Képviselőházi napló, 1931. III. kötet • 1931. november 26. - 1934. december 22.

Ülésnapok - 1931-30

Àz országgyűlés képviselőházának 30. ülése 1931 december 1-én, kedden. 93 elnök véleményem szerint teljesen házszabály­ellenesen járt el. (Fábián Béla: így van! Az elnök úrnak nincs joga a képviselőt bírálatá­ban korlátozni. — Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az elnök úrnak joga van arra ügyelni, hogy a Ház méltóságát sértő kifejezések itt megtorlás nélkül el ne hangozzanak és kötelessége arra ügyelni, hogy a tárgyalás rendje betartassák. Bírálat tekintetében korlátokat felállítani egyáltalán nincs joga az elnöknek, mert ha ilyen jog az elnököt megilleti, akkor ne az el­nök úr üljön oda az elnöki székbe, hanem tes­sék a főügyészt oda ültetni, aki ezt a jogot künn a sajtóban és egyéb téren gyakorolja. Ha egy képviselő itt azt mondja, hogy a belügyminiszter tagja a titkos társaságoknak, ez egy megállapítás, amely ellen a belügymi­niszternek módjában áll védekezni, de a bel­ügyminiszter úr ez ellen nem is védekezett, csak azt mondotta, hogy nem vezére ilyen tit­kos társaságuknak. De hogy nem tagja, azt nem mondotta. Ellenkezőleg, ő maga is elis­merte, hogy résztvett a Move, ülésén azon a tit­kos megbeszélésen, amelyről ma még nem tu­dom megállapítani, hogy Vannay és Molnár nem vettek-e részt. (Derültség a bal-és a szél­söbaloldalon.) Ezt majd később tudjuk meg, hogy ezek az ui'ti k annakidején résztvettek-e azon a megbeszélésen, amely ott történt. T. Ház! A harmadik kérdés, amelyet ugyancsak szóvá kell tennem, az a körülmény, hogy a legutóbbi állítólagos lényegtelen és a közre egyáltalában nem veszélyes puccskí­sérletnek a letartóztatottjai katonai fogházban őriztetnek. En nem tudom ma még elbírálni, hogy mi igaz abból, ami itt nyilatkozatokban elhangzik, hogy igaz-e az, amit a belügymi­niszter úr mond, hogy ez egy teljesen lényeg­telen és komolytalan puccskísérlet volt, (Já­nossy Gábor: ö tudja, tehát igaz!), vagy pe­dig, hogy ennek a szálai messzebb is nyúlnak és ennek az egész puccskísérletnek kik a hát­tériben a mozgatói. Mert azt mindenki tudja, hogy az a társaság, amely r itt szervezkedett arra, hogy az ország kormányzását átvegye, még annyi pénzzel sem rendelkezett, hogy megfizesse azt a fröccsöt, amennyibe az neki a vendéglőben került. Ki finanszírozta hát ezt a mozgalmat? Ki volt az, aki a háttérben ezt az agitációt meg­szervezte? Kinek állt érdekében most ezekben a súlyos és nehéz időkben ezt .a társaságot újból olyan szerephez juttatni, amelyet betöltött an­nakidején, amikor minden héten bombák rob­bantak itt különböző helyeken? Elvégre mégis csak meg kell kérdezni azt, hogy hogyan lehet összeegyeztetni a miniszteri felelősséggel is azt, hogy itt a miniszter úr elődje Fábián képviselő­társamnak ismételten történt felszólalására ki­jelentette azt, hogy nem igaz az, hogy Molnár és Vannay állami alkalmazásban vannak. Kü­lönösen érdekes ez azért, mert úgy tudom, hogy Vannayról annakidején, mikor Vázsonyi Vil­most az utcán megtámadta, (Gál Jenő: Orvul!) azt állapították meg, hogy beszámíthatatlan őrült. (Jánossy Gábor: Meglehet! Ez a tette azt bizonyítja!) Kérdem, hogy az összes egészséges emberek már állami alkalmazásban vannak, hogy most már a bolondok is sorra kerülnek, vagy pedig a bolondoknak előnyük van az ál­lami alkalmazásban? (Derültség és taps a bal­és a szélsőbaloldalon.) Fel kell vetni azt a kérdést, hogy csak őrülteket alkalmaznak-e az állami szolgálat­ban, vagy józan