Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-24
Az országgyűlés képviselőházának 2U. ü szükségesnek tartanék olyan intézkedést, amely minden olyan ügyletet, amelyet magyar állampolgárok magyar állampolgárokkal idegen pénznemben kötöttek, semmisnek és érvénytelennek nyilvánít. A pengő védelmében elmennék ezekig az intézkedésig és nem várnám be, míg ugyanazok a nehézségek, amelyek r az állam devizaszolgáltatásai körül fennállanak, a magángazdaságot is hasonló nehéz és teljesítésre képtelen helyzetbe hoznák. A tőke elnemzetietlenedésének egyik jelensége az is, ihogy ma nyiltan és szégyenérzet nélkül lehet beszélni az orosz szovjettel való kereskedelmi kapcsolatok felvételéről is. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Semmi körülmények között nem tudunk ahhoz hozzájárulni, {Ügy van! jobbfelől.) hogy az orosz szovjettel való kapcsolat megkezdését a kormány kezdeményezze, vagy engedélyezze. (Kornis Gyula: Helyes!) Mi nagynehezen építettük f fel egy tűzvész után a magyar nemzet házát. Nekünk nem szabad a tűzzel újra tovább játszanunk. (Fábián Béla: Sajnos, egész Európa játszik!) Nekünk tudnunk kell, hogy a szovjetnek minden külföldi képviselete, minden külkereskedelmi képviselete egy-egy biztos fedezék a szovjetagitációnak az illető országba való elterjesztésére. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Vázsonyi János: A német császárság teremtette meg a szovjetet!) Es ha mi üldözzük és megengedhetetlennek tartjuk azokat az üzelmeket, amelyeket a szovjetügynökök Magyarországon végeznek, akkor nem szabad intézményesíteni egy ilyen szovjetügynökséget Magyarországon (Ügy van! a bal- és a jobboldalon.) és nem szabad semmiféle profit. semmiféle haszon kedvéért belemenni abba, hogy a magyar nemzet a szovjettel bármi néven nevezendő diplomáciai, vagy gazdasági összeköttetésbe kerüljön. (Gál Jenő: Mayer miniszter eladta nekik a lovakat már évekkel ezelőtt! — Fábián Béla: Eladni lehet, csak politikai árut nem kell tőlük venni!) A munka elnemzetietlenedésének és elkeresztényietlenedésének jelenségei közé sorolom azt, hogy nálunk a szociáldemokrácia... (Buchinger Manó: Arról beszéljen, hogy a munkanélkülisegély ellen foglalnak állást?) Elnök: A képviselő úrnak nincs joga utasításokat adni, tessék csendben maradni.) (Buchinger Manó: Hogyan lehet kereszténységről beszélnie valakinek, aki a munkások segélyét ellenzi? — Zaj.) Petrovácz Gyula: Azonnal rátérek arra is. A szociáldemokrácia a kommunizmustól nincs élesen elválasztva. (Büchler József: Ez sem igaz!) Ennek hátrányait a szociáldemokrácia is szenvedi. (Homonnay Tivadar: Nem akarjuk lebecsülni a szociáldemokratákat! Munkát akarunk adni, nem éhbért!) TTgy veszem észre, hogy a szociáldemokráciában a harminc éven felüliek szociáldemokraták, a harminc éven aluliak, sajnos, kommunisták. (Buchinger Manó: Arról is maguk tehetnek! — Homonnay Tivadar: Egyszeri segély még nem munkanélkülisegély! — Zaj a középen.) Attól félek, attól tartok, hogy a szociáldemokrácia utánpótlása nem abban az irányban történik, amelyben a, mai vezetőség képzeli. (Buchinger Manó: Pláne, ha maguk így bánnak a munkással.) Attól tartok, hogy az utánpótlás erősen kommunista irányban fog történni. (Gál Jenő: Szóval a munkás éhezzen! Ebbe belenyugszik 1 ?!) Erről nincs szó. (Gál Jenő: Akkor meg ne ellenezze a segélyt! — Zaj. — Elnök csenget.) 