Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-27

Az országgyűlés képviselőházának 27. lálni arra, hogy simulékonyabbá tegyük a gazdasági élet gyakorlati követeléseihez. Egyfelől szigorúan meg kellene torolni azokat a visszaéléseket, amelyek éppen a szabályokhoz alkalmazkodó importőröknek és exportőröknek válnak kárára, másfelől pedig bizonyos könnyítéseket kellene tenni. (Rassay Károly: Több devizát kellene szerezni! Ez volna az első!) Erre is rá fogok térni; teljesen egyetértek a képviselő úrral abban, hogy ez a lényeg. De én stante coneluso beszélek az adott helyzetben lehetséges eszközökről. Pl. fontolóra lehetne venni, nem lehetne-e meghonosítani a devizahatáridőüzletet, vagy nem lehetne-e az exportból származó váltók leszámítolását alacsonyabb kamatláb mellett eszközölni. Ezek természetesen olyan kérdések, amelyek megfontolás tárgyai lehetnek, amelyek mellett én itt ma erről a helyről lekötni nem tudnám magamat, hanem csak mint felvetett gondolatokat említem itt fel, annál is inkább, mert meg vagyok róla győződve, hogy mindezek az eszközök nem jelenthetnek gyökeres orvoslást. Gyökeres orvoslás csak kereskedelmi mérlegünk jelentős mértékben aktívvá tétele és ezzel fizetési mérlegünk passzivitásának jelentős csökkentése volna. En, aki lelkiismeretesen átvizsgáltam a lehetőségeket és alaposan megfontoltam a viszonyokat, becsületes meggyőződéssel jelentem ki azt, hogy Magyarországon minden előfeltétele megvan annak, hogy kereskedelmi mérlegünket jelentős mértékben aktívvá tegyük az exporttal, és hogy ebben a fejező kurzusokon veszi át a pengőt az exportunknak. Éppen ezért, amint iparunknak nyersanyaggal való ellátása biztosítva lesz, — s én remélem, hogy egy-két napon belül örvendetes jelentést tehetek e tekintetben a t. Háznak — nem fogok késni kidolgozott, kéj szén álló ipari exportprogrammot a t. Ház elé terjeszteni. Addig is tisztelettel kérem válaszom elfogadását. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. É

ber Antal: Igen t. Képviselőház! Mindenekelőtt bátor vagyok megemlíteni azt, hogy én mem tettem konkrét javaslatot, konkrét indíványt, mert interpelláció keretében természetesen ilyet .nem is tehettem. Interpellációm értelme az volt, hogy lehetetlenség fenntartani olyan kötött devizagazdálkodást, amely fiktív kurzusokon, valóságos aranyértéküket ki nem fejező kurzusokon veszi át a pengőt az exportőrtől és adja a devizát az importőrnek. Hogy erre technikailag éppen az általam említett módszer a legalkalmasabb-e, vagy nem, az nem lényeges; a lényeges az, hogy ilyen módon termelési politikát fenntartani és folytatni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Miután a miniszter úr olyan jóindulattal emlékezett meg arról, hogy én elméleti kérdésekkel is szoktam foglalkozni, bátor vagyok megemlíteni, hogy mielőtt én az én gyakorlati tapasztalataim leszűrése útján ilyen eredményre és következtetésre jutottam volna, a kérdés rendkívüli fontosságánál fogva igyekeztem ezt a kérdést megbeszélni olyan pénzteoretikusokkal is, akik tekintélyek és illetékesek hasonló kérdések elbírálására, s akikkel ezt megbeszélnem módomban volt. Budapesten hosszasan konzultáltam Heller Farkas egyetemi tanárral, aki nálunk a pénz- és valutateóriáknak legalaposabb ismerője és aki hosszú^ szóbeli megbeszélés után írásban fektette le és közölte velem véleményét, amely így hangzik (olvassa): ülése 19$1 november 25-én, szerdán. 