Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-27

Az országgyűlés képviselőházának 27. őrzése alól, noha ilyen alapok ellenőrzésének az európai államokban mindenütt a Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke a reprezentánsa. (Halljuk! Halljuk!) Igen érdekes, hogy ez nem is olyan kis összeg. Á titkos alapokba bevont pénzjavadalmak ugyanis meghaladják azt az összeget, amelybe az országgyűlés mindkét háza mindenféle jogcímen kerül az államnak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Vannak még más alapok is, valami 378. amelyeket azelőtt a Legfőbb Állami Számvevőszék ellenőrzött és amelyeket azáltal, hogy devalváció állott be az alapok tőkéjében, kikapcsoltak a Legfőbb Állami Számvevőszék ellenőrzése alól és most mindig jelentgetnek, hogy így lesz, amúgy lesz, és amíg oldódik a kérdés, egyes alapoknak törzstőkéje morzsolódik. Igen t. Ház! Különleges törvénynek nevezte -a volt kormány a költségvetési törvényt abból a szempontból, hogy alkotmányjogba vágó ellenőrzési kérdéseket lehet bevonni és megváltoztatni. Ilyen a virement jognak, az átruházási jognak mikénti gyakorlása. Tételes törvény szabja meg a módot és a mértéket, hogyan lehet élnie a költségvetésbe beiktatott rendelkezéssel, a virement jogával a kormánynak. A kormány a költségvetési törvényben kiszélesítette ezt az átruházási jogot, úgyhogy önmagát hatalmazta fel annak eldöntésére, hogy milyen mértékig terjesztheti ki az átruházási jogot az államháztartás vitelében. Hozzáteszem, — kritikám teljessége okából — hogy a Legfőbb Állami Számvevőszék e tekintetben még alátámasztotta a kormánynak kiszélesített átruházási jogát annyiban, hogy az egyes címeknél, az egyes fejezeteknél kompenzálta a megtakarításokkal a túlkiadásokat és ezáltal a valónál kedvezőbb színben tüntette fel a kormány gazdálkodását. Csonkítással találkozunk a külképviseleteknél. Tudjuk, hogy milyen nagy pénz javadalmakat kapnak a képviseletek. Akormány költségvetési törvény útján megszüntette a Legfőbb Állami Számvevőszék elnökének azt a jogát, hogy helyszíni vizsgálatot rendelhessen el a külképviseletek háztartásában. (Zaj a baloldalon. — Buchinger Manó: De adómorált követelnek az országtól. Legyen adómorál ilyen gazdálkodás mellett.) Az állami vas-, acél- és gépgyáraknál, valamint az Államvasutaknál gátat emelt a kormány a Legfőbb Állami Számvevőszék beható ellenőrzése elé azáltal, hogy mind a két nagy, hatalmas állami üzemnek kiadásait és bevételeit átalányszerűen állította be a költségvetésbe, a fennálló tételes törvények ellenére. (Jánossy Gábor: A Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke a,z élő törvények szerint minden költségvetési ügybe beavatkozhatik. Mindent megvizsgálhat! — Sándor Pál: De van egy kormány! — Petrovácz Gyula: Mi a szankciója a beavatkozásnak? — Malasits Géza: Az elnököt nyugdíjba küldik, ha sokat alkalmatlankodik! — Jánossy Gábor: A parlament is beleszólhat évről-évre! — Buchinger Manó: Hogyne! Ha nem volna egységespárt!) Igen t. Ház! Utalnom kell még a megrövidítés tekintetében arra is, hogy a kormány szövetkezetekre, részvénytársaságokra bízta nagy állami feladatok megoldását, pénzjavadalommal látta el azokat és a pénzjavadalmaknak mikénti felhasználásába sem folyhatott bele a Legfőbb Állami Számvevőszék ellenőrzésének teljességével, (Sándor Pál: Akkor mibe szólhatott bele, mit csinált

