Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-32
146 Az országgyűlés képviselőházának 32. a vitának a végéhez érkeztünk. (Zsigmond Gyula: Nem bizonyos!) Konstatálnom kell. hogy a parlament ebben a vitában megtette a maga kötelességét. Minden pártot csak elismerés és dicséret érhet. Szép beszédek hangzottak el, és most már állapodjunk meg abban is, hogy nemcsak meddő kritikának voltunk a tanúi, hanem sorozatos szép előadásoknak, programmoknak és különböző ötletek előadásánakBárhonnan meríthetnék erre szép példákat, az ellenzék soraiból, vagy a túlsó^ oldalról. Ott volt Lázár Ferenc t. barátom szép értékes előadása, itt volt a baloldalról Rassay Károly barátomnak, Hunyady grófnak nagy beszéde, nem is szólva Apponyi Albert grandiózus felszólalásáról. (Ügy van! Ügy van! Éljenzés.) Felszólaltak az egyes ipari érdekeltségek képviselői is. Konstatálhatom az ellenzéki oldalról, hogy a parlament megtette kötelességét. , Most a kormányon a sor, hogy ő is teljesítse kötelességét. (Meskó Zoltán: Megszívlelje! — Gr. Hunyady Ferenc: Ivády már megkezdte!) Elismerem, a földmívelésügyi miniszter úr (Élénk éljenzés és taps a jobb- és baloldalon.) már a múltkor is és tegnap is előljárt ezen a téren, (Ügy van! Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) és a baloldal is túlsúlyban ezért hálás elismerését nyilvánította a földmívelésügyi miniszter úrral szemben. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Büchler József: Az álkisgazda meglógott!) Mi nem akarunk minden áron ellenzékieskedni. Ez nem igaz, t. uraim. Mi ezen az oldalon meggyőződésből harcolunk, (Jánossy Gábor: Elhisszük!) és ha látjuk, hogy odavaló ember ül a bársonyszékben, aki magyar szívvel feláll és elmondja, hogy a .megadott körülmények között mit akar, mit tud csinálni, ezt mi is hálával vesszük. A nómaságért azonban mi sem tudunk lelkesedni, (Helyeslés jobb felől.) a nihil ellen, a semmi ellen az ellenzék sem harcol. Légüres térben -szónokoltunk itt négy héten keresztül. Tessék csak megnézni, micsoda sziszifuszi munkát végzett előttem szólott t. képviselőtársam. Üres padok előtt beszélt. (Gr. Sigray Antal: De mi itt voltunk!) Tessék elképzelni, micsoda lelkierő kell ahhoz, 30 percen keresztül belebeszélni üres padsorokba. Es miért van ez? Nemcsak azért, mert ez a parlament — hiába — elvesztette átütő erejét. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Erezzük valamennyien, hogy ez a parlament gyülekező helye lett derék jó uraknak, akik 'eljönnek ide és egymásnak előadásokat tartanak a közgazdaságtan különböző paragrafusairól. Körülbelül ez! De még valami. Igaza van Lingauer Albin t. képviselőtársamnak köriratában: -a képviselőkből ügynökök lettek. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ez a mi katasztrófánk, én ezt már évek óta sokszor szóvátettem. Sajnálom azokat a képviselőtársaimat, akik ilyen duzzasztott táskákkal, amilyen ott is< fekszik, öt éven keresztül hajszolnak egy eleven minisztert, hajszolnak egy államtitkárt s ha az nincs, legalább a titkárát, (Derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) hiszen tudiuk, hogy a miniszteri titkár politikai életünkben súlyos és döntő tényező lett. Ezért nincsenek itt a képviselők, ezért nincs ennek a Háznak átütő ereje. Es hiába, rajta van ezen a Házon a nyilvános! választás minden átka. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Es a hullafoltok!) önök mindig azt mondják, t. túloldal, ülése 1931 december 3-án, csütörtökön. hogy fogjunk össze, dolgozzunk együtt. (Meskó Zoltán: Ügy van!) Ezt én, t. többség, kereken megtagadom^ Minket nem azért küldtek ide, hogy önökkel enyelegjünk, hogy önökkel barátkozzunk. Minket azért küldtek ide, hogy ez ellen a rendszer ellen minden alkotmányos és minden törvényes eszközzel harcoljunk. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ezért vagyunk itt. Mi egyetlen szalmaszálat sem teszünk Károlyi Gyula kormánya útjába. Három hónapon keresztül a legnagyobb jóindulatot kapta innen a miniszterelnök úr. De összefogni önökkel? Mondják meg iaz Istenért, mire fogjunk össze? A semmittevésre, a fortvurstlizásra nem kell összefognunk, ezt önök egyedül is megcsinálhatják, hiszen óriási többségük van. En már sokszor felvetettem itt baloldali barátaim között a passzivitás gondolatát. Sokszor gondoltam, hogy tulajdonképpen nagy hibát követünk el, amikor ide eljövünk es, igen t. túloldal, önöknek a legalitás jellegét szállítjuk házhoz. Hiszen mi csak statiszták vagyunk. Engedelmet kérek, ellenzéki szerepiben küzdeni, ahogy mi itt küzdünk sokat, 12 éven át és eltűrni az önök brutális erőszakoskodásait 12 éven át ez sem könnyű dolog. Engedelmet kérek, ha önök össze akarnak fogni, ne itt hangoztassák ezt. Mi nem kérünk semmi mást önöktől, csak engedjék a becsületes, derék magyar embereknek, hogy szervezkedhessenek, politizálhassanak és résztvehessenek az alkotmányos életben. (Ügy van! Ügy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Szeder Ferenc: Titkos választójogot!) Mi semmi mást nem kívánunk. Ez az ára annak, hogy fogjunk össze. De jól mondotta Apponyi Albert képviselőtársam: a nyilvános szavazási rendszer elsodorta a nemzetet azokba az atmoszférákba, ahol két nemzet alakul ki: az első és másodosztályú nemzet. Önök az elsőosztályú nemzet, önök a hazafiak, önök a nemzetfenntartó elemek, mi a második osztályúak vagyunk. Én szívesen elismerem és vallom magamat, igenis, ezzel a másodosztályú nemzettel maradónak. Ezt a második osztályú nemzetet önök hiába várják összefogásra addig, amíg minket nem kezelnek úgy, ahogy önönmagukat kezelik. Mi igazságot kérünk az alkotmányos élet minden zegzúgában, azt akarjuk, hogy szervezkedhessünk, hogy politizálhassunk és akkor majd beszélhetünk, t. uraim, áz összefogásról, ami pedig el fog jönni. (Büchler József: De már csak romok lesznek!) Higyjék el, jóindulatból figyelmeztetem önöket: mennél később fognak önök velünk igazán összefogni, annál nagyobb árat kell majd önöknek fizetniök. (Gr. Hunyady Ferenc: Ügy van!) annál többet kell majd áldoznunk azokból a nemzeti kincsekből, amelyeknek átmentését valamennyien forrón óhajtjuk. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Én most ezt a gondolatmenetemet abbahagyom, és azért, mert a miniszterelnök úr most jelen van és nem tudom, meddig lesz szerencsém ahhoz, hogy beszédemet hallgatja, külpolitikai kérdésekről akarok szólani, amelyekről a vita során nagyon keveset hallottunk és a kormány részéről mostanáig semmit sem hallottunk. A miniszterelnök úr bemutatkozása alkalmából csak annyit mondott, hogy a külpolitikát folytatni akarja azokban az irányokban, amelyekben Bethlen István gróf vezette. Ez nekünk, a baloldalnak vajmi keveset mond, mert hiszen mi nem tudtuk 10 éven át, hogy külpolitikánk tulajdonképpen milyen irányban halad. Hébe-hóba kaptunk kis információt, de