'ése 1981 november 19-én, csütörtökön: 315 Et>pen ezért végtelen óvatossággal vagyunk kénytelenek viseltetni a szociáldemokrata szakszervezetekkel szemben. Tisztában vagyunk azzal, (hogy nyfugaton a szociáldemokratapárt már a konstruktív elemek számát szaporítja. (Buday Dezső: Es nemzeti alapon áll!) Tisztában vagyunk azzal, hogy a külföldi szociáldemokratapártok nemzeti tekintetben is sokszor kifogástalan alapon állanak. (Buchinger Manó: Ott nem koplaltatják a munkást!) Ezt szeretnők mi is itt elérni. (Buchinger Manó: Ott van szociálpolitika!) Elnök: Buchinger képviselő urat kérem, maradjon csendben. Petrovácz Gyula: Éppen ezért a múlt ülé sen a túloldalról jelentették ki, (Buchinger Manó: A másik ország szocialistái tetszenek önnektj? hogy mi a szakszervezetekbe tömörült munkásság ínségben levő részének segélyezéséhez készséggel hozzájárulunk, de ennek a segélyezésnek ahhoz a módjához, amely tervezve volt. semmi körülmények közt sem tudunk hozzájárulni (Büchler József: Csak a missziós nővéreknek szabad megkérdezni, hoigy törvényes -e, vagy törvénytelen, hogy mi.lyen újságot olvas és mikor pvónt utoljára. —Nagy zaj.) Ezen a téren nem óhajtok más szervet az ínségakció céljéra igénybevenni, csakis a hatósági szervet. Meg vagyok róla győződve, hogyha itt olyan szervekre bizatnék ezeknek a segélyeknek kiosztása, amelyek szintén nem politikai szervezetek, amelyek azonban a szélsőbaloldal szempontjából mégis vörös posztót jelentenek, hogy egy példát mondiak,, ha ilyen segély kiosztása például az Ébredő Magyarok Egyesületére bizatnék. önök tolnának az elsők, akik ez ellen tiltakoznának. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Büchler József: Ennyi rosszindulatot nem tételeztem fel. Napvon jól tudja, hogy nem igaz, amit mond. — Elnök csenget.) Engedjék meg, hogy a szakszervezeteket politikai szervezeteknek tekintsük. (Büchler József közbeszól.) Elnök: Büchler képviselő urat rendreutasítom. Tessék csendben maradni, ké^Hselő úr! Petrovácz Gyula: Ahhoz, hogy a szakszer vezetek osszák szét a segélyeket, nem tudunk hozzájárulni. Mi azt mondjuk, hogy a szerepeket mes ke]l cserélni: ne a szakszervezet legyen a segély kiosztó szerv és a hatóság az ellenőrző, hanem megfordítva, a hatóság legyen a segélykiosztó szerv' és a szakszervezet legyen ennek ellenőrzője. (Buchinger Manó: Adjanak segélyt, ez a fontos!) Azt hiszem, ez az egyedülií korrekt állásoont, amely mentesíti az akciót minden oolitikai velleity«tói. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Közös érdekünk, hogy az ínségesek segélyezési akcióit minden nnljtikai velleitástól mentesítsük. (Buchinger Manó: Csak a klerikalizmiustól nem, annak leihet!) Elnök: Csendet kérek. Közbeszólóso^kal ezt az ügvet nem intézhetik el. Lesz módjuk a képviselő uraknak felszólalni. Tessék csendben maradni. Petrovácz Gyula^ A. keresztény gazdasági és szociális pártból én vagyok szerencsés másodiknak felszólalhatni. Rám hárul feladat is, hogy interpretáljam azokat az esetleg félreértett vagy félreérthető megjegyzéseket is, amelyeket pártunk vezére, aki először szólalt fel ebben a tárgyban, beszédében mondott és amelyeket, úgy látszik, a t. túloldalról többen félreértettek. így mindenekelőtt f Bessenyey Zénó t. képviselőtársam' beszédében azt mondotta, hogy a mi pártelnökünk jónak
