Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-26
Az országgyűlés képviselőházának 26. kontempláltam, hogy az exportot ne pönal izáljuk, az importot ne premizáljuk, ha komolyan megvan az elhatározás az inflációnak minden áron való elkerülése, inflációihoz sem" miképpen sem fog vezetni. A másik ellenvetés az volt, hogy az . aranypengő lehetetlenné teszi ezt a külön tőzsdét, mert ha a külön tőzsdén a magasabb árak díszázsiója fog kialakulni, abban az esetben lehetetlen megtartani azt a nem mondom, hogy fikciót, de azt a szuippozíciót, amely ma fennállhat, hogy tudniillik egy pengő ma is egyenlő egy aranypengővel. Ebben a felfogásban abszolúte nem vagyok képes osztozni, mert a mai állapot, hogy az aranypengőt neun deklaráljuk, vagyis, hogy kiindulunk abból, hogy egy pengő ekvale egy arany pengő vei, azon a közgadasági megfontoláson alapszik — hogy helyes-e vagy nem helyes, most nem akarom kutatni —, hogy a pengőnek belső vásárlóereje az irányadó, miután pedig a belső árszínvonal nem mozdult imieg, jogos az aranypengő külön díszázsiójának közzétételétől eltekinteni. Ha áll ez a feltevés, akkor ezen mit sem változtat az a körülmény, hogjr egy magántőzsdén az exportőrök és importőrök ázsióval fogják egymásnak adni, illetőleg egymástól venni a devizát. Mert azt csak tudjuk mindnyájan, hogy létezik Budapesten zugtőzsde, amely nem is zugtőzsde, hanem amelyről jegyzéseket széles körben terjesztenek és amely mutatja, hogy a pengő a külfölddel való vonatkozásban lement, holott bent az árszínvonal változatlan maradt, ami reánk nézve ebben a pillanatban teljesen megnyugtató helyzet. De azt is tudjuk, hogy a külföldön jegyzik a pengőt és ott ez a bizonyos diszázsió kifejezésre jut, sőt a kormány által influait lapokból olvashatjuk, hogy Berlinben beszüntették a magyar pengő jegyzését azért, mert annyi magyar pénzt ajánlottak fel, amenynyit az itteni jegybank nem volt képes felvenni. Ha mindezek dacára a belső árszínvonal stabilitása alapján fenn szabad tartani azt, hogy egy pengő egyenlő egy aranypengővel, akkor ezen nem fog változtani az sem, ha egy magántőzsdén az exportőrök és az importőrök egymás között a devizákat és a valutákat kicserélhetik, ez nem fog többet ártani annak a szuppoziciónak, hogy itt diszázsió nincs, mint amennyit az összes eddigi jelenségek okoztak. De azt mondják, a közönség nyugtalanná fog válni és a közönség nyugtalansága — amint mondják — hisztériája ki fogja váltani a háború utáni események viharos devizaforgalmát. Én régóta tapasztalom, azt, hogy mi nagyon szeretjük a mi közönségünket valami olyan idióta társaságnak feltüntetni, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) amelynek idegeire, szenzibilitására, a nagy gazdasági kérdésekben való tájékozatlanságára kell alapítani egy ország közgazdasági politikáját. Mi szemére vetjük a mi közönségünknek, hogy nincs benne adómorál, holott én azt hiszem, megfordítva áll: ahol ilyen adótörvények vannak, ott nem a közönség tehet arról, ha nincs adómorál. Ugyanez áll szerintem itt is. Kicsoda az, aki a valuta- és devizafronton az országban a legnagyobb nyugtalanságot idézi elő? A mélyen t. kormánynak nap-nap után következő, abszolúte nem indokolt, hanem igenis ijedelmet, pánikot, bizonytalanságot előidéző, kapkodó intézkedései és rendelkezései, amelyek a kívülálló közönségben nem kelthetnek más benyomást, mint azt, hogy, ha a kormány maga ilyen ingadozó, ilyen tétova és bizonytalan a legfontosabb gazdasági kérdés kezelésében, akkor olyan bajoknak kell len- I ülése 1931 november 2U-én } kedden. 