Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-27

Az országgyűlés képviseloházánuk %7. tézikedésekkel valaha is egy valuta romlását feltartóztatni lehetett volna, most mégis ezt az utat tartja követendőnek, és késégbeejtőnek tartom ezt különösen azért, mert hiszen tudjuk, hogy itt nem rövid néhány hétre vagy hónapra szóló időről van szó, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) hanem hosszú időre kell berendezkednünk, és vájjon elképzelhető-e, hogy egy ország gazdasági élete fenntartható legyen úgy, hogy mindennap történik valami olyan intézkedés, amely erre a területre tartozik, mindennap vagy bevétetik valaki a kedvezményezettek fellegvárába vagy kizáratik onnan, és mind csupa olyan intézkedés történik, ami az exportot pönalizálj cl. aZ importot pedig premizálja. En ezt elképzelni nem tudom. Nem tudok mást elképzelni ebben a tekintetben, mint, hogy ha ki akartuk volna választani azt az utat, amely a mai nehéz helyzetben a legrövidebb időn belül fogja gazdasági életünket a teljes csőd elé vinni, abban az esetben más utat, mint ezt az utat nem lehetett volna kiválasztanunk, és ha a mélyen t. kereskedelemügyi miniszter úr arra hivatkozik, hogy reménye szerint a feldolgozandó nyerstermények behozatalára egy hitelműveletet fogunk csinálni, erre nézve bátor vagyok óvással élni abban a vonatkozásban, hogyha valóban arra méltóztatik gondolni, ami a lapokban megjelent, hogy ilyen hiteltranszakciókért az állam, a kormány szavatosságot vállal, mert ha én nagy súlyt helyezek is arra, hogy itt a gyáripari termelés meginduljon, folytatódjék és előbbre menjen, csak akkor helyezek erre nagyon nagy súlyt, ha ezt mi természetes eszközökkel érjük el, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) azokkal a természetes eszközökkel, amelyeket a piac szabadsága, a kereslet és a kínálat törvényei, úgy a valuták, devizák, mint az áruk terén determinálnak, de az elmúlt évek tapasztalatai után most odaállani és amint a múltkor bátor voltam mondani — amikor még fel sem keltünk a deresről, újra arra a térre siklani, hogy az állam egyes magánvállalatok gazdasági tevékenysége érdekében szavatosságot vállal, teljesen elhibázott lépés volna. Akkor, bocsánatot kérek, hol van itt a megállás és miért nincs joga akkor a mezőgazdaságnak azt kívánni, hogy amikor rossz a kukoricatermése, akkor az állam a kukorica-importért vállaljon szavatosságot és miért nincs joga ugyanezt igényelni a kereskedelemnek? Hol van a megállás, ha ezek után a borzalmas tapasztalatok után az állam tovább akarja folytatni a legképtelenebb közgazdasági politikát, az intervencionizmus politikáját? Minden bajnak okozója és forrása, amikor egy állam kormánya arra tartja magát hivatottnak és képesnek, hogy a gazdasági élet megnyilvánulásába incidentalis ténykedéseivel belenyúljon, és minél kevésbbé képes valamely kormányzat nagyvonalú megoldásokkal az országot gazdasági életében segíteni, annál több nizust tanúsít ilyen incidentalis tevékenység iránt, amely azután sommázva az ország gazdasági romlását idézi elő. Nem ragaszkodom ahhoz, hogy a keresztülvitel módozatai tekintetében az, amit én odavetettem, — ha az elvet méltóztattak volna elfogadni, efelett lehetett volna tárgyalni, — a leghelyesebb volna, de igenis, ragaszkodom ahhoz, hogy a deviza megkötöttsége, az a rendszer, amely most van, gazdasági termelésünkre halálos csapást mér, kereskedelmi mérlegünket katasztrofálisan meg fogja rontani és fizetési mérlegünket még alacsonyabb színvonalra sülyeszti. Minthogy ez a meggyőződésem, mély ülése 1931 november 25-én, szerdán. 