Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-27
Az országgyűlés képviselőházának 27. amelynek réges-régen sikerült magát kiügyeskednie az adóterhek legnagyobb része alól. Van azonban egy olyan réteg, amely most már nem tud fizetni, nem azért, mert ; nem akar, vagy mert jó összeköttetései volnának, hanem azért, mert a legutolsó lehetősége is megszűnt a fizetésre és ez a munka- és keresetnélküliek rétege. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elő lehet venni azt a fináncpolitikai böleseséget és mondhatják azt, hogy az, aki nem dolgozik, nem keres, aki nem keres, az nem adóköteles, de mi bebizonyíthatjuk a konkrét esetek tömegével, hogy ma már a nemkeresők között is számos olyan egyén van, akit az adópréselők még a mai napig is munkába fogtak és megterheltek ezekkel az adókkal. A jövedelemadót ugyanis az elmúlt esztendő jövedelme alapján vetik ki. Az, aki 1930-ban állásban volt és azóta a kormány gazdasági politikájának jóvoltából is dúló munkanélküliség következtében kenyértelenné vált, ennek az adóelméletnek alapján épp úgy tartozik fizetni, ahogyan az 1930-as jövedelme után kell fizetnie. Igaz, mondhatná valaki, aki nem ismeri a tényleges helyzetet, hogy tetszett volna az illetőknek félrerakni tavalyi keresetéből adóra annyit (Farkas István: Kenyérre sem tudtak félrerakni!), amennyivel évi keresetéből adóra tartozik. (Zaj.) Ám, aki ezt a bölcs elméletet a gyakorlatban megvalósítani akarja és a mulasztóval szembeszegezi, annak meg kell mondani, — a biztosítástechnikai formulát erre az esetre alkalmazva, — hogy a dolgozók nem a tőke fefedezeti, hanem a felosztó, kirovó rendszer alapján állanak és élnek, mert silány munkabérük és nyomorult megélhetési lehetőségük őket erre szorítja. Aki tehát 1931-hen munka- és kereset nélkül maradt, az 1930-as jövedelme utáni adóját, sem a jövedelem-, sem a szükségadóját nem képes megfizetni. A jövedelemadórész ennél a kisebbik rész volna. A nagyobbik és súlyosabbik a szükségadónál, a megkétszerzett jövedelemadónál mutatkozik, mert ezt az adót, ha ugyan csak előlegben is, máris szedik az 1930-as jövedelem, tehát az 1931-es jövedelemadó alapján. (Kertész Miklós: Az adózó van szükségben és tőle kérnek szükségadót!) Végleges elszámolásra ez az adó majd csak akkor fog kerülni, 1932-ben, amikor az 1931-es jövedelmiadónak alapjai fel lesznek dolgozva. Az előleget tehát — és itt van ennek a kérdésnek legsúlyosabb pontja — minden felszólamlási lehetőség nélkül bekövetelik három részletben. Azért nem beszélek a két részletesekről, a 10.000 pengőn felüliekről, mert ezek nem a mi kategóriáink. Ezektől bekövetelik a szükségadóelőlegeket és ha majd 1932 nyarának végén netalán kiderül, hogy ez az adónemfizető halálraítélt nem is jövedelemadóköteles, vagy pedig fizetésének csökkenése arányában nem abban a mértékben jövedelemadóköteles, mint az 1930-as jövedelme alapján lett volna és ennélfogva nem is szükségadóköteles, akkor majd egyéb adóhátralékára fordítják az összeget, — ez nem egyéb, mint a boletta-gondolat recidivája, —- vagy pedig^ ha nem lesz adója, akkor visszatérittetik számára. (Kertész Miklós: Erre még nem volt eset! — Farkas István: Azt várhatja, hogy onnan viszszakap valamit! — Jánossy Gábor: Javára írják! — Farkas István: Egy elírásért évekig kell utánajárni, hogy rendbehozzák!) Méltóztassanak csak az ebben a gondolatban rejlő gúnyolódást észrevenni: a munkanélküli, akinek nincs betevő falatja, akitől f a jobb- és az ál-baloldali ellenforradalmár még azt a párpengős munkanélküli segélyt is ülése 1931 november 25-én, szerdán. 