Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-31

128 Az országgyűlés képviselőházának 31 senki sem tudja, hogy a pénzügyi tárca betöltése mikor következik el és nem. tudjuk, mikor lesz végre illetékes egyén abban a helyzetben, hogy ennek a kormánynak gazdasági, de különösen pénzügyi politikájáról kötelező nyilatkozatot tehessen. Az események arra indítanak, hogy saját lelkiismeretem megnyugtatása érdekében ezt az interpellációt is elmondjam, még akkor is, ha ennek az interpellációnak pozitív eredménye hamarosan nem lesz. •Azt a tisztelettel teljes kérdést vagyok bátor itt, a t. Ház előtt felvetni, van-e Magyarországon olyan ember, aki komolyan foglalkozik a gazdasági élettel s aki azt hiszi és azt meri állítani, hogy a mai depresszió idején 12%-os és ennél magasabb kamattal lehet termelőmunkát végeznie En azt állítom, hogy ez teljesen lehetetlen és ha e téren változás nem következik he, akkor minden más kezelése a bajoknak tulajdonképpen csak szimptomatikus kezelés, amely tartós eredményt nem fog biztosíthatni. Ennek a kérdésnek tárgyalása közben — egyelőre még csak a bizottságok előtt — felmerült az a kérdés, hogy ne vegyük-e át a múltból a magyar törvényeknek azokat az intézkedéseit, amelyek a múltban, tehát kedvezőbb gazdasági viszonyok között is megállapítottak bizonyos kamatmaximumot, amelyen túl a hatóságok jogsegélyt nem nyújtottak az üzletben érdekelteknek, vagyis a kölcsönadóknak. Éppen a kormány részérői, az igazságügyminiszter részéről hangzott el olyan nyilatkozat, hogy erre ma lehetőség nincs, a kormánynak az az álláspontja, hogy ezeket a múltban nagyobbrészt bevált szabályozásokat ma nem hajlandó az uzsoratörvénybe bevenni. Azért tartottam .szükségesnek, hogy mielőtt ez a törvényjavaslat itt a Ház 'előtt tárgy altatnék, felhívjam a Ház figyelmét ennek a problémának fontosságára. A földmívelésügyi miniszter úr programmbeszédében, illetőleg talán válaszában — 'mindkettőnek felfoghatom ezt a beszédet — nélkülöztem azt, hogy a .mezőgazdaság hitelkérdéséről egyáltalában nem beszélt. De nem akarók itt tisztán a mezőgazdaság hitelkérdéséről beszélni; általában szeretném tárgyalni ezt a kérdést, mert meggyőződésem szerint ez a kérdés nemcsak a mezőgazdaságot érdekli, hanem a kereskedelmet és az ipart is. Vannak ennek a kérdésnek külpolitikai vonatkozásai is. Nem akarom most az államhitelt érinteni, — habár kénytelen vagyok megjegyezni azt, hogy a hitelélet terén a külföldi kölcsönök, ezeknek mikénti kezelése és a belföldi hitelek és ezeknek a kezelése között feltétlenül van összefüggés — csak egyet akarnék érinteni kimerítőbben és ez: a jegybank kamatpolitikája. Magyarország, amely eminenter tőkeszegény ország, mindenesetre .sokkal súlyosabb gazdasági megpróbáltatásoknak lehet kitéve, mint akármelyik erősebb külföldi állam, ha a jegybank kamatpolitikája nem megfelelő. Bátor vagyok felhozni azt, hogy a jelen esetben, amikor általános depresszió van, véleményem szerint bármely jegybank részéről magasabb kamattal dolgozni körülbelül annyit jelent, mint egy dombon felfelé haladó kocsit már fékezni, mert éppen, amikor kedvezőbb hitelviszonyokra, olcsóbb kamatra volna szükség, — amivel nem mondom, hogy minden körülmények között, de esetleg el lehetne érni azt, hogy megindítsák a termelést — iákkor az ellenkező eszközt alkalmazni és megnehezíteni, sok esetben egyenesen