Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-27

432 Az országgyűlés képviselőházának 27, milliókat beszolgáltatott a banknak 4%-ért, egy másik napon egy másik üzeme, mondjuk az elektromos üzem, igénybevett milliókat, de 12%-ér/t. Ezeket a kamatdifferenciákat, amelyek sok millió összegre rúgnak egy nagy közület háztartásával kapcsolatban, lehet biztosítani és megnyerni, ha mi magunk gondoskodunk a takarékpénztári hálózat kiépítéséről. En a magam részéről itt a Házban nem egyszer említettem és nyomatékkal említem fel ez alkalommal is, hogy az államnak, a kormánynak a hitelélet irányítására abszolút befolyást kell gyakorolnia. Beteg nemzetgazdaság az, ahol a hitelélet fejlődése, a pénzforgalom irányítása nem a legális kormányzat útján történik, hanem magánszervezetek útján, amelyek, mint tudjuk, nálunk kartelbe léptek ep-vmással. En tehát azt követelem, intézkedjék a kormány akként, hogy a rendelkezésre álló összegek szétosztása, felhasználása, hitelek nyújtása tekintetében a kormánynak legyen döntő szava. Nem lehet döntő szava mindazideig, amig nem létesíti a községi takarékpénztárak hálózatát. Városi viszonylatban itt van a budapesti minta, Debrecen, Szeged, Pécs, stb. követhetik ezt a mintát. Országos viszonylatban szintén el tudom képzelni, hogy ki tudja építeni, nem máról-holnapra, hanem az idők során, — amit, mondjuk, 5—10 esztendőre kontemplálok, — azt a hálózatot, amelyneik segítségével az állam a maga jövedelmei, a maga gazdasági életéhez szükséges összegek felett a diszpozíciót magának biztosíthatja. Nagyon sajnos, hogy minden ilyen nagyobb tenvtől szinte megriadnak. Nem fogjuk meg a kérdést, vonakodunk, mert létező erők lefékeznek bennünket a cselekvésben. Tisztelettel kérek 15 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház megadta a meghosszabbítást. Buday Dezső: Igen t. Képviselőház! Mostanában és általában gyakorlat az, hogy a szövetkezeteket és a közüzemeket — ide sorozom a hatósági üzemek kérdését is — igen erősen kifogásolják. En ebben a kérdésben különböztetek. Különböztetek a szövetkezetek és a közüzemek között a tekintetben, hogy a közüzemeket létrehozta a háborús viszonylat. Ebből kiindulva, talán azt lehetne deriválni, hogy miután nincs háború, ezeket a közüzemeket meg lelhetne szüntetni. Én azonban úgy érzem, hogy van háború s éppen azon a téren van háború, amely téren mi a közüzemeket létesítettük. Folyik ez a közgazdasági háború, ahol ezek a nagy üzemek még mindig betöltik a maguk árnivelláló szerepét. Azonban magam is azon az állásponton vagyok, hogy minden felesleges, hasznot nem hajtó, ellenben a kisembereknek konkurrenciákat csináló üzemeket meg kell szüntetni. (Ügy van! a balközépen.) A szövetkezetek tekintetében nyíltan bevallom, hogy én teljesen a szövetkezeti állásponton vagyok, (Helyeslés a baloldalon.) mégpedig abból az egyszerű szempontból, hogy a szövetkezeteket tartom az egyedüli módszernek arra, hogy a nagy kapitalizmus ellen a fogyasztók érdekeit megvédelmezzük. Ez az egyedüli módszer és ha valaki támadja a nagy kapitalizmust, ugyanakkor nem támadhatja a szövetkezeteket is, mert ez az egyetlen védekezési eszköz a kapitalizmus ellen. Ebből a szemEontból ellenzem a Futura felszámolását, sőt ívánom^a Futura olyan életképessé tételét, amely a gabonakereskedelemben az állam beavatkozását lehetőleg a maximumig fokozza. Tűrhetetlennek tartom, hogy