Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-27
424 Az országgyűlés képviselőházának 27. ülése 1931 november 25-én, szerdán. Egyébként a kormány jelentését nem veszem tudomásul. (Általános élénk helyeslés, éljenzés és taps. — Szónokot számosan üdvözlik. — Jánossy Gábor: Éljen! Éljen!) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző : Báró Biedermann Imre ! Br. Biedermann Imre: Mélyen t. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott mélyen t. képviselőtársam olyan szakszerűséggel foglalkozott a számszék hivatásával, hogy dacára a f parlamenti szokásoknak, amelyek azt kívánják, hogy belekapcsolódjam az előttem szólott képviselőtársam beszédébe, erre most nem tartom magam hivatottnak, és szerénytelen volnék, ha az előttem szólott szakszerű fejtegetéseibe egyáltalában belekapcsolódnék, vagy arról valami kritikát mondanék. T. Ház! En hivatásomnál fogva is tisztán a mezőgazdaság kérdéseivel kívánok foglalkozni. A mezőgazdaság jelen nehéz és súlyos helyzetéről, elsősorban azonban a jövő kibontakozás lehetőségeiről kívánok néhány szót szólni, hogy milyen módot látok arra, hogy a jövőben kibontakozhassunk a mezőgazdasági krízisből, amelyet nevezhetek mezőgazdasági csődnek is. így szükségesnek tartóm elsősorban leszögezni azokat a tényeket, amelyek a mezőgazdaságot erre a lejtőre, ebbe a csődbe juttatták. (Halljuk! Halljuk!) Hogy a mezőgazdaság jövője és rentabilitása, — amelyre különös súlyt kívánok helyezni, — meglegyen, ez nemcsak a mezőgazdaság érdeke, hanem becsületes szívvel elmondhatja úgy a kereskedő, mint az iparos és a gyáros, hogy a mezőgazdasággal él vagy bukik ez az ország (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ez azonban csak a teóriában nyilvánul meg; sajnos, a praxisban ezt az átfogó erőt, amely szükséges volna ahhoz, hogy a mezőgazdaságot megmentsük, nem látom a maga egészeben és rá kell majd térnem beszédem során azokra a tényezőkre, amelyek éppen a mezőgazdaság rentabilitását belső okoknál fogva is hátráltatják. Bekapcsolódom egyben a népszövetségi pénzügyi jelentés 12. pontjába, amely azt mondja, hogy a bankok és egyéb adósok tartozásai az elmúlt hat évben olyan mértékben növekedtek, amelyet véleménye szerint az ország valóságos szükségletei nem követeltek meg. A jelentésnek ebben a pontjában kénytelen vagyok kételkedni. Ez a mezőgazdaságra is vonatkozik és ez azt jelenti, hogy itt Magyarországon senki nem ért semmihez, mindenki buta és feltétlenül felesleges adósságokat csinál minden ok és szükségesség nélkül. Itt a nemzetközi bizottság elfelejti azt, hogy ez az ország a háborút elvesztette, elfelejti a megcsonkítást, hogy nekünk hiányoznak az erdők, a bányák, viszont elvettek tőlünk területeket, amelyek mezőgazdasági cikkekre elhelyezési lehetőségeket nyújtottak azelőtt és el méltóztatnak felejteni a román megszállást, továbbá a négyéves jugoszláv megszállást, amely arra vezetett, hogy ezek a vidékek mezőgazdaságilag annyira meg lettek csonkítva, az instrukciókat annyira, magyarán mondva, elvitték, hogy teljesen új befektetések váltak szükségesekké Baranya és Somogy egy részében, vagy a Tisza mellett, ahol a románok segítettek hozzá ehhez a gazdálkodáshoz, Ez természetszerűleg maga után vonta azt a bizonyos eladósodást, amely nem következett volna be, ha az entente ezeket a megszállásokat nem engedélyezte volna. A