Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-31

106 Az országgyűlés képviselőházának 31 midőn a helyzetet a legnagyobb pesszimizmussal ítélem meg. Az általános európai helyzetet vizsgálva, azt látjuk, hogy az egy tébolydához hasonlít. Minden nemzet védekezni próbál, pénzügyi korlátozások és védővámok gyűrűjével bástyázza körül magát, míg gazdasági téren a legtúlhajtottabb nacionalizmus elvei szerint iparkodik berendezkedni. Egyetlen nép van Európában, mely aranyhegyeinek ma még abszolút biztonságában bízva, rideg elzárkózottsággal figyeli a nemzetek haláltusáját s fejnélküli kapkodását, szemmelláthatóan abban a biztos tudatban, hogy az ő mérhetetlen kincsének fedezete megvédi őt azoktól a súlyos megrázkódtatásoktól és^ keservektől, amelyekben Európa nagyrésze már-már elmerül. T. Ház! Nyitott szemmel figyelve a helyzetet^ kétségtelen, hogy Franciaország mai rideg álláspontjában is változásnak kell bekövetkeznie. Változásnak kell bekövetkeznie a természet örök törvénye szerint már csak azért is, mert ha egy egységes testnek — jelen esetben Európának — minden szerve beteg, a még egészséges egyetlen szerve sokáig egészséges nem maradhat. Az egyes nemzetek élet-halál harcában alkalmazott védekező intézkedések előbb-utóbb éreztetni fogják kellemetlen hatásaikat Franciaországra is. E visszahatásnak szokványos előjelei már is mutatkoznak a munkanélküliség s az elsőrendű francia értékek árfolyamainak csökkenésében. Minek kell bekövetkeznie akkor, t. Ház, ha e jelenségek száma és hatása Franciaországban növekedni fog? Ennek logikusan csak az lehet a következménye, hogy Franciaország észbe fog kapni és felhalmozott rengeteg kincsével azoknak az •országoknak gyógyítására indul, amelyekre politikailag szüksége van. Tovább követve a logika törvényeit, elképzelhető-e, hogy Franciaország leveti kalmár szellemét és pusztán jó szívétől vezetve fog segítséget nyújtani*? Nem! Ne áltassuk magunkat azzal, hogy a közelmúlt nagy külpolitikai sikerei reánk nézve ezt jogosan remélhetővé tennék. Senki ne képzelje, hogy Franciaország ő mai elzárkózatottsága után máskép lesz hajlandó kölcsönt nyújtani, vagy máskép adja beleegyező, döntő szavát egy nemzetközi kölcsön folyósításához, minthogy e kölcsön folyósításának feltételéül következményeiben a legvégzetesebb hatású politikai feltételeket szabja. Kérdem, t. Ház, mit fogunk mi tenni, ha valamely rendkívüli eszköz igénybevétele nélkül a jelenlegi gazdasági helyzetet takarékossággal, az adók emelésével, munkanélküliséggel, esődbejutott termeléssel még tovább sorvasztjuk? Mit fogunk tenm, ha nyakig adóssággal, bevallott, vagy tovább titkolt fizetésképtelenséggel a kétségbeesés határán ér majd bennünket clZ íl lehetőség, hogy külföldi kölcsönt kaphatunk? Lesz-e mód, lesz-e lehetőség arra, hogy az elénk szabandó politikai feltételek elfogadása, vagy visszautasítása felett még csak gondolkozhassunk is?! Félek, egész lelkemmel aggódom, hogy ily módon bekövetkezhet eddig soha el nem J képzelt rémség, hogy kénytelenek lennénk lemondani leghőbb vágyaink valóraváltásáról, sőt talán nemzeti függetlenségünkről, nemzeti életünkről is. Lelkiismeretem szerint átérzett becsületbeli kötelességem azt uarancsolja, hogy aggályaimnak kifejezést adjak, de viszont ez kényszerített arra is. hogy legjobb meggyőződésem szerint egy helyes és célravezető védekező eszköz meg. ülése 1931 december 2-án, szerdán. teremtése érdekében határozati javaslattal álljak elő. Véleményem szerint a törvényhozásnak mindennél fontosabb kötelessége olyan intézményes gazdasági és pénzügyi berendezkedést sürgősen végrehajtani, amely átmenetileg képessé teszi az országot — még teljes magárahagyottságában is — önálló és a külföldtől lehetőleg függetlenített gazdasági élet folytatására. Meggyőződésem, hogy a termelőmunka céltudatos irányításával hazánk életereje várakozáson felüli rövid idő alatt fogja a most leküzdhetetlennek látszó nehézségeket eliminálni, a muH bűneit helyrehozni és "egy szebb jövő jehetőségeit biztosítani. Bár a miniszterelnök úr személyével szemben R

r legmesszebbmenő regarddal viseltetem, jelentését azonban megfelelő és elfogadható gazdasági programm hiányában nem vehetem tudomásul. (Élénk helyeslés a baloldalon. — Szónokot többen üdvöslik.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szelni. Ivády Béla földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Miután a most folyó vita során sok képviselőtársam olyan kérdésekkel foglalkozott, amelyek az én tárcám ügykörét érintik, méltóztassanak nekem megengedni, hogy ezekre a felszólalásokra egyrészt a magam • szerény észrevételeit is megtegyem, másrészt, hogy egyben felhasználjam ezt az alkalmat arra is, hogy ezeknek a kérdéseknek a tárgyalása kapcsán nagy vonásokban megjelöljem azokat az elgondolásokat is, amelyek engem a földmívelésügyi tárca vezetésénél irányítani fognak. Nem akarom ezzel azt mondani t. Ház, hogy én ma egy mindenre kiterjedő részletes programmot akarnék adni, hiszen annak nem most, hanem majd a költségvetés tárgyalásakor lesz helye, (Peyer Károly: Hol lesznek maguk már akkor!) hanem úgy érzem, hogy kötelességem mindazokra a kérdésekre reflektálni, amelyeket képviselőtársaim ennek a vitának során felvetettek, ezek között a kérdések között pedig a tárcának sok igen jelentékeny kérdése bennfoglaltatik. Ennek az elgondolásnak alapján t. Ház úgy vélem, hogy a magam feladatát az adott viszonyok között helyesen akként szögezhetem le, hogy legsürgősebb teendőmnek már időrendileg is, annak a két^ felmerült bajnak eliminálását, megszüntetését tekintem, amelyad hoc felmerült és pedig elsősorban a termelés folytonosságának a^ biztosítását, azután pedig az inségakció előkészítését, illetőleg lebonyolítását. Ami pedig általánosságban a gondozásomra bízott nagy érdekek szolgálatát illeti, arra nézve — egy mondatban sűrűsítve feladataimat, — azt mondhatnám, hogy a mára vonatkozólag talán csak az lehet feladatom, hogy átmentsem ezen a nehéz időn a magyar mezőgazdaságot, a magyar anyaföldet és annak mívelőit, a jövőt illetőleg pedig talán abban jelölhetném meg feladatom, hogy elő-' készítsem >a magyar mezőgazdaság reneszánszát, annak szebb és jobb jövőjét. A t. Ház engedelmével egyenként kívánok ezekkel a feladataimmal konkrétebb formában egész röviden foglalkozni. Első feladatom az ad hoc felmerült szükségletek közül az volt, — mert hiszen itt már perfektumokról - számolhatók be — hogy biztosítsam az országnak azon^ részén, ahol a nagy aszály és a nagy jégverések következtében őszi ve-