Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-32

136 Az országgyűlés képviselőházának 32. Sem szociális, sem pénzügyi szempontból nem tudom •helyeselni azokat az intézkedéseket, amelyeket a kormány állatmháztartásunk egyensúlyának helyreállítása térdekében eddig életbeléptetett. Ha emelnünk kell az adókat, miért nem. sújtjuk nagyobb adókkal azokat a társadalmi rétegeket, amelyek egy ilyen magasabb adót még nyugodtan elbírnának?^ Lehetetlen dolog, hogy Magyarországon a társulati adó hozadéka alig tesz ki 'egy éviben többet, mint húszmillió pengőt. De kérdem, lehet-e csodálkozni a felett, hogy nálunk a törvényhozás ezeket a kategóriákat favorizálja, amikor — és ezt nyíltan ki alkarom mondani^ itl a Házban, — az ország .pénzügyeinek intézésében ma olyan nagy befolyással bíró 33-as bizottság 22 tagjának t a magánvállalatoknál . összesen 191 igazgatósági tagsága van. Készséggel elismerem, hogy egy bizonyos fizetéscsökkentésre szükség volt. De nagy hibának tartom, ^ hogy ez alól a fizetéscsökkentés alól még a létminimumot sem mentesítették. A családos közalkalmazottaknak és egyáltalában annak a számos falun élő sokgyermekes csalárdnak a megsegítése érdekében újból bátor vagyok felhívni >a kormány figyelmét egy javaslatomra, amelyet tavasszal a költségvetési vita alkalmával tettem meg. Ez: az 'agglegényadó bevezetése. (Pintér László: Már megint egy újablb adó?) Egyáltalában nagy hiba, hogy a fizetés- és nyugdíjlevonásoknál nincsenek tekintettel a többgyermekes családokra. Ha nem akarunk egy satnya és életkéntelen nemzedéket nevelni, gyermekeinknek ;meg kell adni azt, amire egészséges fejlődésükhöz szükségük van. A ómagyar ifjúságtól, jobb jövőnk e reményétől és legerősebb bástyájától elvonni a szellemi és testi fejlődés előfeltételeit nemcsak antiszociális cselekedet, de egyenesen ^embertelenség. Az általános fizetéscsökkentés igen káros hatást gyakorolt az iparra és a kereskedelemre is. (Úgy van! Úgy van! a középen.) Magam is ismerek számos olyan kisiparost és kiskereskedőt, aki már az első fizetéscsökkentés alkalmával kénytelen volt iparigazolványát visszaadni, vagy boltját bezárni, mert a tisztviselők beszüntették az eddig rendszeresen havonta fizetett részletek törlesztését, amiből ezek ,a kisemberek legnagyobbrészt éltek. Ezek a tönkrement kisexisztenciák családtagjaikkal együtt nemcsak a munkanélküliek számát növelik, de egyúttal mint adóalanyok is megszűntek létezni és így indirekte apasztják az állam jövedelmét is. A nyugdíjkérdés megoldásánál teljes mértékben egyetértek azzal a gondolattal, amelyet Homonnay Tivadar igen t. képviselőtársam felvetett. Igazságos és méltányos, hogy Trianon óriási nyugdíj terhét résziben későbbi generációk is viseljék. A nyugdíjak terén fennálló

