Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.
Ülésnapok - 1931-32
Az országgyűlés képviselőházának 32. i a helyzetet, hogy a fővárosban is, a vidéken is ebben a kemény, kegyetlen télben embereket szükséglakás adása nélkül kilakoltassanak. Ez a legkevesebb, amit kérni lehet. (Pakots József: Ezt a rendszert kellene kilakoltatni. — (Zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bródy Ernő: T. Ház! A mai lapokban ismét két felháborító esetet olvashatunk. Az egyik esetben egy ötgyermekcs családanyához akart bemenni a végrehajtó. Az anya eltorlaszolta az ajtót, nem engedte be a végrehajtót, körmeivel védte kis csemetéit és ugyebár valószínűleg hatóság elleni erőszak bűncselekményét követte el. Így keverednek az emberek bűncselekménybe. Ez az egyik eset. A másik esetben kilakoltattak egy lakót, bútorait kitették az utcára, amire ismeretlen idegen emberek, 25—30 járókelő visszavitte a lakásba a bútorokat. Ismétlem, ismeretlen emberek vitték vissza a bútorokat. (Pintér László: Itt valamit kell tenni!) En azt hiszem, hogy ilyen időkben a népjóléti miniszternek igazán a helyén kellene lenni. (Buday Dezső: Beteg!) Engedelmet kérek t. képviselőtársam, én a legnagyobb részvéttel vagyok minden emberi szenvedés iránt, de amikor az emberek nagy tömegeinek szenvedését látom, kérnem kell, hogy felelős állásban lévő miniszterek legyenek kegyesek ilyen nehéz időkben a helyükön lenni. (Felkiáltások: Beteg!) Akkor a helyettese legyen a helyén, hogy legyen kihez fordulni. Engedelmet kérek, a népjóléti minisztérium kérdéseiben valakinek felelősnek kell lenni és valakinek intézkedési és cselekvési hatáskörének és jogkörének kell lenni. Ilyen nehéz időkben nem lehet elárvult éppen a népjóléti minisztérium. Eri a népjóléti miniszter úr személye iránt a legnagyobb rokonszenvvel viseltetem s ennek kifejezést is adtam, ez tehát nem szól a személye ellen, de nem lehet az ügy gondozatlanul és árván akkor, amikor ezrek és tízezrek ilyen keserves és szomorú helyzetben vannak. T. Képviselőház! En tehát azt kérem, hogy a népjóléti minisztérium lakásügyi miniszteri biztosa minden esetben adhasson a kilakoltatás alól felmentést, illetőleg a kilakoltatottnak szükséglakást. Egyáltalában sajnálom, hogy a népjóléti minisztériumból Udvarhelyi Ubul miniszteri biztos eltávozott. Ö kitűnő érzésű, szociális lélekkel megáldott férfiú volt. Nem keresem és nem kutatom az okot^ miért ment el, a lapokból olvastam a felmentését, amit mély sajnálattal fogadtam, mert közvetlen tapasztalatból láthattam ennek. a kitűnő férfiúnak nemes és emberbaráti munkáját. (Fábián Béla: Hová ment?) Most méltóztassanak megengedni, hogy ugyanezzel kapcsolatban egy másik témára térjek ki, amely a jelenlévő kereskedelemügyi miniszter urat is érdekli, és ez a kereskedők és iparosok régi óhaja, hogy tudniillik az ő lakbérügyeikben egy béregyeztető r bíróság alakuljon. Ez meg volt ígérve. Bocsánatot kérek, itt van a Képviselőház 1931. május 1-i naplója, amikor én ezt a kérést előterjesztettem és a népjóléti miniszter úr azt válaszolta, hogy elfogadja előterjesztésemet. Akkor a következőket jelentette ki (olvassa): «Látom, hogv a kereskedőket nagyon sújtja a gazdasági helyzet — mondotta Ernszt népjóléti miniszter úr — és ezzel szemben a háztulajdonosok akárhányszor megteszik azt, hogy még mindig emelik a boltbéreket. Ez a kereskedőre nézve rendkívül súlyos, mert ő hozzá van kötve ahhoz a helyhez, ahol üzlete van, és ha a helyét megvállése 19$ 1 december 3-án, csütörtökön. 