Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-31

126 Az országgyűlés képviselőházának 6 munkaügyi miniszter úrhoz, két interpellációt pedig a pénzügyminiszter úrhoz. Tekintettel arra, hogy a népjóléti- és munkaügyi minisz­ter úr egészségi állapotánál fogva nem lehet jelen a Ház ülésén, a pénzügyminisztérium vezetésével megbízott államtitkár úr pedig szintén nincs jelen, ezért mindhárom inter­pellációm elhalasztását kérem. Elnök: Méltóztatnak a kért halasztást megadni.? (Igen!) A Ház a halasztást meg­adja. Szakács Andor képviselő úr szintén ha­lasztást kér interpellációja elmondására. Mél­tóztatnak a halasztást megadni? (Igen!) A Ház ehhez a halasztáshoz is hozzájárul. Következik Farkas Tibor képviselő úr in­terpellációja a miniszterelnök úrhoz, az állí­tólag veszélyeztetett köznyugalom biztosítása tárgyában. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Takách Géza jegyző (olvassa): «Hajlandó-e a miniszterelnök úr a Képviselőházzal közölni, hogy milyen jelenségekre alapítja a kormány azt a tényállítást, hogy a köznyugalom veszé­lyeztetve van? Nem gondolja-e a miniszterelnök úr lehet­ségesnek azt, hogy a jogos elkeseredettség meg­nyilvánulásának a megakadályozása a köz­nyugalmat zavarhatja? Nem látszik-e inkább valószínűnek az, hogy a véleménnyilvánítás szabadságának a megakadályozása teljesen alá­hatóságok tekintélyébe és a közigazga­tás józanságába vetett hitet és éppen azt ered­ményezi, amit a kormány kijelentései szerint meg akar akadályoani?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Farkas Tibor: T. Képviselőház! Interpellá­ciómat, tekintettel a teljesen üres miniszteri székekre... (Erdélyi Aladár: Hol a párt? — * Jánossy Gábor: Üres itt minden! A zsebek is, meg a padok is! — Hegymegi Kiss Pál: Hát az elnök úr adhatna nekünk is szünetet, csak­hogy ezt Ő nem teszi. — Derültség.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóz­tassék hangosan gondolkodni. (Derültség.) A szó Farkas Tibor képviselő urat illeti. Farkas Tibor: T. Képviselőház! En azt sze­retném a t. miniszterelnök úrtól megkérdezni, hogy melyek .azok a jelenségek, amelyekre, mint tényekre hivatkozva, szükségesnek tartja a kormány az általános gyűléstilalmat az or­szágban. Azt hiszem, ez nem bölcs dolog, külö­nösen akkor, amikor éppen a kormánykörök­nek, illetőleg a hatóságoknak nap-nap után elhibázott, s néha nem minden tekintetben a törvény szellemében összeegyeztethető eljá­rása ad okot a jogos kritikára. S itt vissza­térek röviden arra, amit a mélyen t. igazság­ügyminiszter úr mondott, hogy tudniillik konkrétumokat óhajtanak a miniszter urak. Azt hiszem nagyobb konkrétumot nem lehet felmutatni, mint azt, 'hogjr a népjóléti minisz­tériumban közokirathamisításának alapos gya­núja merült fel, s már több, »mint egy éve, ille­tőleg cirka egy év óta tudomást szereztek erről nemcsak a hatósági közegek, hanem ma­guk az illetékes^ hatóságok is és ebben az ügy­ben az ügyészség részéről még ezideig semmi­féle intézkedés, eljárás nem történt. Kérdezem, nem gondolja-e az igen t. kormány, hogy az ilyen jelenségek alkalmasak arra, hogy meg­ingassák a nagyközönségben a hatóság elfogu­latlanságába, komolyságába és a tisztviselők intaktságába vetett hitet? Hiszen az, hogy ilyen ügy ilyen sokáig 'homályban marad, min­. ülése 19S1 december 2-án, szerdán. denesetre arra az