445 tisztelettel az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr iránt és nagyon sajnálva, hogy ezúttal nem lehetek vele egy^ véleményen, válaszát nem vehetem tudomásul. Elnök: A miniszter úr kíván szólni. Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Éber Antal igen t. képviselő úr felszólalása bizonyos pontban megerősítette az én álláspontomat. Én azt voltam bátor említeni, hogy még a mai kötött gazdálkodási rendszer mellett is sokkal több luxuscikk jön az országba, mint amennyit a mi anyagi helyzetünk elbír. Az igen t. képviselő úr most arra méltóztatik hivatkozni, hogy igények jelentkeznek ma is ilyen cikkek iránt. Ha most a képviselő úr javaslatát elfogadva iá forgalmat felszabadítanók, ezek az igények még sokkal mohóbban, még sokkal nagyobb erővel és sokkal nagyobb hatékonysággal érvényesülnének. (Rassay Károly: A ipengőben kereső ember nem tudja megfizetni!) Abszolút tilalmakat bizonyos luxuscikkek (behozatala elé állítani nem lehet, mert egy ország sincs abban a helyzetben, hogy kivitele szempontjából internacionalista legyen, vagyis megkövetelje, hogy minden más ország tartozzék az ő árujának kaput nyitni, a behozatalnál pedig iá nacionalizmus bástyája mögé húzódjék. Ha nekünk egy országgal szemben kereskedelmi viszonyaink vannak, ahová mi tbúzát, (vágómarhát és egyebet szállítunk, valóban nem követelhetjük tőle azt a lemondást, hogy ennek ellenében kiviteli cikkeit ne akarja nálunk elhelyezni. Ami már most a kérdés lényegét illeti, az igen t. képviselő úr méltóztatik szaktekintélyekre hivatkozni. Engedje meg az igen t. képviselő úr, hogy azt mondjam: bármennyi szaktekintélyre hivatkozik is, akik értenek a dologhoz, «azok között senki sincs, aki azt mondaná, hogy a deviza forgalmának és általában a forgalomnak felszabadítása, az idegen váltóárfolyamok emelkedése esetén tartósan tudná azt a hatást elérni, amelyet az igen t. képviselő úr vár, hogy t. i. ezzel kivitelünket emeljük és a behozatalt csökkentjük. Én itt tudnék egész sereg tekintélyes gazdasági szakemberre hivatkozni, akik éppen az ellenkező véleményen vannak. És minthogy ez a hatás a legjobb esetben, ha bekövetkezik is, csak ideiglenes jellegű, ezért az ideiglenes előnyért, még ha bekövetkeznék is, azt a nagy nemzeti • érdeket, amely az aranypengő standard-jének fenntartásához fűződik, nem áldozhatjuk föl, ne méltóztassék az angol példára hivatkozni, hosszú teoretikus fejtegetésekbe kellene belemenni annak bizonyítására, hogy Anglia helyzete egészen más, mint a miénk. Ami az igen t. képviselő úrnak azt a megjegyzését illeti, hogy az ipari nyersanyagimportnál, amelynek módozatairól egyáltalában nem is szólottam, eleve tiltakozik az állami garancia ellen, mert egyesek magánérdekében történik, bocsássa meg iaz igen t képviselő úr, a magyar ipar exisztenciája nem egyes emberek érdeke. (Igaz! Ügy van! jobb felől.) 250.000 gyári munkásunk van, akiknek kenyeréről van szó. E mellett a magyar ipar rendkívül fontos termelési (ág, amelynek a magyar kereskedelmi mérleg megjavításában a magyar export szempontjából is nagy jelentősége Van. Kérem válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés jobb felől és a közéven.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Éber Antal: T. Képviselőház! lA mélyen t. kereskedelemügyi miniszter úr nyilatkozata-