/ anomáliák megszüntetése és a magas nyugdíjak leszállítása ellen nem emelek kifogást. Azt azonban ki kell jelentenem, hogy a tervezett újbóli általános nyugdíjcsökkentést felette károsnak és veszedelmesnek tartom. (Peyer Károly: De meg fogják szavazni!) és ezért nem vagyok abban a helyzetben, hogy a kormánynak ezt a javaslatát magamévá tegyem. (Peyer Károly: De meg fogja szavazni a képviselő úr és a keresztény gazdasági párt is!) Nem fogom megszavazni, képviselő úr. Költségvetésünk megingott egyensúlyának biztosítása szempontjából én csak egy eszközt látok, amire már nagyon sok előttem felszólalt képviselőtársam is rámutatott és ez: .a mi külföldi tartozásaink egy részének a leírása (Zaj. — Elnök csenget.) és a kamatfizetés csökkentése. Eziránt kell hitelezőinkkel a tárgyalásokat haladéktalanul megindítani. ülése 1931 december 3-án, csütörtökön. Gazdasági válságunk kimélyítésének egyik legfőbb tényezője az a túlzott deflációs poli tika, amelyet a Nemzeti Bank a kormány intenciója szerint folytat. Kijelentem, hogy nem vagyok híve az inflációnak, mert azt károsnak és veszélyesnek tartom, de közéletünk gazdasági szakértői közül többen vetették már fel egy segédfizetési eszköz kibocsátásának a gondolatát. Nem foglalkozom részletekben ezzel a kérdéssel, mert az a meggyőződésem, hogy amihez nem ért az ember, arról ne is beszéljen. Csak felhívom rá a kormány szíves figyelmét és arra kérem, hogy ne zárkózzék el ridegen ez elől a megoldás elől. Vizsgálja meg és vizsgáltassa meg szakértőkkel az ezen a téren eddig felmerült tervezeteket. Az az egy bizonyos, hogy ha gazdasági életünk vérkeringését a felvetett nagy problémák megoldásáig valahogy felfrissítenünk nem sikerül és ha változatlanul folytatjuk tovább a való élet szükségleteivel nem számoló és pusztán a rideg pénzügyi és fináncpolitikai szempontokat szem előtt tartó pénzügyi politikánkat, akkor gazdasági életünk teljes összeomlását nem fogjuk elkerülhetni. Az országban uralkodó bizalmi válság enyhítése végett ajánlom a kormány figyelmébe, hogy ne késsen soká egynéhány olyan kérdés felvetésével, amelyeknek megoldását a miniszterelnök úr már kilátásba is helyezte. Ilyenek az összeférhetetlenség újabb szabályozása, (Taps a középen.) a rész vény jogi reforma-, az álláshalmozásokban rejlő visszaélések megszüntetése és nem utolsó sorban a választójogi reform is, különösen az erkölcstelen és lehetetlen ajánlási rendszer kiküszöbölése. Ezt a kérdést szerény véleményem szerint -egy novelláris törvény útján is sikeresen meg lehetne oldani. Minthogy a kapitalista gazdasági rendszer válsága világszerte és így nálunk is súlyos veszéllyel fenyegeti a polgári társadalmat, szociális téren ma esetleg radikálisabb reformoktól sem szabad visszariadnunk. Nem tartom szerencsésnek azt, hogy a miniszterelnök úr expozéjában nem adott programmot, holott ezt várta tőle az egész közvélemény. Senki sem kívánja azt, hogy olyan programmot adjon, amely magában foglalja az összes gazdasági és pénzügyi kérdések végleges és gyökeres megoldását, mert hiszen ez lehetetlen, de a mi •• gazdasági életünk legsúlyosabb problémáiról és azoknak megolásáról mégis csak kellett r volna beszélnie, hogy bizalmat keltsen személye és politikája iránt a közvéleményben. Mert amikor lelki depresszió uralkodik az egész társadalomban és amikor súlyos bizalmi válság van az országban, ezáltal felébresztené- a miniszterelnök úr a közvéleményben újra a már-már megingott hitet és a reményt egy jobb jövőben. T. Ház! Nehéz időket élünk. Alig hiszem, hogy ezeréves történelmünk folyamán sokszor virradtak volna olyan nehéz napok a magyar nemzetre, mint a mostaniak, de én azért nem hirdetem a csüggedést, a visszavonást, a reménytelenséget, mert a magyar nemzet böl csesége a múltban is mindenkor megtalálta a kivezető utat a rázúdult súlyos válságokból. Szilárd &

r hitem, hogy ha ezekben a nehéz napokban félretesszünk minden egyéni és osztályérdeket; ha úgy a közélet, mint a magánélet terén helyreállítjuk a tiszta erkölcs korlátlan uralmát; ha ezekben a nehéz napokban az egész magyar társadalonj, amelyet pedig a bekövetkezett szomorú eseményekért, különösen az erkölcsök lazulása és a fényűzési hajlamnak szinte az őrültségig való fokozása terén