embereket. (Zsindely Ferenc: Szégyelhetik ezt a tapsot! — Fábián Béla: Azt nem szégyenli, hogy Vannay állami akalmazás­ban van? Nem szégyenli, hogy önnek tisztvi­iselőtársa Molnár? Nem szégyenli, hogy önnel egy minisztériumba tartozott Molnár? — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Peyer Károly: Fel kell vetnünk, hogy ho­gyan lehet ez, amikor itt az állami tisztviselők fizetését 10%-kai kell 'redukálni és amidőn arról van szó, hogy itt nagyszámú elbocsátásoknak kell bekövetkezniük? Hogyan kerülhet akkor állami szolgálatba ilyen ember, még pedig ho­gyan kerülhet egy olyan megbízatáshoz, ahol neki alkalma van naponta esetleg több katona­tisztet felszerelni, miután ő a katonai ruhade­pot-nak volt valamelyik alkalmazottja, tehát rendelkezett azokkal a készletekkel, amelyek ott, az államkincstár tulajdonát képezik és va-; lószínüleg azért vonták be ezt az illetőt, hogy ha ez a puccs, sikerül, akkor a katonai ruha­depot kinyithassa és kollégáinak rendelkezé­sére bocsáthassa azokat az egyenruhákat, amely egyenruhát jogtalanul visel ő is. Legalább is én nem hiszem azt, hogy bármely katonatiszt büszke volna arra, hogy a hadseregnek ilyen tagjai is vannak és nem hiszem azt, hogy a régi időben, amikor a katonatiszti becsületre még kényesebbek ^ voltak az urak, sokkal inkább, mint ma, (Jánossy Gábor: A becsület az min­dig egyforma! j- Zaj a szélsőbaloldalon.) Fe­renc József idejében megtörténhetett volna az, hogy olyan ember, aki egy ilyen orvtámadás­ban résztvett és akinek egész múltja tele van ilyen sötét foltokkal, akit közben Őrültnek is nyilvánítottak, még egyszer kardot köthetett volna oldalára* • Emellett kérdést kell intéznem aziránt, miért vannak ezek katonai fogházban? (Ügy van! Ügy van! bal felől.) Kérdem: vannak-e ezek között a letartóztatottak között katona­tisztek is? Méltózassék erre nyaltán és egyene­sen^ felelni. Ha vannak ennek az egész puccs­kísérletnek olyan részletei, amelyek katonai vo­natkozásúak, akkor bizonyos mértékig még meg lehet indokolni azt, hogy miért vannak ezek katonai fogházban. (Ügy van! Ügy van! a* szélsőbaloldalon.) De ha igaz az, amit itt a je­lentésekben a kormány kiadott, hogy itt csak civilegyének vannak letartóztatva, ha csak ilyen egyének, (Gál Jenő: Jelentéktelen egyé­nek!) ilyen jelentéktelen egyének vannak le­tartóztatásban, akkor miért kell ezeket az egyé­neket a Margit-körúti katonai fogházban őrizni és miért nem utalják át őket a gyűjtőfogházba, vagy az ügyészségnek egyéb „ilyen intézeteibe, ahol a közönséges bűnösöket őrzik és megind.it­ják-e ellenük legalább olyan gyorsan a statá­riális eljárást, mint amilyen gyorsan megindí­tották a statáriális eljárást az ellen a két su­hanc ellen, akik Magyarország hírnevének, hi­telképességének sokkal kevesebbet ártottak, mint ez az aljas kísérlet, amellyel itt az orszá­got ismét ország-világ elé odaállították és kom­promittálták? (Malasits Géza: Ezek nem kerül­nek statáriális eljárás alá!) Kérdem tehát: miért vannak ezek katonai fogház őrizetében és miért nem jött ez az egész ügy teljes egészében a nyilvánosság elé? Miért kell itt titkolódzni, miért kell itt fátyolt borí­tani erre az egész ügyre? Méltóztassék a sajtó­nak lehetőséget adni arra, hogy ennek az ügy­nek minden részletét megírja, és ne méltóztas­sék a lapokat állandóan terrorizálni a kormány sajtóirodája útján, hogy ne merjen senki se megírni valamit. Ezekben a kérdésekben tehát teljes világos­ságot kérek. Szükségesnek tartom az ország

Next

/
Thumbnails
Contents