1

?) mert ez ki volt zárva. ilése 1931 november 25-én, szerdán. 421 Igen t. képviselőtársam'olvashatjuk a Legfőbb Állami Számvevőszék elnökének jelentésében, hogy milyen munkát végzett az ellenőrzés területén helyszíni vizsgálatok útján. Azonban a Futura részvénytársaságnál, vagy a földreform lebonyolítására alakított szövetkezetnél ily vizsgálatot nem tarthatott és nem is tarthat. (Pesthy Pál: Vigyázz! — Derültség. — Malasits Géza: Attól a szövetkezettől még kevesen láttak pénzt!) A Legfőbb Állami Számvevőszék egyik legfőbb feladata őrködni a nyugdíjszabályok felett. Amikor a királyság teljes egészében működhetett, I. Ferenc József királyunk alatt a Legfőbb Állami Számvevőszék éberen őrködött, hogy kegydíjak csakis a legvégső esetben és a törvény által megjelölt feltételek mellett engedélyeztessenek. (Ügy van! a baloldalon.) Ferenc József királyunk alatt, ha egyik vagy másik miniszter kegydíj engedélyezésére olyan kísérletet tett, amelynek gyökere nem volt a törvényben, elég volt arra, hogy a király ezt a minisztert nyomban felmentse. (Malasits Géza: Ma pedig három évi szolgálat után 25 évi nyugdíjat kap! — Jánossy Gábor: Volt ilyen eset?) Igen, volt több is. Es most mit látunk? Ebben az országban 723.000 pengő kegydíjat engedélyeztek. És ha ehhez hozzászámítom a többi kegydíjat, mert az állami példa után indultak a vármegyék és a városok is, akkor a kegydíjak összege az egész országban több, mint 1,200.000 pengő. (Jánossy Gábor: Es ezt a számszék nem kifogásolta?) Az eseteket produkálja, de a maga határozott véleményét nem szegezi le, a képviselő urak pedig, minden más egyéb munkában exponálva vannak, nem is láthatnak tisztán a kegydíjengedélyezések körüli eljárás szövevényeiben. Azt hiszik, hogy a Legfőbb Állami Számvevőszék jelentése a kegydíjak engedélyezéséről szentírásszerű igazolás. {Derültség balfelöl. — Jánossy Gábor: Akkor mindnyájan hibásak vagyunk!) A kölcsönökről akarok még beszélni. A Legfőbb Állami Számvevőszék régi r különleges feladata az állami kölcsönök ellenőrzése. Amikor a törvényhozás látta, hogy elharapóznak a visszaélések a kölcsönök felvétele körül, az 1897 : XX. tcikkben és különösen annak végrehajtási utasításában kimondatott, hogy a miniszterek minden néven nevezendő kölesönkötésről negyedévenként részletes tartalommal beadványt kötelesek a Legfőbb Állami Számvevőszékhez küldeni, még azokról az egyességekről is, amelyekkel a miniszterek bevételi forrásokat nyitnak meg az állam számára. Azt hiszem, hogy ezeket a negyedévi beadványokat a Legfőbb Állami Számvevőszék rendszeresen nem kapta meg. Erre vall az, hogy a Nemzetek Szövetségének pénzügyi bizottsága által tárgyalt különféle jogcímű és a tárcakölcsönök fogalma alá vont 402 millió pengő kölcsönből az 1929/30. évi zárszámadásban a Legfőbb Állami Számvevőszék csak mintegy 12 millió pengőt állított be, azt is leltári értékhelyesbítés címén, minden kritika nélkül. (Sándor Pál: Ez a 10 év kritikája!) Ez a legkényesebb pontja a kritikának. Éppen azért ma még nem tudok nyilatkozni a felszínre került tárcakölcsönökről, mert a kölcsönök felvételének előzményeit és felvételük feltételeit teljességükben nem ismerem. Nem tudom tehát minősíteni a kölcsönöket abból a szempontból sem, kellett-e a felvételükhöz , az országgyűlés külön felhatalmazása. A Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke a Pesti Hírlap-