Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-21

202 Az országgyűlés képviselőházának 21 kat és a szabadkereskedelem minden tekintet- i beni szentségét hirdetik, ugyanakkor a másik j oldalon saját hatáskörükön belül ezeket az alaptételeket és alapigazságokat a saját tételeik meghamisításával erőszakos előnyszerzésre használják fel. Márpedig kétségtelen, hogy a tröszt és a kartell egyedül és kizárólag a tőke és a termelés önoélúságának, nem pedig a fogyasztás és a fogyasztóközönség érdekeinek szolgálatában állnak. Hogy az ilyen mesterséges befolyásolása az árképződésnek erkölesös-e, az más kérdés. En elhiszem, hogy ez a mesterséges befolyásolás az árak kialakulására igen kedvezően hathat, vagy észszerű és célszerű lehet, — hogy ne mondjak, mást, például a termelt javak megsemmisítése — de az ínségben szenvedő emberiséggel szemben ugyanakkor erkölcstelen. Mindezekből nyilvánvaló, hogy ezeket elszigetelt magyar vonatkozású betegségeknek tekinteni legalább is túlzás. Most kérdezem igen t. képviselőtársaimat, hogy tulajdonkép miről is van itt szó. Szó van arról, hogy a 402'5 millió úgynevezett függőkölesönnek — ami talán alkotmányjogi szempontból vagy jogi szempontból kifogásolható — beruházásokra való felhasználása, illetve hovaf ordítása jogos volt-e, vagy sem. Ha nézem az érem másik oldalát, hogy mit szolgált ez a hovafordítás, úgy azt kell mondanom, hogy ez tulajdonképpen egy injekció volt a megakadt gazdasági vérkeringésbe, hogy ez tulajdonképpen olyan egészséges gazdasági beruházás volt, amely kitolta egy összeroppanás lehetőségét. (Weltner Jakab: Az injekciótól a beteg meghalt!) Erre az injekcióra bizony annál is inkább szükség volt, mert, azt hiszem, a t. képviselő úr maga is ebben a helyzetben ezt tette volna. (Büchler József: Calmette-féle injekció!) Mert méltóztassék elképzelni, amikor itt egyik bankzárlat után a másik jött, és amikor nemcsak presztizs, hanem igen fontos nemzetgazdasági érdek függött azon, hogy ez az ország ne essék össze hamarabb, mint a másik, akkor még áldozat árán, még szabálytalanságok, még

v alkotmányjogi sérelmek árán is be kellett dobni ezt az összeget a vérkeringés biztosítására. (Szeder Ferenc: Egy kis Pálfordulás, és milyen szépen tud beszélni! — Zaj. — Elnök csenget.) Ez az invesztíció elsősorban azt az érdeket, illetve azt a tábort szolgálta, amelynek megbízásából a képviselő úr ott ül. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Azt, hogy ilyen nagy invesztíciók, ilyen nagy beruházások történtek, hogy ön által kifogásolt Lillafüredek vannak, kifogásolhatja a gazdatársadalom, kifogásolhatja a kapitalista társadalom, de nem kifogásolhatja ön; akinek társai munkát kaptak ezzel, mert ennek tulajdonképpen ez volt a célja és ezt a célt ezzel el is érte. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Büchler József: Ne vicceljen! A borházaknál is kaptak munkát? — Elnök csenget.) Tisztelettel kérek negyedórás meghosszabbítást! Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghoszszabbítást megadja. (Szeder Ferenc: Hát bizony, hosszú az út innen oda, elismerem! Ahhoz kell egy negyedóra! Hosszú az út, amikor innen dobják ki és oda ül! — Zaj a jobboldalon. — Szeder Ferenc: Kidobták annakidején! — Zaj.) Csendet*kérek. Andaházi Kasnya Béla: T. képviselőtársam, nem kívántam kitérni ezekre az apróbb tételekre, (Zaj a szélsőbaloldalon.) amelyek ön szerint kifokásolhatók, engedtessék meg azonban, hogy ezeket a kiadásokat, amelyeket ön kifogásolt, sorra vegyem. Nézzük tehát, hogy , ülése 1931 november 13-án, pénteken. ebből a négyszázmillió függő kölcsönből micsoda inveszticiók történtek. (Propper Sándor: A Mftr.