Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-33

178 Az országgyűlés képviselőházának 33. ülése 1931 december U-én, pénteken. rendszer hibáiról beszélnie. En ezenfelül ilyen nehéz időben ia kritikámmal azért is tartózkodóan járok él, mert félek, hogy valamely elejtett szavammal akaratlanul is denunciálok azok előtt, akiknek kezében van ennek a szerencséten országnak a sorsa, értve alatta a külföldi hatalmakat. Azonfelül pedig félnék a kritikámmal azért is, mert nem akarnék soha egyetlen szóval sem, ami a magyar parlamentben elhangzik, igazolási nyújtani ellenségeimnek, tehát még olyant is magamba zárok, amit esetleg ^szeretnék kikiáltani kifelé, de magambazárom, mert ellenségeimet nem akarom igazolni. (Helyeslés jobb felől és a középen.) Végül pedig egy ilyen vitánál arra is kell vigyázni, hogy a Bethlen-kormány felelősségének, a Bethlen-kormány hibáinak, mulasztásainak az •emlegetése nem szabad, hogy elhomályosítsa a valódi nagy ok jelentőségét, vigyázni kell arra, hogy azok, akik kívülről figyelnek minket, azt ne higyjék, hogy itt nincs más baj, csalk az, hogy volt egy pazarló kormány, hanem mindig vezérfonalként, vörös fonálképpen kellene végighúzódnia a vitán minden párt részéről az elhangzó kritikában annak, hogy a trianoni béke okozta nyomorúságunkat, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Trianon az ok, azután pedig vagy van tárgyilagos bírálat, vagy nincs. A trianoni béke előtt is történt valami. En nem vagyok kapható semmiféle vádemelési indítványnak beugrani akkor, amikor már 16 éve vagyok képviselő s előttem nem tudom, hány kormány ült már itt a bársonyszékeken, és amikor a felelősség kérdése szezononként, a rokonszenv szerint vagy az ellenszenv szerint, vettetett fel. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) Feltétlenül csak akkor vagyok hajlandó a Bethlen-kormány ellen vádemelési indítványt megszavazni, ha előbb s orra vesszük, mégpedig sorravesszük magukat a háborús kormányokat, a háborús kormányoknak még életben levő tagjait, értve alatta a Tisza-kormánynak még életben levő tagjait, értve alatta gróf Eszterházy Móric képviselőtársunk kormányát és végig tovább Károlyi Mihály, Berinkey Dénes kormányát, azután a proletárdiktatúra vezetőit, továbbá minden kormányt, amely ezelőtt volt. Csak így kiragadni a sok közül azt, amelyik a legutolsó volt és amely iránt esetleg egyéni ellenszenvvel is viseltetik egyik-másik szónok: semmi körülmények között sem igazságos. 1918-ban egy érdekes vitának voltam a tanuja: Hegedűs Lóránt és Fellner Frigyes vitatkoztak egy vasúti kocsiban azon, hogy a háború után Magyarországon milyen r módon kell a -pénzügyi egyensúlyt helyreállítani. Nagy vita volt: vagyonadó vagy nem vagyonadó, és érdekes volt, hogy a két vitatkozó fél, a;kik majdnem hajbakaptak, megegyeztek egymással ahbajn a tekintetben, hogy az akkori Magyarországot — 1918 augusztusában volt ez — mind a ketten úgy ítélték meg, mint olyan országot, amely holtbizonyosan az első lesz a talpraáTlás tekintetében a háború után. Igenis tehát, Nagy-Magyarországon az volt a helyzet, hogy akkor jöhetett volna egy ilyen világgazdasági válság is, mert még egy ilyen világgazdasági válság, mint amilyen most van, sem rendítette volna meg létalapjaiban Magyarországot; viszont azonban Csonka-Magyarországot nem egy világgazdasági válság, hanem egy szomszéd országban beálló pénzügyi válság is megrendítheti. Tehát igenis, az ország megcsonkítása a fő haj és akik ezt okozták: azok a főbűnösök, akár külföldiek, akár belföldiek; azok a főbűnösök, akiknek részük van az ország megcsonkításában. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Károlyi Gyula grófot többen nógatták és bíztatták a választójogi reformra. En az általános, titkos, községenkénti és nőkre is kiterjedő választójognak voltam, vagyok és leszek a híve, az voltam 16 évvel ezelőtt is, ebben a tekintetben nem változott álláspontom. En a mostani törvénnyel szemben is megtettem a magamét: az 1. §-tól az utolsóig — Scitovszky Béla igen t. képviselőtársam tud rá valószínűleg a legjobban visszaemlékezni — végigverekedtem a választójogi vitát, nekem tehát, van jogom, erkölcsi jogosultságom ezt a választójogot, mint abszolút rosszat és ezt a választási eljárást, mint abszolút rosszat, deklarálni. Csodálkozom azonban, hogy ellenzéki oldalról olyanok is kritikát gyakorolnak ez ellen a választójogi törvény ellen, akik akkor velem szemben ültek és megszavazták ezt a választójogi törvényt. Annak ellenére, hogy az általános, titkos választójog híve vagyok, ha szélső ellenzéki volnék is, a mai viszonyok között a választójog kérdését nem dobtam volna bele a vitába. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem tartom az ország érdekében állónak, hoev ez bedobatott a vitába. Másodszor élek már politikai pályafutásom alatt ilyen helyzetet végig. A háború alatt Rakovszky István dobta bele a vitába a katonák választójogát. Annak ellenére, hogy a választójog szélső kiterjesztésének vagyok a híve, hibáztattam azt, hogy beledobta a vitába, de hibáztattam azt is, hogy Tisza István gróf akkor kitért ennek a kérdésnek megoldása elől. Mert ha már egyszer Rakovszky, bár akaratlanul vagy akarva, elkövette azt a hibát, hogy beledobta a vitába a választójog kérdését, akkor nem lett volna szabad meghátrálni előle és én nem hátrálnék meg előle, ha a miniszterelnöki székben ülnék, most sem, mert az nem is olyan veszedelmes dolog, mint ahogy sokan félnek tőle. En már titkos választásokat is bonyolítottam le, mint főispán és mondhatom, hogy abban a vármegyében, ahol titkos választásokat bonyolítottam le, nyolc kerület közül hét kerületemben az én jelöltem győzött. Miért? Azért, mert meggondoltam, százszor is meggondoltam a jelöltemet. A titkos választójognak egyetlen jó ellenszere van: meg kell gondolni a jelöltséget, alkalmas jelölteket kell állítani és akkor megy a dolog. Bihar vármegyében nyolc kerület közül hét kerületben jött be a jelöltem, titkos választáson; a szomszédos Hajdú vármegyében nyolc kerület közül hét esett el azért, mert ügyetlenül választották meg a jelölteket. (Magyar Pál: Rossz volt a főispán, nem értette úgy a taktikát, mint a képviselő úr!) Es itt, ha már ezekről a választási kérdésekről van szó, csodálom, hogy úgy türtőzteti magát az egységespárt, amikor például odavágják neki, hogy becstelen választásokat vitt végig. Olyan könnyű replikázni. Méltóztassék csak egy kicsit visszagondolni^ hogy volt-e gyalázatosabb és piszkosabb választás Ma^yp'országnn. mint 1919 június7-én a katona- és munkástanács megválasztása? (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Méltóztassék csak visszaadresszálni, hiszen nem lehetett azoknál a' választásoknál borzalmasabb és a,z emberi jogokat jobban lábbal tipró választás. (Sándor Pál: Szép hasonlat!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt,