Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-26

Az országgyűlés képviselőházának 26. Betiltották a kisiparosoknak Budapestre Összehívott országos nagygyűlését. Tudom, hogy ma Magyarországon statárium van, és nagyon jól tudom, hogy gyűléseket olyan nagy mértékben nem engedélyeznek, mint azelőtt, és csak annyiban engedélyezik a gyűléseket, hogy a képviselőknek megengedik, hogy a kerületükben beszámolót tarthassanak, egyet azonban nem tudok megérteni. Magyarország a legutóbbi 13 esztendőben sok minden bajon ment keresztül, és különféle olyan egyének, akikről igazán mindent feltételeztek, csak azt nem, hogy adandó viszonyok között nemzeti szempontból kifogás alá esnek, csak azt nem, hogy majd forradalmárok lehetnek, a forradalmi válságok idején hol tényleges, hol szalon-forradalmárokként jelentkeztek. Volt egy rétege a polgári társadalomnak, amely ezekben a nehéz időkben sem kótyagosodott meg, — hogy Friedrich István t. barátom kifejezésével éljek. (Kelemen Kornél: Egy szót sem szólt! — Jánossy Gábor: Előbb mondta! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Fábián Béla: Ez a réteg pedig a magyar kisiparos- és kiskereskedőtársadalom volt. Mert ha ebben az országban találtunk forradalmár grófot és találkoztunk forradalmár miniszteri tanácsossal és forradalmár bankárfival, de nem találkoztunk egyetlen egy forradalmár kisiparossal és kiskereskedővel sem, mert hiszen ezeknek az élethalálérdeke a rend

v S ép. pen ez a társadalmi réteg lett azután az, amellyel szemben a forradalom után állandóan azt hangoztatták az akkori vezető társadalmi rétegek, hogy ez a nemzet gerince. Tényleg a nemzet gerinceképpen tisztelték minden alkalommal a kisiparosságot. (Jánossy Gábor: A gazda és a falu népe is az!) De a nemzetnek ezen gerincével szemben különféle olyan intézkedéseket léptettek életbe, amelyek következtében ez a gerinc megrokkant. S minthogy nekik különféle bajaik vannak, ennélfogva Budapestre egy országos nagygyűlést akartak egybehívni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Kiderült azonban, hogy Magyarországon ennek a gerincnek nem szabad gyülekeznie, nem szabad összejönnie, pedig ha én el fogom mondani, hogy milyen tárgysorozattal hívták össze >ezt a gyűlést, akkor azt hiszem, meg méltóztatnak látni, hogy ebben semmiféle országos veszedelem nincs, mert még azt sem követelik ezen gyűlési tárgysorozatban, hogy legyen rendszerváltozás, nem kívánják miniszterek vád alá helyezését, (Jánossy Gábor: Kívánhatnák!) csak egyszerűen legelemibb életérdekeik honorálását. A gyűlés tárgysorozata szerint (Halljuk! Halljuk!) elsősorban kívánták a jelenlegi súlyos viszonyok között felemelt adóterheik színvonalának lecsökkentését/ Azt akarták t tehát megmagyarázni annak, aki még nem értette meg, hogy a mai viszonyok között nem lehet attól a kisiparostól, akinek nincs semmi keresete, a 2%-os forgalmi adó helyett 3%-os forgalmi adót kérni, nem a forgalom után, hanem az átalány felemelésével. (Esztergályos János: Es ha nem tud fizetni, akkor elveszik a szerszámait, a kész anyagraktárát, mindent elvesznek! — Egy hang (a jobboldalon): Nem lehet elvenni, törvény van rá!) Meg akarták mutatni, hogy az egész országban ma már nincs egyetlen kisiparos sem, aki 2 vagy 3%-os forgalmi adót fizetne, mert az átalányokat úgy szabták meg, hogy valamennyi 8—10%-ot fizet. Azután a szövetkezeti rendszert akarták kifogás tárgyává tenni és azt akarták megülése 1931 november 24-én, kedden. 411 mondani, hogy abban az esetben, ha már nem lehet Magyarországon megcsinálni azt, hogy államilag a kisiparosok, a kiskereskedők, az adózók pénzén támogatott szövetkezeteket, amelyek nekik konkurrenciát csinálnak, az egyik napról a másikra leépítsék, akkor legalább azt csinálják meg, — nehogy hivatalosnak lássék ezeknek a konkurrenciája — hogy azok a magasrangú miniszteriális tisztviselők, akik ott ülnek az iparosok konkurrenciájának igazgatóságában, a különféle pénzügyminisztériumi, kereskedelemügyi minisztériumi és földmívelésügyi minisztériumi miniszteri tanácsosok és államtitkárok ezekből az igazgatóságokból menjenek ki. (Jánossy Gábor: Ügy tudom, hogy már régen kimentek!) Eddig még azokból az igazgatóságokból egy ember ki nem ment. (Zaj.) Itt állandóan csak állítják, hogy a közüzemeket leépítik (Friedrich István: Egyet sem építettek le!), itt állandóan csak állítják, hogy a szövetkezetekből kiparancsolják a minisztériumok képviselőit, de eddig még az utóbbi időben egy közüzemet sem építettek le, eddig még egyetlen magasrangú miniszteriális tisztviselő a szövetkezetek vezetőségéből el nem távozott. (Jánossy Gábor: Van egy összeférhetetlenségi törvény!) Ezeket a kérdéseket akarták a magyar kisiparosság vezetői az országos nagygyűlésen szóvátenni. Ezeket a kérdéseket, amelyek anynyira életbevágóan fontosak, hogy a magyar polgári társadalomnak — hogy az önök által használt kifejezéssel éljek én is — gerincet végső pusztulással fenyegetik. Aki ismeri a magyar kisiparosságnak nemcsak fővárosi szerepét, nemcsak a városokban való szerepét, hanem ismeri szerepét a falvakban is és visszaemlékszik arra a sok szenvedésre, amelyen a kisiparostársadalom keresztülment és arra, hogy mikép tűrte a kisiparostársadalon a maga golgotáját a legutóbbi tíz esztendőben, (Felkiáltások jobb felől; Mindenki, nemcsak ők!) annak legalább azt az egyet meg kell engednie a kisiparostársadalomnak, hogy összejöjjön és kipanaszolja a maga bánatát, hátha mégis akad Magyarországon kormány, amely nemcsak a választások előtt fog állandóan mézesmadzagot végighúzni a kisiparos száján, hanem most is segít rajta. A választások^ előtt nincs olyan úr Magyarországon, de az egész világon sem, mint amilyen az egyes kerületekben a kisiparos, viszont annyira kisemmizett és annyira a bakról leszállított embert, mint a választás után a kisiparos, Magyarországon szintén nem láttam még. Választás előtt a legjobb kortes, akinek kezébe mindig odaadják a hosszúlépést, szájába a mézesmadzagot, választás után pedig megkapja a forgalmiadóemelést, amint most is megkapta és megkapta azokat a szörnyű végrehajtásokat, amelyeket a választás előtt a választásokra való tekintettel felfüggesztettek. (Esztergályos János: A transzferálások!) T. Ház! En nem óhajtok ezzel a kérdéssel tovább foglalkozni, én csak arra kérem a t. Képviselőházat és a t. kormányzatot, hogy az Isten szerelmére, hát tudják végre a mértéket, az csak lehetetlenség, hogy Magyarországon az ipartestületek vezetőinek nincs módjuk arra, hogy egy országos nagygyűlésen egymás között saját sorsukat megtanácskozhassák. A t. túloldali képviselőktől kérdezem, hogyan méltóztatnak lemenni a kerületeikbe, ahol az ipartestületi elnökök legnagyobbrészt t. képviselőtársaim mellett állottak, mit méltóztatnak mondani ezeknek a tisztelt főkorteseknek, tisztelt ipartestülei elnököknek, hogy miért váltak ők