Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-26

404 Az országgyűlés képviselőházának iparáganként, hanem jóformán vállalatonként meg kellene állapitani az összes mérvadó tényezők közbenjöttével, micsoda akadályai vannak az ipari kivitel további növelésének. Eltekintve a mostani nehéz viszonyoktól, kell hogy legyen termelési progràmmunk eib'Ben az irányban; meg kell állapítani, mik a nyersanyagbeszerzési nehézségek, a hitelügyi nehézségek, a finanszírozási nehézségek, a garancianehézségek. Egész sora van a kis detailintézkedéseknek, amelyekkel sokszor nagy eredményeket lehet elérni. En azt a munkát kérem és sürgetem az igen t. kormánytól és jóié-lekkel teszem ezt, mert meggyőződésem az, hogy sem a magyar ipar, sem a magyar mezőgazdaság, — mert hiszen ennek az egész hiteléletre való vonatkozásai vannak, — nem elégedhetik meg azzal, hogy a magyar ipari termelés értékének alig 10%-át, csak 7—8%-át exportálja. Nem lehetetlenség elérni azt, hogy ez 15%-ra fokoztassék. Ez a 15%-os globális export jelent 100 millió pengő többletet. Méltóztassék elképzelni, hogy ez a 100 milliós többlet mit jelent megint az ország fizetési mérlege szempontjából! A rendelkezésemre álló idő alig engedi meg, hogy további kérdéseket is felvessek. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Szerettem volna, ha a külkereskedelmi politikáról is szólhattam volna néhány szót, azokról a tanácsokról, amelyeket etekintetben a népszövetség kiküldöttei adtak nekünk és arról, hogy ezeknek milyen hatásuk lett. Azt hiszemi, a leghelyesebb volna, ha idehívnók ezeket az urakat újra, nézzék meg, hová vezet, ha ezeket a tanácsokat, amelyeket nekünk adnak, szó szerint követjük; nézzék meg mit csinál velünk Jugoszlávia és mit csinál velünk Csehország; egyáltalán nézzék meg azt, hogy ez a kimenekülési út, amelyre most az igen t. kormány, illetőleg a Nemzeti Bank közegei gondolnak a zsíróegyezmények kötésével, mennyiben felel meg az általuk hangoztatott álláspontnak:^ behozatal csökkentésének és a kivitel forszírozásának. Hiszen ha ezek a zsíróegyezmények egyikmásik vonatkozásban részleges sikert is jelentenek, mint például legutóbb a Svájccal megkötött egyezmény, végeredményben a dolog természeténél fogva azt célozzák, hogy a fizetési mérlegre kiegyenlítő hatással legyenek és nem azt, hogy a fizetési mérleg aktivitását előmozdítsák. De mondom, erről már nem tudok beszélni; meg vagyok győződve arról, hogy külkereskedelmi politikánkban is az igen t. kormánynak meg kell, hogy legyen a maga programmja. Hiszen az egész európai külkereskedelmi politika óriási átalakulások előtt áll, Angliának a védővámrendszerre való áttérése következtében; hiszen tudjuk azt, hogy a nyugati nagy ipari államok ipari kivitelének jelentékeny része irányult Anglia felé: Németország összki vitelének 10%-a — ugyanannyi megy Angliába egyedül, mint az összes Németországtól keletre fekvő államokba — Franciaországból az összki vitelnek 15%-a és Belgium-Luxemburgból a kivitelnek 18%-a. Ha arra gondolok, hogy a háború után a tengerentúli államok fejlődő felvevőképessége és Anglia felvevőképessége a nagy nyugati ipari államokat eltérítette egy kissé a keleteurópai iránytól, hogy ezeket a piacokat elhanyagolhatták, ezeket átengedték a középeurópai iparnak; ha arra gondolok, hogy ilyen nagy kiesés mit jelent ezeknek az államoknak az ipari kivitele szempontjából, akkor azt kell mondanom, hogy a helyzet kezd veszélyessé válni és szükséges, hogy a középeurópai államok tudatában legyenek a veszélyeknek és talán nagyobb összefogás 6. ülése 1931 november 2k-én, kedden. szükséges ezen a téren. Remélem, hogy erre vonatkozólag az igen t. kormánynak megvannak a maga programmatikus elgondolásai, csak azt szeretném, hogy ezekkel a programmatikus célkitűzésekkel a magyar termelés, úgy a mezőgazdasági, mint az ipari termelés minél hamarább tisztába jöhessen. Szerettem volna néhány szót szólani a népszövetségi bizottság jelentésének ahhoz a részéhez, amely akár a belföldi, akár a külföldi kölcsönöket csak a szorosan vett produktív célokra kívánja fordítani. Elismerem, hogy ez a mai körülmények között azt jelenti, hogy ne invesztáljunk, mert hiszen nem áll rendelkezésünkre külföldi kölcsön. Es a belföldi kölcsön

1

? Istenem, attól félek, ha ezekre fogunk fanyalodni, ezek más célokra lesznek szükségesek.. De mint gazdaságpolitikai elvet nem tudom ennek helyességét elismerni. Szerettem volna rámutatni arra is, hogy a francia kormány a legutóbbi napokban a perfection de l'outillage national jelszava alatt, a nemzeti felszerelések kiegészítésének jelszava alatt micsoda beruházási tevékenységet kezdett meg; hogy az a három milliárd frank mire fordíttatik. Nagyon tanulságos volna látni például, hogy a közmunkaügyi minisztérium 1165 milliós beruházásából 530 millió frank a kikötőkre, 480 millió frank pedig a nagy útvonalak fejlesztésére fordíttatik; a mezőgazdaság 535 milliójából 490 millió vízlevezetésre, a közegészségügyi minisztérium 385 milliós beruházásaiból 180 millió kórházakra és 170 millió a tüdővész, a rák és a szifilisz elleni védekezésre; a közoktatásügyi minisztérium 495 milliós beruházásából — amely kizárólag iskolaépítésekre szolgál — 280 millió az alsófokú oktatásnak, 50 millió a középfokú oktatásnak és 40 millió az egyetemeknek jut; e mellett a Herriot elnöklete^ alatt álló radikális szocialista párt olyan határozatot hozott, hogy tiltakozik az ellen, hogy nem az eredetileg kontemplált 300 millió, hanem csak 40 millió fordíttatik egyetemi építkezésekre. Es így tovább, egész sora a beruházásoknak. (Felkiáltások a jobboldalon: ök tehetik!) Meggyőződésem az, hogy amikor a modern állam, a demokratikus állam, »a szociális állam a gazdasági élet legkülönbözőbb feladatait veszi magára, hogy a társadalomnak^ a legfőbb patrónusa legyen, akkor nem zárkózhatik el az olyan beruházások elől, amelyek nem közvetlen kamatszolgáltatásokat hoznak, hanem olyanok, amelyek elősegítik a nemzeti társadalom különböző rétegeiben rejlő produktivitás felszínre jutását. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Biró Pál: Azonnal befejezem. Ebben az irányban szerettem volna rámu-' ' tatni arra is, hogy Franciaországban a francia sajtó a mai kormányt mennyire ostorozza azért, hogy dacára annak, hogy egy évvel^ ezelőtt azt mondotta, hogy ezeket a beruházásokat a pénztári feleslegekből eszközli, most mégis kénytelen erre a célra kölcsönöket igénybe venni. En csak azt akarom ezzel mondani, hogy a mai szükség alapján elismerem az ilyen beruházások elmaradását, de a kifejezésre jutott elvi álláspontot helyesnek elismerni nem tudom. Befejezésül még csak azt az álláspontomat szeretném kifejezésre juttatni, hogy még magángazdaságilag helyes elvnek sem fogadhatom el azt, hogy az államvasutak, az állami üzemek saját bevételeikből fedezzék a maguk beruházásait; ez magángazdasági és közgazda-