ezek a nagy töülése 1981 november 25-én, szerdán. megcikkek — akár a mezőgazdasági termelés, akár az ipari termelés eredményei — egyes kartellírozott nagytőkéseknek kizárólagos befolyása alatt álljanak. Igenis, el tudom képzelni és hirdetem, hogy ha az állam tudott sóés dohánymonopóliumot csinálni és ezzel a monopóliummal a maga javát és hasznát megfelelően szolgálni, akkor a kenyérmagvak monopóliumát is meg tudja teremteni. Mert inkább szeretem, hogy állami monopólium legyen, mint néhány nagy gabonacég monopóliuma. Ma tényleg úgy áll a gabonakereskedelem, hogy pár régi gabonakereskedő cég monopóliumát képezi. Ha nem jelenik meg a piacon, akkor szabadon garázdálkodhatik az árak tekintetében és csinálhat olyan nemzetgazdasági károkat, amelyeket alig tud az ország kiheverni. Ha az állam kezében van ez a kérdés, akkor az irányítást megfelelően végezheti. Hogy mennyi részt juttat a magánkereskedelemnek, azt meg lehet ítélni, de hogy a magánkereskedelemnek nem szabad ebben a kérdésben döntőszerepet juttatni, az megítélésem szerint vitán felül áll. De nemcsak a gabonakereskedelem tekintetében vagyunk így, hanem más tekintetben is. Ott van a borkérdés. Ott is teljesen ki vagyunk szolgáltatva pár cég tetszésének vagy nemtetszésének. Nem mindig hitelkérdésről

f van szó, nem egy -esetben spekuláció az egész. Spekuláció, amidőn nagy kínálat jelentkezik és az illető borkereskedő t távoltartja magát a vételtől, olyan áralakulásokra vár, amelyek mellett a termelő megélni nem tud. A mezőgazdasági termelés egyáltalán ki van szolgáltatva az ilyen kereskedelem igazságtalan és lelketlen monopóliumának. A mezőgazdasági termelésben senki sem firtatja azt, hogy kifizeti-e magát a mezőgazdasági termelés. Az ipari termelésben rögtön reagálnak és ha valamely termelési rendszer olyannak bizonyul, amely nem fizeti ki magát, r akkor megszüntetik azt a termelést, elbocsátják a munkásokat, vagy pedig összeállnak a termelő berendezések és csinálnak egy közösét, amely közösnek rendszerint az a célja, hogy olcsón termeljenek, amit munkások elbocsátásával is elősegítenek, ezzel maguknak olyan jövedelmeket biztosítsanak, amelyek a szegény munkásosztálynak kenyértelenségét jelentik. A mezőgazda^ szinte köteles a maga mezőgazdasági üzemét folytatni. Nem tudnám elképzelni, hogy valamely nagy-gazdaság merészkednék parlagon hagyni a földjét. Azt hiszem, az állam rögtön beavatkoznék ebbe, ellenben, ha nagy gyárak bezárják kapuikat, ez ellen senkinek sincs észrevétele és kifogása, pedig a leghatározottabban állítom, hogy éhben a kérdésben is érvényesíteni kell az állambefolyást. Természetesen nem úgy, ahogy ma elképzelik, hogy a Ganzgyárba olvasszák bele az állami gépgyárat vagy a diósgyőri gépgyárat. (Ügy van! balfelöl.) Hogyan méltóztatik elképzelni, t hogy két ilyen kiváló intézmény, amely a készítményei révén is világhírű, összeolvasztassék.Mit jelent a beolvasztás? Azt jelenti, hogy megszüntetik az üzemeket, csak azt tartják fenn, amely az ő megítélésük szerint kifizeti magát. Láttuk a kistarcsai gyár és más üzemek beolvasztásánál, hogy ez mit jelentett. r Tárcsa község számára ez jelentette a kenyértelenséget. A magam részéről a leghatározottabban ellenzem azt, hogy akár vállalatig viszonylatban, akár bérben, akár eladás képében • az állami gépgyárat és a diósgyőri vasgyárat a Ganz-gyárral egyesítsék. (Rassay Károly: Tes-