elgondolásra adhat alkal­mat, hogy itt bizonyos szolidaritás van olyan dolgokban, amelyben szolidaritásnak helye nincs. Szabálytalanságok elkövetésével nem azonosíthatja magát semmiféle köztisztviselő, (Jánossy Gábor: Nem is azonosítja!) nem azo­nosíthatj:a magát semmiféle hatóság és véle­ményem szerint nem azonosíthatja magát a kormány. (Jánossy Gábor: Nem is teszi!) Az, hogy a kormány ebben a tekintetben nem tett semmit, mindenesetre azt jelenti, hogy mulasztást követett el. Vagy van büntető törvénykönyvünk — és azt hiszem van, ezt talán a túloldalon sem vonja kétségbe senki sem, — vagy van ibüntetőperrendtartásunk, ak­kor tessék annak^ alapján eljárni pártkülönb­ség, rangkülönbség nélkül mindenkivel szem­ben, aki ezekkel a törvényekkel ellentétbe kerül. Ezt kívánjuk mi erről az oldalról, nem kí­vánunk többet és erről az oldalról, azt hiszem, kinyilatkoztathatom, hogy pl. az egész ellenzék megnyugvással venné tudomásul, ha a kor­mány megfelelő javaslattal jönne, arra való hivatkozással, hogy a mai kissé izgatott han­gulatban nem tartja biztosítottnak a rend fenntartását akkor, ha gyűléseket engedélyez, mert talán enyhék erre vonatkozólag a büntető szankciók. Ismétlem, az ellenzéken nem igen akad senki, aki nem volna hajlandó a büntető­törvénykönyv olyan megszigorítását elfo­gadni, amely mindenféle gyűlés megzavarását a legszigorúbban pönalizálja. (Zaj. — Elnök csenget.) Erre szükség lehet meg olyan államokban is, amelyek a kultúra terén vezetőszerepet vin­dikálnak maguknak. Éppen a közeimaltban ol­vastuk, hogy milyen botránnyá alakult át egy nyilViáoios gyűlés Franciaországban, Párizs­ban. Azt hiszem, hogy a jogrend iránt némi fogékonysággal bíró emberek között, — legye­nek azok akár ellenzékiek, akár kormánypár­tiak — ha komolyan fogják föl hivatásukat, mint törvényhozók, nem lehet eltérés abban a tekintetben, hogy a politikai véleménynyilvá­nítás teljes szabadságát biztosítsuk mindenféle nem illetékes egyének részéről elkövetendő megzavarással szemben is. Ebben a tekintetben hajlandó a Háznak ez az oldala a kormánynak segítségére jönni és biztosítani azt, hogy szi­gorúbb rendszabályokkal lépjen föl a gyűlések megzavarói ellen: Semmiesetre sem vagyunk hajlandók azonban — és ezt itt bejelentjük, amint előttem bejelentette Eckhardt Tibor kép­viselőtársam is — némán, szótlanul, tűrni ezt a rendszert, amellyel találkozunk. (Zaj. — El­nök csenget.) Nem egy-két esetet, hanem az esetek egész tömegét, a bűncselekmények egész tömegét hozta annak idején Eckhardt képviselő úr ép­pen a legilletékesebb hatóság, a miniszterelnök úr tudomására, aki beígért szigorú vizsgála­tot, beígért szigorú megtorlást, de nem történt semmi. Én nem akarok visszamenni évekkel ezelőttre, elismerem, hogy annyiban bizonyos haladás történt, hogy nem ismétlődött meg az igazságügyminisztérium részéről az, ami meg­történt a múltban ... (Zaj jobb felől.) Elnök: Kérem, méltóztassanak a szónokot figyelemmel meghallgatni. (Zaj a jobboldalon.) Erdélyi Aladár képviselő urat kérem, méltóz­tassék csendben maradni. Farkas Tibor: . . . általános amnesztiá­ban részesült minden olyan cselekmény, amely a választási visszaélésekkel függött össze. Ez mindenesetre némi haladást jelent a múlttal szemben, de azt hiszem, ez a hala­dás legföljebb csak eléri azt a nívót, amelyet

Next

/
Thumbnails
Contents