Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-27
430 Az országgyűlés képviselőházának 27, eeg vezérigazgató, Somorjay Jenő nyűg. altábornagy, Kenedi Béla (Völgy-utca, Budapest), Morvay Zsigmond volt országgyűlési képviselő, Tolnay Kornél nyűg. Máv. elnökigazgató, Zsilinszky Gábor igazgató, Baross Gábor nyűg. postatakarékpénztári igazgató, Tóth Aladár nyűg. vezérkari ezredes, igazgató és a felügyelő bizottságba beválasztották Takáts Károlyt, Lónyay Lászlót, Fáskerty Ferencet és Matuska Richárdot. (Lázár Mikr lós: Ne ijesztgess! — Petrovácz Gyula: Nem Szilveszter!) Nem tudom, hogy nem Matuska Richárd-e az, akiről az államrendőrség egyik hivatalos nyilatkozatában nyilatkozott? En nem akarom, mélyen t. Képviselőház, e pillanatban ennek az új igazgatóságnak az összetételéből a további következtetéseket levonni, hiszen majd lesz idő erre is. (Felkiáltások a jobboldalon: De nem most! Most lejárt a beszédideje!) Kérem, én kértem meghosszabbítást. Elnök: Kérem, az óra így volt már beállítva. (Felkiáltások a jobboldalon:A meghoszszabbitás is lejárt! — Györki Imre: Elég roszszul volt beállítva!) A képviselő úr tízenkét órakor méltóztatott megkezdeni beszédét, tehát most méltóztassék be is fejezni. (Györki Imre: Hiányzik három perc!) Esztergályos János: Tisztelettel kérek tíz perc meghosszabbítást. Elnök: Nem lehet, képviselő úr, a házszabályok értelmében csak egyszer van helye tizenötperces meghosszabbításnak. (Meskó Zoltán: En megadnám, de a házszabályok nem engedik! — Malasits Géza: Kár volt ilyen házszabályokat csinálni!) Esztergályos János: A dolog lényege ebben az esetben a következő: E százezer pengő alaptőkével rendelkező vállalat az egyik minisztériummal hat millió pengő értékben olyan szerződést kötött, amelynek alapján a mindenkor szállított áru, az üzemnek mindenkori rezsiköltsége után lesz számítva. Nagyon természetes, hogy annak a vállalatnak, e vállalat igazgatóságának, felügyelőbizottságának érdeke az, hogy minél nagyobb legyen a gyár rezsije. Ez éles ellentétben van azzal az erkölcsi feltétellel; amelyet mi ezekről a helyekről mindig követelhetünk. Mi azt követeljük, hogy aá adózó népet ne gyötörjék, ne zaklassák, de ha már elveszik az utolsó párnáját is, akkor ne pocsékolják el a pénzeket í^y, amint ez ebben a szerződésben is mutatkozik. Elnök: Méltóztassék befejezni. r (Jánossy Gábor: Vedd tudomásul a jelentéseket! — Derültség. — Meskó Zoltán: Egyre megy!) Esztergályos János: Befejezésül csak még két mondatot akarok mondani. Elnök: Képviselő úr, méltóztassék egy mondatot mondani. (Derültség,) — Jánossy Gábor: De jó hosszút!) Esztergályos János: Ez a következő: Ha az urak a túlsó oldalon komolyan, Őszintén és becsületesen akarják megtalálni (Jánossy Gábor: Hogyne akarnók!) az ebből a súlyos helyzetből kivezető utat, akkor fogadják el a_ mi ajánlatunkat, amelyet mi ennek elérésére ajánlunk. Kényszerítsék rá a miniszterelnököt, a kormányt arra, hogy iktassa törvénybe a becsületes, tiszta, titkos választójogot (Jánossy Gábor: Öt év múlva kényszeríteni fogjuk!), hogy oszlassa fel ezt a Házat* és üljön össze új képviselőház, amely az országban befelé és kifelé bizalmat fog szerezni és ez f éltető ereje lesz annak, amit valamennyien kívánunk. T. Ház! Befejztem. Viszont a Podmaniczkyii'tca felé legyen szabad még a következő... ülése 19$ 1 november 25-én, szerdán. Elnök: Képviselő úr, ha befejezte, méltóztassék helyet foglalni. (Derültség.) F. Szabó Géza képviselő úr, mint a közigazgatási bizottság előadója kíván jelentést tenni. (Meskó Zoltán: Pedig most akart a Podmaniczky-utcába menni! — Zaj.) Csendet kérek. F. Szabó Géza előadó: T. Ház! Min: a közigazgatási bizottság előadója van szerencsém ennek a bizottságnak jelentését bemutalni az egyes vármegyék területi változásairól szóió 85. számú törvényjavaslat tárgyában. Mély tisztelettel kérem, méltóztassék ezt a jelentést kinyomatni, szétosztatni és annak idején napirendretűzése iránt rendelkezni. Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyomatja és szétosztatja, annak napirendretűzése iránt későbib fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Buday Dezső! Buday Dezső: Igen t. Ház! (Halljuk!) A kormány törvényes felhatalmazás alapján az ország r gazdasági rendjének, a hitelélet rendjének és ezzel kapcsolatban az államháztartás egyensúlyának kérdésében a rendeletek egész sorozatát bocsátotta ki. A törvényhozás, hogy a kormányt ezeknek a rendeleteknek kibocsátásában támogassa, egy 33-as véleményező bizottságot küldött ki azzal a felhatalmazással, hogy javaslatait a kormánnyal szemben tegye meg és ennek alapján az intézkedések törvény erejével fognak bírni. A 33-as bizottság a maga működését akként könnyítette meg, hogy saját kebeléből egy hattagú bizottságot küldött ki, amely albizottságnak működése során alkalma volt valamennyi miniszteriális büróban és az üzemekben is eljárni és az államháztartás keretében olyan adatok birtokába jutni, amely adatok birtokába a parlament plénuma, de sőt a szakbizottságok sem juthattak. Elő cáfolata azon igen t. képviselő urak véleményének, akik a 33-as bizottság kiküldetését ellenezték, ez a jelentés, amely előttünk van, amely jelentésre nem kerülhetett volna sor, ha a 33-as bizottságot ki nem küldjük, mert — amint mondottam — sem a plénumban, sem a Képviselőház szakbizottságaiban ezeket a kérdéseket ilyen módon feltárni nem lett volna lehetségesEgészen bizonyos, hogy ez a jelentés, amelyet a kormány előterjesztett, magában foglalja azokat az adatokat, amelyeket a 33-as bizottság és a 6-os albizottság gyűjtött össze, de magában foglalja azokat az adatokat is, amelyeket a Nemzetek Szövetségének pénzügyi bizottságának albizottsága által megállapított. En tehát a magam részéről magát a kormányjelentést teljesen elegendőnek és alkalmasnak tartom az egész kérdés elbírálására. Szinte nem tartalmaznak nóvumokat azok a jelentések, amelyekre igen kíváncsiak voltak éppen azok a képviselő urak, akik ellenezték ennek a 33-as bizottságnak kiküldését. A kormányjelentés értelmében olyan megállapítások történtek, amelyek némely miniszter úr számára is az újság jellegével birtak. En nem csodálkozom ezen, mert nem egy alkalommal volt szerencsém tapasztalni a magam működési területén is, ahol a felelősség viselésének részese voltam, hogy a belső üzletvitel, annak az üzemnek belső gesztiója mindig tartalmaz olyan elrejtett körülményeket, amelyekre csak olyan módon lehet rájönni, ha direkt erre a célra szentelt bizottságok járnak el.