lehetetlenné tenné a termelést a magasabb kamattal: ez nézetein szerint nem helyes. . ülése 1931 december E-án, szerdán. Mindenesetre azt hiszem, kívánatos volna, ha ez a Ház, a törvényhozás nemcsak a hitel problémáival, s elsősorban a bankpolitikával foglalkoznék, hanem egy kissé betekintést óhajtana nyerni a Pénzintézeti Központ ügykezelésébe is. Nem akarok részleteket érinteni, mert hiszen végtére nem kívánatos az, hogy esetleg csak a napló'bam olvassák az illetékes miniszterek az interpelláció szövegét. En abból, hogy erre az interpellációmra, bár ezt a kérdést bejelentettem illetékes, sőt legilletékesebb helyen és elmondottam részletesen, hogy m-iről van szó, választ nem kapok, azt a meggyőződést merítem, hogy a kormány ezekben a kérdésekben válaszolni nem tud, vagy válaszolni nem akar. Más választás nincsen. Annak azonban, hogy a kormány ezekre a kérdésekre válaszolni nem tud, vagy nem akar, egyformán súlyos következményei lehetnek a jövőre nézve. Annak, hogy a^ gazdasági életnek éppen legsúlyosabb problémáival a múltban a kormány nem foglalkozott, az eredményét viseljük ma. A mai helyzet elsősorban is függvénye azoknak a mulasztásoknak, amelyeket a múltban elkövettek. Ezt a kérdést strueepolitikával megoldani nem lehet. Ennek a kérdésnek -megfelelő kezeléseként nem tekinthetem azt, hogy ezt a kérdést érinti egyik legnagyobb bankunknak, •a Kereskedelmi Banknak a napokban angol nyelven kiadott időszaki jelentése és véleménye, amely időszaki jelentés és vélemény elég súlyos kritikát mond a volt kormány gazdaságpolitikájáról. Ebben a tekintetben kimondja azt, hogy éppen abban a kritikus időben a Bethlen-kormány nagyon is optimista volt, különösen két irányban: először is túlbecsülte az ország adófizetési kapacitását; másodszor pedig alábecsülte a nemzetközi krízis komolyságát és időtartamának hosszúságát. Azt hiszem, hogy ez a kritika feltétlenül találó és áll. De nem elég az, hogy ezt a kritikát elmondja egyik legnagyobb bankunk és talán a legreálisabb bankok egyike, hanem mindenesetre kívánatos volna, — aminthogy kívánatos lett volna a múltban is —'• hogy a kormány foglalkozzék a gazdasági kérdésekkel és foglalkozzék ezekkel a kormány mögött ülő kormányttámogató többségi párt is. Az az indolencia amellyel a gazdasági kérdéseket a múltban a magyar törvényhozás és a 'magyar hatóságok kezelték, már eddig is szomorú gyümölcsöket termett, és ha az eddig követett rendszertben változás nem áll be, akkor mindenki tisztában lehet ebben az országban azzal, hogy minden áldozat — bármilyen nagy legyen is — teljesen hiábavaló és azzal eredményt elérni nem lehet. . Nem akarom a t. Ház türelmét tovább igénybe venni. Kötelességemet teljesítettem, többet erről az oldalról mi egyelőre nem tehetünk. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. Szakács Andor képviselő úr a belügyminiszter úrhoz intézett interpellációjával kapcsolatban bejelentést kíván tenni. Szakács Andor: T. Ház! Miután a belügyminiszter úr a tömegesen bejegyzett interpellációk ellenére sem szerencséltet bennünket jelenlétével, tisztelettel kérem interpellációm elhalasztását. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadta. Következnék Kun Béla képviselő úr interpellációja. A képviselő úr bejelentéssel kíván' élni. (Buchinger Manó: A fizetések megvonásáról kellene egyszer tárgyalni! Hol van a kor-