133 toztatja, kockáztatja régi Mrnevét és azt az összeköttetést, amellyel eddig rendelkezett. Kijelentem tehát Bródy Ernő képviselőtársam felszólalására, hogy az Ő indítványát elfogadom.» Ez történt 1931. május 1-én. Azóta ez a kérdés a minisztériumok lapdajátékáyá vált. Egyik minisztériumból a másikba vándorolt. Azt mondták, hogy miután boltbérekről van szó, ez a kereskedelemügyi minisztériumhoz tartozik, de miután adókérdéssel is kapcsolatos, a pénzügyminisztériumhoz r is, minthogy pedig jogi kérdés is, az igazsagügyminiszteriumhoz is tartozik. Ez a kérdés tehát most már hónapok óta vándorol. Azt mondották, csináljanak az érdekeltek tervezetet. Tervezetet csináltak, minden megtörtént, minden kívánság; nak eleget tettek, csak maga az az egyszerű intézkedés, amely nem kerül semmibe, nem történt meg. Mert mi a kérelem? A kérelem az, hogy a túlmagas boltbérek újból való megállapítása és aránylagossá tétele érdekében állíttassák fel egy bíróság 1 , amelynek egyik tagja legyen a háztulajdonos, másik tagja a bérlő és elnöke egy bíró, egy vegyes bizottság, amely egy bírói elnökkel méltányosan és igazságosan intézze el az eléje kerülő ügyeket. Ez sem teherszaporulatot, sem költségszaporulatot nem jelent és semmiféle érdekbe nem' ütközik. Az igazságosság és a méltányosság egyenesen megkívánja ezt, az egész iparos- és kereskedőtársadalom kéri, és mégsem történik semmi. És itt kérem a jelenlévő kereskedelemügyi miniszter urat, akit szóval is kértem és ibátor voltam emlékeztetni erre a kérdésre, kegyeskedjék eleget tenni ennek a kérésnek, mert semmi sem áll útjában, mint akadály, ha csak nem az a bürokrácia, amely mindent megakaszt, mindent elsorvaszt, mindent elposványosít, de e miatt itt emberek mennek tönkre, mert lapdáznak a kérdéssel és nem gondolják meg, hogy emberek nyomorognak és kínlódnak e miatt. Ebből az alkalomból legyen szabad kérni azt is, — és ez megint nem kerül semmibe — hogy a bért lehessen általánosságban havonta fizetni. Jelenleg ugyanis ezt nem teheti meg mindenki, csak azokban a lakásokban lehet erről szó, amelyekbe 1927. november 1. előtt költöztek be és amelyek nem újonnan épültek. Én tehát azt kérem, hogy kivétel nélkül minden lakásban lehessen a bért havonta fizetni. Ez megint a világ-on semmibe sem kerül, ez megint mindenkinek, a lakosságnak egyhangú, közös kérelme, amely az államkincstárt semmivel sem sújtja. Én tehát nagyon kérem, méltóztassék ezt a havi bérfizetést lehetővé tenni, (Helyeslés balfelöl.) mert ez az elemi méltányosságnak megfelel. Én igazságos és objektiv akarok lenni és így azt is meg akarom állapítani, hogy a háztulajdonosokra nézve egy súlyos intézkedés foglaltatik a házadó hivatali összeírásáról szóló rendelkezés 22. §-ának 5. pontjához tartozó utasításban, ahol ki van mondva, hogy nincs helye adóleírás engedélyezésének az esetben, ha a bérjövedelem a házbirtokos azon mulasztása folytán vált behajthatatlanná, me^'t nem érvényesítette felmondási jogát. Ez nagyon helytelen rendelkezés. Legyen elég az, hogy ha a háztulajdonos igazolni tudja a bérlővel és a házfelügyelővel, hogy nem fizettek neki és ebben az esetben joga legyen adójából is a megfelelő leírás engedélyezését kérni. Ebben teljesen igazuk van a háztulajdonosoknak. Méltóztatnak tehát látni t. Képviselőház, hogy én teljesen objektive, minden irányban és minden oldalról igazságosan adtam elő I ezeket a kívánalmakat. Nagyon kérem a kor20*