népszövetségi bizottság azonban bizonyos tekintetben megállja ebben a mondásában helyét, mert voltak olyan nem kívül álló okok is, amelyek az adósságok csinálását elősegítették. Ilyen volt többek között az az úgynevezett többtermelési ideológia, amelyet néhány év előtt belevetettek a köztudatba, de amely természetesen nem hozta meg a több jövedelmet, de szintén nagyon hozzájárult az eladósodáshoz. Kinek a javát szolgálta a többtermelés? Megint a külföldi tőkék, a gépgyárak javát szolgálta a gépek és az azokkal kapcsolatos olaj-, benzin-^ és stb. beszerzése, ami az eladósodás mértékét csak növelte. A töbibtermelés jelszava miatt sokkal nagyobb rezsivel kezdtek dolgozni, a nagyobb rezsi pedig kisebb jövedelmet jelent, mert természetszerű, hogy amikor több gép, több gépalkatrész, több benzinolaj és kenőanyag kell, ez mind megint tulajdoniképpen a külföld zsebeit duzzasztja. Ha keresem most a mezőgazdaság rentabilitását, akkor vissza kell térnem egy bizonyos békebeli kulcsra. A békében egy mezőgazdasági üzem 3—3^%-ot jövedelmezett, nagy ritkaság volt, ha 4%-ra is fel tudta vinni a jövedelmét. Természetesen a jövedelmezőségnél mindig tekinteni kellett a tőkeértéket, amely állt a föld és az instrukció összegéből. Ez nemcsak a mezőgazdasági nagyüzemre vonatkozik, hanem éppenúgy a kisgazdaüzemre is, mert bár a kisgazda kevesebb rezsivel dolgozott és dolgozik ma is, azonban ő mindig rosszabbul értékesítette a terményeit, mert kisebb mennyiségben adta el és mindig drágábban vette az iparcikkeit, mert ugyancsak kisebb mennyiségben vett, úgyhogy a Közgazdasági szabályok teljesen bizonyítják, hogy a mezőgazdasági üzem, akár kicsiny, akár nagy volt, 3—3%% között mozgott. Ez a 3—3 H% az utóbbi időben eltolódott 1—1^%-ra. Mindig hozzá kell tennem, ihogy kamat nélkül kalkulálok, tehát eladósodás nélkül veszem ezeket a számokat. Eltolódott l/-2%-ra, ami vagy azt jelenti, hogy a mezőgazdasági üzem ma a tőkének VA%-kt jövedelmezi, vagy megfordíthatom ezt a tézist és azt mondhatom, hogy a jövedelmezőségből kalkulálva a tőkét, a 3%-os jövedelmezőség mellett a mezőgazdaság a tőkének 50%-át elveszítette. Vagyis, a mezőgazdasági tőkének legalább 50%-a devalválódott, ami még tovább menve, a nemzeti vagyon legnagyobb részének devalvációját jelenti — még mindig ott tartva, hogy: adósság nélkül. Rá akarok mutatni egypár számmal arra, hogy mi okozta a jövedelemcsökkenést vagy a rentabilitás megszűnését. Békében a búza 25.84 volt, most pedig volt bolettával együtt 14.60, vagyis bolettával együtt 57.5 indexszámon állt. A hízómarha a békebeli 1 pengő 46 fillér helyett ma 60 fillér, ez 41-es indexszám. A sertésnél 63-as az indexszám. A marhabőr pl., amely békében 1.45 volt, ma 0.60, vagyis 41 indexszámon áll. Itt csak mellesleg kívánom megjegyezni, hogy e mellett a csizma 200-as indexszámon áll. s így vagyunk a tejjel és a borral is. Ezzel szemben a mezőgazdaság szükségletei, azok a cikkek, amelyeket a mezőgazda megvenni kénytelen, hogyan kalkulálódnak 1 ? Például: a vas békében 27 korona volt, ami megfelel 31 pengőnek, ma pedig 43 pengő. Ez 140-es indexszám. A cement indexszáma 146, a mész index-száma 160, a szénbrikett indexszáma 166. Bocsánatot kérek, itt egy pillanatra meg kell állanom, mert esetleg valaki meg fog cáfolni azzal, hogy ez nem fedi a Statisztikai Hivatal adatait. Természetes, hogy nem fedi,
