Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-19
Az országgyűlés képviselőházának 19 és a tél küszöbén, bízvást mondhatom, nemzetmentő irányban 1 ? En elvezetem a t. miniszterelnök urat, aki kijelentette, hogy az ő kormányzása alatt éhező ember nem lesz az országban, Zemplén megyébe a hegyaljai kerületbe, (Bródy Ernő: Budapestre is elvezethetjük!) ahol keveset mondok, legalább ezer önhibáján kívül éhező családot mutathatok. Mit tett a miniszterelnök úr az éhség enyhítésére? (östör József közbeszól.) Talán Sopronban a jó Isten és a sors kegyelméből nincsenek olyan viszonyok, mint aminők a Felvidéken vannak, de azt hiszem, t. képviselőtársam hitelt ad annak a kijelentésemnek, hogy az egész Felvidék minden túlzás nélkül egy éhségzónának tekinthető. (Bródy Sándor: Budapest is.^ — Buday Dezső közbeszól.) Az éhség megakadályozására, az éhínség enyhítésére ' a t. miniszterelnök úrnak — miután nem tudom, hogy ki a pénzügyminiszter — pénzügyi közegei brutális erőszakkal veszik el az éhező nép utolsó kis kukoricamálé ját, derékalját, utolsó tehenét, malacát és lefoglalják adóba. A bizonyítékok százait teszem le a t. miniszterelnök úr asztalára. (Nagy zaj a baloldalon.) A Felvidéken adóbehajtásitatárjárás dúl. (Strausz István: Pénzügyi!) A jegyzők, akik ott élnek a faluban és ma már együtt akarnak érezni a nép boldogtalanságával és szenvedéseivel, megbízhatatlanok lettek. (Brogli József: Mindig együttéreztek a néppel!) Itt van előttem egy jelentés, t. Képviselő-, ház, amely beszámol arról, hogy a jegyzők he^ lyett, akik megbízhatatlanoknak bizonyultak, mert nem dermedt meg a szívük és nem némult el az agyuk, új és idegen tisztviselőket küldenek zálogolni, licitálni és végrehajtani. (Dinnyés Lajos közebszól.) Elnök: Csendet kérek! Lázár Miklós: A nép cókmókját szekerekre rakják és viszik egyik községből a másikba, mert abban a községben, ahol lakik az elárverezett család, nem találnak vevőt semmire. Ez a mai gazdasági helyzet a falun. (Ügy van! balfelől.) Ha azt kérdik, t. Képviselőház, hogy mindazokon túl, amiket t. ellenzéki képviselőtársaim elmondtak, mi a legnagyobb mulasztása ennek a rendszernek, akkor azt kell mondanom, fő bűne ennek a rendszernek, hogy tízéves uralma alatt milliárdokat költött el, hasznos és haszontalan dolgokra, gyümölcsöző és meddő beruházásokra egyaránt, (Fábián Béla: Es káros beruházásokra!) de soha tekintetbe nem vette azt a központi problémát, amely hosszú évek óta lidércnyomásként nehezedik az országra, amely erjed, forr, feszít, sistereg... (Halljuk! Halljuk!) hogy ebben az országban 1,700.000 agrárproletár él megalázó, emberhez méltatlan nyomorúságban, 1.700.000 agrárproletár, aki f roszszul termel, aki kiesett a fogyasztásból és aki reménytelenül és vigasztalanul néz a magyar jövő elé. 225.000 mezőgazdasági cseléd, 875000 mezőgazdasági munkás és 600.000 2—3—4 holdas törpebirtokos és gazda: itt kellett volna a rekonstrukciónak megindulnia, nem maharadzsagazdálkodással, amely márványpalotákat és függő-kerteket emel, míg künn az^ aranyozott kerítések mögött a rossz táplálkozástól és népbetegségek miatt pusztul a nemzet színe és virága. Ennek az 1,700.000 mezőgazdasági proletárnak felemelése az igazi irredenta politika. Ezeknek a froritbaállítása a^ külföld felé többet ér, mint mindaz a f millió és millió, amelyet gyakran a hazafiság áljelszava alatt kalandos, irredenta célokra elköltöttünk. Ezt egvszer már itt ebben a Képviselőházban meg kellett mondani. (Zajos helyeslés a balközépen.) ülése 19$1 november 11-én, szerdán. 