Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-26
Az országgyűlés képviselőházának 26 nem az átfogó gazdasági programm hiányát, hanem egy ingadozó alapot, amelyre intézkedéseit felépíti, mert ez az alap is napról-napra aszerint, hogy ki szól hozzá, ide vagy oda dől. ( Friedrich István: Bethlen idejében legalább volt kormány, ma nincsen!) Ennék eredményeképpen már megérkezett az, amit Széchenyi István megjósolt, itt van a letargia, itt van a marazmu's. Meg vagyok arról is győződve, hogy ha ez a közgazdasági politika továbbfolytattatok, eljutunk a végéhez is a dolognak és el fog hangzani a requieseat in pace. Amikor szavazatomat leadom, azt a magas parlamenterkölcsi álláspontot akarnám elfoglalni, amelyet gróf Apponyi Albert mélyen t. képviselőtársam itt pár hónappal ezelőtt kifejtett: hogy mindenki úgy tartozik szavazatát leadni, mintha az ő szavazatától függne az elhatározás. En tudom, hogy az én igénytelen szavazatomtól ez nem függ, de azért az erkölcsi felelősséget magamban az ország súlyos helyzetében ugyanígy átérzem es ennek a felelősségnek ilyetén átérzésében vagyok kénytelen kijelenteni, hogy én a kormány közgazdasági politikájával szemben, evvel az ingadozó, kapkodó, tétova és rendszertelen gazdasági politikával szemben (Ügy van! Ügy van! Taps bálfelől.) a legmesszebbmenő bizalmatlansággal viseltetem, ezért a jelentést nem veszem tudomásul. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző : Biró Pál. Biró Pál: T. Képviselőház! (Zaj a baloldalon.) Amikor a felmerült pénzügyi- és gazdasági politikai kérdések tisztázásához szerény felszólalásommal, a magam erejével is hozzá szeretnék járulni, bizonyos fokig nehéz helyzetben érzem magamat, mert az előttem szóló t. képviselőtársam megvesztegető dialektikájával nem rendelkezem ... (Strausz István: Nehéz helyzetben van! — Zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek. (Felkiáltások bálfelol: Mi van a nyersvas árával! — Györki Imre: Mennyi a munkaidő özdon?) Csendet kérek a baloldalon. (Zaj. — Felkiáltások a baloldalon: Le a kartelekkel!) Biró Pál:... sőt nem rendelkezem az állattani hasonlatoknak azzal a tárházával sem, (Kun Béla: A leghosszabbnyakú zsiráf!) amelyet igen t. képviselőtársam elibénk tárt. De bármennyire fogyatékosak legyenek is szónoki képességeim, azt hiszem, hogy ezek nem fogják tudni elhomályosítani a gazdasági igazságokat. Felszólalásom tengelyébe én is a valutaés a devizakérdést szeretném beállítani, bár egészen más szempontból, mint előttem szólott igen t. képviselőtársam. Igyekezni fogok mindenféle pártpolitikai elfogultságtól mentesen szakszerűen tárgyalni a kérdést (Helyeslés jobbfelől.) és éppen ezért nem vagyok hajlandó a közbeszóló uraknak különböző invektiváira válaszolni, (Helyeslés jobbfelől.) mert a rendelkezésemre álló idő ezt különben sem engedi meg- (Györki Imre: Hosszúnyakú zsiráf!) T. Képviselőház! Az előttem szóló igen t. képviselőtársam a Nemzeti Bank vezetőinek, mint a magyar valuta legnagyobb őreinek marasztalását foglalta be beszédébe. Egészen csodálatos, hogy amikor ezeket az urakat ebben az országban a legilletékesebbeknek tartja arra, hogy a magyar valutát megvédjék minülése 1931 november 24-én, kedden. 401 denféle tudatos vagy öntudatlan támadások ellen, akkor ő olyan álláspontot képvisel a Képviselőházban és azonkívül is a sajtóban, amelyet ezek az urak a legveszedelmesebbnek tartanak (Ügy van! jobbfelől.) azokból a szempontokból, amelyeknek a ország jövendő sorsára való legsúlyosabb kihatásával t. képviselőtársam különben felszólalásában egyetért. Vonatkozik ez az infláció veszélyére. Mélyen t. Képviselőház! A Nemzetek Szövetsége pénzügyi bizottságának kiküldötteihez intézett nyilatkozatában a magyar kormány kijelentette, hogy tudatában van az inflációban rejlő veszélyeknek és hogy szilárd az elhatározása, hogy az inflációtól tartózkodni fog. A vitában innen is, túlról is minden szónok hangoztatta ennek feltétlen helyességét és a maga részéről is azt a szilárd elhatározást, hogy ebben az irányban fog közreműködni. De az utolsó hetekben — megint csak azt mondom, erről az oldalról is, a másikról is, — a Házon kívül, a sajtóban és a közéletben mindinkább jelentkeznek olyan veszedelmes jelenségek, amelyek végeredményben mégis csak arra fognak szolgálni, hogy megnehezítsék azt a legfontosabb és legfőbb feladatunkat, hogy úgy dolgozzunk, úgy rendelkezzünk, hogy az infláció csakugyan elkerülhető legyem Gondolok arra, ami itten több szónok részéről elmondatott, a magyar jegybank deflációs politikáját illetőleg, hogy innen is, túlról is sürgetik a bankjegypótló eszközök kibocsátását, (Felkiáltások a baloldalon: Szükség van rá!) és végeredményében gondolok arra is, amit előttem szólott képviselőtársam fejtett ki: a devizagazdálkodás felszabadítására. Ami a jegybank deflációs politikáját illeti, azt kell mondanom, hogy ha az ember az adatokat egy kissé szemügyre veszi, akkor nem értem ezt a vádat. Ez év november 15-én 397 millió pengőre rúgott a leszámítolt váltók értéke. A váltóleszámítolás az a tevékenysége a jegy intézeteknek, amellyel a gazdaságig életet alátámasztják, vagy nem támasztják alá.'Ez a 397 millió váltótárca a múlt év hasonló időszakához képest — mert hiszen csak ugyanazzal az időszakkal lehet összehasonlítani, mert más a közgazdaság szükséglete december végén, mint május végén és így tovább, mondom — a múlt évvel szemben, amikor csak 238 millió pengő volt, körülbelül 67%-kai emelkedett. Senki sem mondhatja azt, hogy ezidőszerint az ország gazdasági forgalma nagyobb volna, mint amilyen a múlt esztendőben volt és azt hiszem, hogy az árszínvonal is a múlt évvel szemben bizonyos csökkenést mutat. Ha tehát ennek ellenére a jegybank által leszámitolt váltók összege 67% -kai emelkedett, ez mindennek lehet jele, csak annak nem, hogy itt deflációs politika folytatódik. De ha visszagondolok a 3 év előtti állapotokra, — mert körülbelol 1928 második felében volt az utolsó nagy konjunktúra tetőpontja, amikor körülbelül 30%-kal magasabb volt az árszínvonal s amikór kétségtelen, hogy a magyar gazdasági élet volumen je legalább 30—40%-kai volt magasabb, mint ma, — akkor is azt találom, hogy 1928 november 15-én csak 369 milliót tett ki a jegybank váltóállománya, tehát 7'6%-kai kevesebbet, mint ma. Ha az árszínvonalat és a gazdasági életet tekintetbe veszem, — ami legalább 60%-os különbözetet jelent — akkor kiderül, hogy ugyanazon az alapon ma a mi váltóescomptanyagunknak nem 400 milliónak, hanem valója-'