-re negyven cilliót fizettek rá!) Az én kerületeimből a legszegényebb, a legalsóbb ré^ tegből jönnek hozzám folyton azzal a kéréssel, hogy új iskolák állíttassanak fel, éppen a nagy szegénységre való hivatkozással, hogy a mai télvíz időben, amikor nincs cipő és közlekedési lehetőség, a gyereknek ott kelljen az iskolába menni, mert lehetetlenség, hogy centralizálva járjanak távolabbról iskolába- Ezek igenis olyan szociális szempontok és olyan szociális érdekek, amelyeknek kielégítését nem hiszem» hogy a képviselő úr kifogásolná. (Weltner Jakab: Másokról beszéljen, ne ilyenekről! Ezt helyeslem! —Büchler József: T. Bodóné ő nagysága, nem erről van szó. — Zaj. — Elnök csenget.) Meg vagyok győződve arról, hogyha igen t. képviselőtársaim ezen a helyen ültek volna és a kormány rúdját vezették volna, akkor saját jól felfogott feladatukat és a nemzet gazdasági és életérdekét szem előtt tartva, kénytelenek lettek volna ebbe a túlkiadásba belemenni. (Weltner Jakab: A Futurába, a borházakba, a Lillafüredbe? — Meskó Zoltán: Hiszen már megdicsérték a borászatot külföldön! —• Zaj\ — Elnök csenget.) Engedjék meg, hogy igen egyszerű példát hozzak fel a mai kormányzat rendkívül nehéz viszonyaira :- és helyzetére nézve. Erre a legfényesebb példa az angol példa, ahol igenis a j szociáldemokratapárt volt uralmon, és nézze meg a képviselő úr, a mostani választás sorra elsodorta őket azért, (Zaj a szélsőbaloldalon.) mert a mai rendkívül nehéz viszonyok közt egészen mindegy, hogy ki van a kormány rúdjánál,. nem. lehet az szimpatikus és nem lehet népszerű az intézkedése sem. (Szeder Ferenc közbeszól.) Elnök: Szeder képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Büchler József (Andaházi Kasnya Béla felé): A legnagyobb magyar sulyokvető a képviselő úr!) Andaházi Kasnya Béla: Végeredményben engedtessék meg, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) hogy most néhány olyan kérdést vethesse kfel, amelyek talán a legszigorúbban vett értelemben nem idevalók, de engedtessék meg, hogy hazabeszélhessek. Itt ugyanis tegnap azt hallottam, hogy az egyik képviselő úr felolvasta, hogy a kormány — horribile dicta. — képet rendelt, (Meskó Zoltán: Maguk követelték!) hogy ez a kormány freskót festet. (Propper Sándor: Megörökítették saját magukat! Nem bíznak a jövendőben! — Meskó Zoltán: Maguk követelték a képeket! — Zaj a balolalon.) Elnök: Csendet kérek! (Meskó Zoltán: Ma^ guk követelték! Malasits követelte, hogy az állam képeket vásároljon! — Zajos ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Meskó úr, ne csináljon rossz vicceket!) Andaházi Kasnya Béla: Meg vagyok arról győződve, hogy a képviselő úr az egyenjogúság alapján elismeri azt, hogy nekünk^ is van jogunk élni. Meg vagyok győződve arról, hogy a képviselő úr, aki mindig az egyenlőséget hirdeti, nem kívánja azt, hogy eltűnjünk erről a föld színéről. (Propper Sándor: Es azzal ; az egy freskóval meg vannak mentve? — Meskó Zoltán (Propper Sándor felé): Vigyázzon! Festő! Lepingálja a képviselő urat! — Elénk derültség. —• Jánossy Gábor: Kend fel a falra őket is, pótlólag! — Derültség.) Kulturális szempontból nagyon szégyenletesnek tartom, hogy ezt kifogásolni lehet, hogy a kormány képet rendelt. Ezt annyira komolytalan kriti-