87 1,700.000 magyar ember áll az egyik oldalon. A másik oldalon egy kormányzat, amely felsorolja tíz év beruházásait és invesztícióit. Váry t. képviselőtársam mindezekért büszkén vállalja a felelősseget. Mindnyájan vállalják érte a felelősséget, de ki vállalja a felelősséget azért, hogy 1,700.000 magyar embert nem mentettek meg a süllyedéstől és nem emelték ki őket^ a r kulturálatlanságnak, a gazdasági nyomorúságnak fertőjéből, ahol nyöszörögnek és vergődnek? Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez lett volna t. képviselőtársam, az a konstruktív munka, amelyet a destrukcióval szembe kellett és lehetett volna állítani? Ez lett volna a dicsőséges termékeny magyar gazdasági forradalom? (Helyeslés balról.) De nagy nemzetgazdasági értelme is van ennek. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a kisbirtokok kisebb produktivitása a nagybirtokkal szemben 250—300 millió. Ha az elmúlt 12 esztendő alatt r a Bethlen-kormány a nélkül, hogy a termelés rendjében lényeges reformokat hajtott volna végre, csupán csak, ha a kisbirtokok produktivitását javította volna, nagyrészben eltüntethette volna a fizetési mérlegnek azt a katasztrofális deficitjét, amely mai gazdasági válságunknak tényleg egyik főoka. *(Egy hang jobbfelől: A tízpengős búzaár!) A nagy kultúrprogramm (Bródy Ernő: A kultúrfölény!) eltűrte azt, hogy míg 475 alsófokú kereskedelmi és ipariskola van, az alsófokú gazasági iskolák száma összesen 147. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. szíveskedjék befejezni. Lázár Miklós: Tisztelettel kérem, beszédidőm meghosszabbítását. Elnök: Mennyi meghosszabbítást kér <\ képviselő úr? Lázár Miklós: Egy negyedórát kérek. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a képviselő úr beszédidejét egy negyedórával meghosszabbítani? Igen!) A Ház a hosszabbítást megadta. Lázár Miklós: Ez az elhanyagolt és a tanulás és fejlődés útjától elzárt törpebirtokos ezért vetett silány és alantas minőségű árut a piacra, amellyel nem tudtunk konkurrálni a külföldi mechanizált gazdaságok terményeivel. Már előre hallom, mit fognak nekem errevonatkozólag mondani. Hát a földbirtokreform. A válaszom: Látszatparlament, látszatalkotmányosság és látszat-földbirtokreform. (Ügy van! a baloldalon.) Ott, ahol a népakarat meghatározott formák között nem érvényesülhet, alkotmányosságról szó sem lehet. A földbirtokreform sem mennyiségileg, sem minőségileg nem emelte a magyar termelést és technikailag olyan fogyatékosan hajtották végre, — mea culpázva valljuk be, t. képviselőtársaim — technikailag olyan fogyatékosan lett végrehajtva a Nagyatádi-féle földbirtokreform, mintha csak az lett volna ennek a reformnak a célja, hogy a földreformtól visszarettentse az országot, (Kun Béla: Földönfutóvá lett, akinek földet adtak! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert csak kárt és csapást jelent a. nemzeti termelésre. {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Borházakat csináltak!) Ne felejtsük el, hogy ez a földreform az infláció alatt hajtatott végre, amikor igenis pénz állt rendelkezésre arra, hogy a kisbirtokost, a zsellér-parasztot ellássak fundus instructus-szal és kellő financiális eszközökkel is. Nézzük a többi országot, ahol szintén infláció volt. Németországban a legnagyobb gazdasági süllyedés sem tudja felőrölni :4*