443 „Persze, a legnagyobb mértékben elvetendő a beszolgáltatott devizának a pengőparitás szerinti igénybevétele és a leadott devizáknak ugyanily alapon való kiadása. Amíg aranyparitáson veszi és adja a Jegybank, illetőleg ennek megbízottja a devizát, valóban előmoz dítja a behozatalt és nehezíti a kivitelt. A kötött devizaforgalom célját tehát csak úgy tudja elérni, ha szabadon engedi a deviza árfolyamalakulásáért, melyet igazán csak akkor tudna befolyásolni, ha kellő devizamennyisége volna, amikor persze ia devizaforgalom megkötésének szüksége elesik.» Ezt követőleg, egy bécsi utazásom alkalmával, módját ejtettem annak, hogy Mieses-szel, aki a világirodalomban ma a pénz- és hitelügyi és valutaproblémák legkiválóbb szakértője, az egész gondolatmenetemet ellenőriztessem. Mieses szóról-szóra helyesnek ismerte el, hogy az a rendszer, amely nálunk fennáll, semmi egyébre nem vezethet, mint a kivitel megakadályozására, a behozatal premizálására, ezzel kereskedelmi mérlegünk mesterséges elrontására és fizetési mérlegünk még súlyosabb bajaira. Ha ezziel szemben a mélyen >t kereskedelemügyi miniszter úr arra hivatkozik, hogy most, .as elmúlt hónapban, kereskedelmi mérlegünk aktív egyenleggel zárult, (méltóztassék megengedni, hogy — amint már közbeszólás alakjában eimlítettem — ez nem annak tulajdonítandó, mintha a gazdasági élet jelenségeinek törvényszerűsgei itt most nem' nyilvánultak volna meg, hanem tulajdonítandó annak, hogy ia ml közönségünk vásárló ereje olyan rettenetes mértékben szállt alá (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) és éppen az elmúlt időkben behozott és elviselhetetlen adóterhek folytán olyan mértékben redukáltatott, hogy itt egy kényszereladás folyik, aminek adatait legjobban azzal tudom megvilágítani, hogy legnagyobb pluszunk az elmúlt hónapban búzában volt, olyan alapon, hogy itt öt pengőt kaptunk egy métermázsa búzáért, amelyet exportálnunk kellett azért, mert fizetési mérlegünknek helyzete olyan, hogy kiszívja még azt a kevés exportálható árut is az országból, amellyel rendelkezünk. Majd méltóztatik az igen t, kereskedelemügyi miniszter úrnak meglátni, hogy néhány hónap lefolyása alatt milyen lesz Magyarország kereskedelmi mérlegének képe. Akkor fognak majd ennek jelenségei mut átkozni. De ha azt méltóztatik hinni, hogy az, ami nálunk van, a luxuscikkek behozatalának abszolút megakadályozását jelenti, tévedni méltóztatik. Arra nézve, hogy ez mennyire téves, bátor vagyok egy nagyon eklatáns példára utalni, amelyet ajánlok is a mélyen t. kereskedelemügyi miniszter úr szíves figyelmébe. Ha tudniillik az igen t. kormánynak annyira programmjához tartozik, hogy semmi áron luxuscikkek ide behozhatok ne legyenek, akkor méltóztassék az igen t. kormánynak az Országos Közélelmezési Részvénytársaságnál, amely teljesen a kormány hatásköre alá tartozik, és amely a legsűrűbben keresi fel a kereskedelmi és iparkamarát devizaigénylésekkel szardiniának, teának, mazsolának, kávénak, mogyorónak, mandulának behozatalára, továbbá az igen t. kormány a rendelkezésére álló és az árnivellálás céljait tudvalevőleg hatásosan szolgáló üzemeknél e tekintetben közbelépni. De ugyanaz a rendszer, amely nálunk van, sehol a világon nincs a deviza-korlátozások tekintetében, még Ausztriában sincs,