Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-18

58 Az országgyűlés képviselőházának : zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Kártévő Bethlen! —Nagy zaj. — Elnök csenget.) Györki képviselő urat rendreutasítom. Méltóztassék csendben maradni. Gratz Gusztáv képviselő urat illeti a szó. (Zaj.) Csendet kérek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalról: Bíróság elé!) Aimikor a képviselő urak fel vannak iratkozva, átadom a szót, beszélhetnek, de most Gratz Gusztáv képviselő urat illeti a szólás joga. Gratz Gusztáv: T. Képviselőház! (Halljuk^ Halljuk!) A mai rendkívüli súlyos gazdasági helyzetben nekünk elsősorban azokról a kérdésekről kell itt beszélnünk és tanácskoznunk, amelyeknek miként való megoldásától függ ebből a súlyos gazdasági helyzetből való kibontakozásunk. (Felkiáltások balfelőlKi az oka ennek? — Szilágyi Lajos: Trianon az oka! — Ka hók Lajos: Ott ű'l a főhóhér!) Elnök: Kabók képviselő urat rendreutasítom és figyelmeztetem, hogyha sértő kifejezéseket fog használni, a mentelmi bizottság elé utasítását fogom javasolni. (Propper Sándor: A Pester Lloydban...) Csendet kérek. A képviselő úrnak nincs joga beszélni. Tessék csendben maradni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Maradjanak csendben a képviselő urak. Gratz Gusztáv képviselő úr beszél, tessék meghallgatni. Gratz Gusztáv: Hogyha én ezekről a kérdésekről beszélek, teszem azt először azért, mert... (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! — Buchinger Manó közbeszól.) Elnök: Csendet kérek. (Buchinger Manó: Az ország tönkretétele nagyobb bűn, mint a sértegetés és azt senkisem torolja meg.) Buchinger képviselő úr ne kezdje el újra a közbeszólásokat, amikor mindenki hallgat. (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) Gratz Gusztáv: ... a mai gazdasági válságba, amelynek megoldását keresnünk kell, belejátszanak olyan kérdések is. amelyekkel hosszú éveken keresztül foglalkoztam és amelyekben bizonyos tapasztalatokra is tettem szert, amelyek talán a mai gazdasági válság megoldása szempontjából sem egészen értéktelenek. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Másodszor felszólalok azért, mert úgy érzem, hogy ezekhez a témákhoz télies tárgyilagossággal és teljes elfogulatlansággal tudok beszélni, mert hiszen csak igen rövid idő óta vagyok tagja annak a pártnak, amelynek padjairól szerencsém, van felszólalni. (Propper Sándor: Kern restelli?) Azért csatlakoztam ehhez a párthoz, mert úgy éreztem, hogy a mai nehéz helyzetben nem tudok megfelelni azoknak a politikái kötelezettségeknek, amelyeket a mandátum átvállalásával magamra vállaltam, ha fenntartom azt az egocentrikus állapotot, amellyel a múlt országgyűlésben távoltartottam magam minden párttól és távoltartottam magam a politikai küzdelmekben való akív részvételtől. Az volt az érzésem, hogy ma mindenkinek kötelessége a maga erejét, — legyen az bármilyen szerény — és a maga töprengéseinek, tapasztalainak eredményét rendelkezésre bocsátani a kibontakozás útjainak megkeresésére és e végből oda kell állania, ahol ennek a feladatnak meggyőződése szerint legjobban tehet eleget. (Egy hang balfelől: Pusztuljanak!) Éppen azért, mert rövid idő t óta vagyok csak tágja ennek a pártnak, kitérhetnék az elől a felelősség elől, amelyet ennek a pártnak vállalnia kell és amelyet készséggel vállal is, ?. ülése 1931 november 10-én, kedden. de amelyet nézetem szerint egészen nyugodt lelkiismerettel vállalhat is, (Egy hang balfelől: Ez volna a legkényelmesebb álláspont.) és igazán nem szólok saját ügyemben, ha igyekszem teljes tárgyilagossággal kifejteni azt a nézetemet, hogy a legnagyobb mértékben igazságtalan volna a mai helyzetért való felelősséget egyetlen párt, kormány, ember, vagy hogy egy divatos szót használjak, egyetlen rendszer nyakába varrni. (Nagy zaj a balés a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen. — Peyer Károly: Ki csinálta? Mi az, hogy nem felel érte! Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gratz Gusztáv: T. Ház! Ha a mai helyzet, amellyel Magyarországon szemben állunk, egyetlen kormány bűne volna, akkor nem volna megérthető, hogy párhuzamosan a nálunk mutatkozó nehézségekkel másutt is egészen hasonló nehézségek mutatkoztak majdnem egyidejűleg. Ugyanazon időben, mint nálunk, Ausztriában, Németországban, Angliában, Romániában, Jugoszláviában ugyanaz történt, mint Magyarországon. (Peyer Károly: Kis tévedés! Nem az történt! Nagy különbség van a között, ami ott történt és ami itt történt. — Zaj.) I^zek az országok is egy napon — és itt igazán nem lehet azt a szót használni, hogy egy «szép» napon —* arra ébredtek, hogy egyfelől az államháztartás igényei, másfelől az illető nemzetek teherbíró képessége között olyan szakadék keletkezett, amely t elkerülhetetlenné tette, hogy az államháztartást drasztikus eszközök igénybevétele útján összhangba hozzák az országok áldozó polgárainak csökkent teherbíró képességével. Ez a fejlemény bekövetkezett teljesen függetlenül attól a politikai rendszertől, amely az illető országokban urakodott. Bekövetkezett olyan országokban, ahol diktatúra volt. Bekövetkezett olyan országokban, (Szilágyi Lajos: Ahol a hatalom a szociáldemokrácia kezében van!) amelyeknek kormánya, mint^ például Ausztria egy jobboldali kormány kezében van. Bekövetkezett olyan országban, mint Románia, ahol abban az időben, amikor a kritikus állapotok bekövetkeztek, olyan párt vezette az ügyeket, amely önmagáról azt mondotta, hogy a Romániában létező legdemokratikusabb elemeket képviseli. Bekövetkezett középpárti koalíció által vezetett Németországban és bekövetkezett a munkáskormány által vezetett Angliában. Maga az a tény, hogy egy és ugyanazon probléma ilyen egymástól annyira különböző módszerekkel kormányzott országokban teljesen hasonló alakban jelentkezett, hogy azonos formában bukkant fel úgy legyőzött, mint. győztes államokban, nagyhatalmaknál éppúgy, mint kis országokban, ipari országokban éppúgy, mint mezőgazdasági államokban, azt. bizonyítja, hogy ennek a jelenségnek valamilyen általános oka lehet, amely független, az illető államok politikai vezetőinek akaratától, vagy ez államok politikai rendszerétől. A válság mindezeket az országokat meglepetésszerűlég érte. Egyik sem dicsekedhetik azzal, hogy olyan időben ismerte volna fel közeledtét, amivel elhárítható lett volna. Es mindegyik állam ugyanazon erős, sokszor drasztikus és politikai tekintetben népszerűtlen intézkedésekre szorult, amelyeket mi is kénytelenek. vagyunk igénybe venni, ha a mostani válságból kibontakozni akarunk. A pártagitáció máshol is igyekszik ezeket a fejleményeket egyetlen kormánynak a nyakába varrni, s csak az angol közvéleményben volt meg a bölcseség, hogy ugyan-