449 irigyli, (Eltenmondás jobbfelől.) adjon előleget az államháztartásnak, az a munkanélküli, aki minden elsején őrjítő harcot folytat azért, hogy vackában megmaradhasson, támogassa a szükségbe jutott államháztartást! Az a munkanélküli, aki utolsó rongyának eladásából tengeti életét, — hiszen a munkanélkülisegély ellenkezik a polgári tradíciókkal —• nem adhatja el ezeket az ingóságokat azért, mert az állam már azelőtt lefoglalja nála ezeket adóba. Azután olyan képzelt hátralékok fejében foglalják le náluk ezeket, amelyek nem is illetik meg az államot. Hiszen 1932-re ki fog derülni a nagy titok, hogy a munkanélkülinek 1931-ben nem volt jövedelme, tehát nem lehetett sem jövedelmiadóaiapja, sem ennekfolytán szükségadóalapja. Ezeknél a rétegeknél azt, hogy volt-e vagy nincs jövedelme az illetőnek, igen pontosan meg lehet majd állapítani, mert a vállalatok csak a maguk jövedelmeit nem vallják be, az alkalmazottét ellenben igen pontosan az utolsó fillérig bevallják. (Kertész Miklós: Hogyne!) Már most, — hiszen erről szól az interpellációm — mi nem tudjuk megérteni azt, micsoda fináncpolitikai akadálya van annak, hogy valakinek kérelmére azonnal megállapítsák a munkanélküliséget. Ennek a túlméretezett fináncadminisztrációnak milyen kibírhatatlan terhet jelentene az, ha nem háromnegyed év múlva, hanem már most engedné igazoltatni azt, amit csak 1932-re akar elfogadni! Azután mi lenne, ha nem követelnének előleget attól, aki segélyre szorul és^ akitől ezt a segélyt is meg akarják vonni 1 ? Márpedig az, ami itt finánctechnikai kényelmeskedés szempontjából . a munkanélküliek szükségadójával történik, éppen olyan lázító jelenség, mint az a törekvés, amely azt akarja elgáncsolni, hogy ezek az Ínséget szenvedők néhány pengőhöz jussanak, ami őket néhány napra megmenti az éhínségtől. De már ha a munkanélkülisegély elleni harc legalább egyeseknél, legalább részben elvi harcnak mondható, egyeseknél és részben hatalmi kérdésnek fogható fel, az, amiről itt interpellálok, se nem elvi kérdés, se nem hatalmi szempont, ez a józan észnek és a tisztességnek a parancsa. Mert annak, aki az éhezőtől el akar venni, számolnia kell azzal, hogy az éhezőben felül fog kerekedni az életösztön. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, annyira még nem vagyunk rászorulva, hogy ezen az áron is szükségünk volna egynéhány garasra. (Kertész Miklós: Ez már adószadizmus! — Jánossy Gábor: De nincs ilyen! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Dehogy nincs! — Kertész Miklós: Tucatjával! — Jánossy Gábor: Adószadizmus? — Zaj) Ennél a kérdésnél kell felemlítenem a szükségadóbehajtással kapcsolatban felmerült azt az új gyakorlatot is, amely egyelőre még csak elvétve egyes kerületekben érvényesül, de ha ez ellen fel nem . emeljük szavunkat, félő, hogy ez a szenzációs ötlet egyéb kerületek tetszését is el fogja nyerni. A nagy adóbehajtási Őrületben a VI/B. kerületnek az a fantasztikus ötlete támadt, hogy elővette a jövedelmi adó alanyainak terhére kivetendő szükségadóról szóló rendelet 1. §-a második pontjának azt a tételét, amely szerint a szükségadó alól csak azok mentesek, akiknek évi jövedelmi adóalapja a 2000 pengőt meg nem haladja és ennek alapján ez a kerület a kereseti adóbefizetések alapján kutatja ki és rója meg a 2000 pengős fizetésű magánalkalmazot65*
