdaságnak és az exportáló kereskedelemnek meg kell vívnia. (Helyeslés.) < > En nem megyek odáig, mint Eber igen t. barátom, 'hogy a devizaforgalom teljes felszabadítását kívánjam. Nem is lehet megcsinálni. Sok mindenféle háttere van ennek a dolognak, de ha már azt az álláspontot elfogadom, hogy az exportvalutákat 100%-ig be kell szolgáltatni, azt a követelést felállíthatom, hogy viszont tegyük lehetővé, hogy az emberek 24 vagy 48 órán belül a pénzükhöz jjussanak. Ezek az exportőrök nem Krözusok és teljesen lehetetlen, hogy amikor Prágába sertést vagy Bécsbe marhát viszünk ki és az a marha már rég a fogyasztóhoz került, már régen elfogyasztották, még súlyos ihetek telnek el, amíg az exportőr •hozzájut a pengőértékhez. T. Ház! Továbbmenően, ha már nem tudunk a mezőgazdasági árnívón segíteni, tegyük legalább olcsóbbá a termelést. Ma hatalmi eszközök igénybevételének tömegével találjuk magunkat szemben a gazdasági, társadalmi és állami élet széles területén. Őszintén megvallom, az úgynevezett árdiktatúrát és az úgynevezett árletörést nem szeretem, mert ennek az árletörésnek a végén mindig a fogyasztó tör le. Nem szeretem az árletörést és az árdiktatúrát már csak azért sem, mert mindig olyan bürokratikus tényezők intézik, akiknek a gyakorlati élettel nincs semmi kapcsolatuk (Friedrich István: Sohasem sikerül.) és végeredményben sotha nem sikerülnek. De figyelmeztetnem kell mindenkit, hogy annak talán mégsem kellene Jennie, hogy a bőrárak a legutóbbi időben 25%-kai felemelkedtek, hogy a textilárak a magasugrásban olimpiászi sikerekre pályáznak. Itt van azután a magyar szén kérdése. (Mozgás.) Tagadhatatlanul előnyösített helyzetbe került a magyar széntermelés akkor, amikor a magyar kormány kibocsátotta azt a rendeletet, amely a külföldi szenet kitiltotta ebből az országból. Mi örülünk annak, — lojálisán és tárgyilagosan megállapítom — ha a nemzeti termelés egy ága fejlődik és örültünk annak a megnyilatkozásnak is, amely úgy a szénkormánybiztos, mint a kereskedelemügyi miniszter úr részéről történt, hogy a szénáraknak emelkedniök nem szabad. De talán mégis csak meg kellene vizsgálni az önköltségeket, hogy hogyan alakul az Önköltség, vagy hogyan alakult akkor, amikor a szénbányák kapacitása nem volt kihasználva és hogyan alakul az önköltség ma, amikor kapacitásuk nagy százalékát tudják kihasználni. Mégis csak kellene tenni valamit, hogy a szénkérdésben és a tüzelőanyagok kérdésében más érdeket is előtérbe toljunk: a fogyasztásnak érdekét. (Élénk helyeslés.) Nem 27*