399 niök, amely bajokkal szemben azután a közönségnek saját hatáskörében kell védekeznie. A harmadik szempont, amelyet felhoztak, az, hogy a Népszövetség jelentése nekünk azt a tanácsot adta, hogy még sokkal szigorúbbak legyünk a deviza kezelésében, mert a körülöttünk fekvő államok — mondja a jelentés — sokkal szigorúbb ilyen intézkedéseket léptettek életbe. Ez tökéletes tévedés. Megengedem, hogy Németországban, Csehoszlovákiában és Jugoszláviában az intézkedések formai megjelenésükben szigorúabbak, mint amilyenek eddig voltak, de ne méltóztassanak elfelejteni, hogy ezekben az országokban az illető ország valutájának külföldi értéke, aranyértéke semmit sem szenvedett, ott^ tehát, ha az exportőr exportdevizáját beszolgáltatja, akkor teljes aranyértékét kapja meg annak, amit beszolgáltatott, másrészt pedig, ha az importőr az import céljaira devizára szorul, akkor a német birodalmi bank korlátozás nélkül, ezek a többi országok is korlátozás nélkül bocsátják rendelkezésre a devizákat. Ha tehát formailag vannak is ott szigorúbb intézkedések, de lényegileg ezek az intézkedések enyhék a mieinkkel szemben, ahol a pengőnek kifelé ható értékét nem voltunk képesek fenntartani. Nincs okunk szégyelni magunkat azért, amikor Anliában is ugyanez r történt, ugyanilyen mértékben történt, anélkül, hO'írv Anglia ezt nemzeti szégyennek minősítené. A mi helyzetünket tehát összehasonlítani azokkal az országokkal, amelyek képesek voltak az aranystandardot fenntartani, nem lehet. Egyetlen ország van, amely a mi helyzetünkhöz hasonló helyzetben van és ez Ausztria, amelyről azonban szintén el kell mondani, hogy az exportőröknek önmagukkal való kompenzálása, nem úgy, mint nálunk, ilyen külön deviza-arisztokrácia statuáláaa útján, hanem generalier és mindenkire kezdettől fogva ki volt mondva, tehát^ ott sem áll az, mintha szigorúbb intézkedések volnának, mint nálunk. De egyáltalában, amikor az ország termeléséről van szó, akkor kérdezem: tegyük fel, hogy a Népszövetség nekünk 'ebben az irányban helytelen véleményt adott, miért kell nekünk ehhez a helytelen véleményhez mindenáron, akalmazkodnunk? Amikor megindult a népszövetségi vizsgálat, akkor még az ország túlnyomórésze abban a véleményben volt, visszagondolva 1924-re, hogy^ legalább egy kisegítő kölcsön lesz az ellenértéke annak, ha ezt a vizsgálatot elfogadjuk és előírásait követjük. Amikor közeledett a vizsgálat, már csak suttogó hangok voltak, amelyek arról szóltak, hoery kölcsön ugyan nem lesz, de ezek fogják azt a tanácsot nekünk adni, hogy a külföldi transzfer-moratóriumot hozzuk be és rendkívüli értékkel bjr, hogy ezek a külföldiek ezt a tanácsot fogják adni. Azután megtörtént a jelentés és az ellenkező tanácsot kaptuk. Nem tapasztaltuk még és nem tanulhattunk eleget ezekből a példákból jarra, hogy amikor ilyen döntőjelentőségű kérdésről van szó, amely egész termelésünk rendjét dönti el és határozza el, akkor sokkal kisebb hibát követünk el, ha megmagyarázzuk a Népszövetségnek azokat a különbségeket, amelyek léteznek, megmagyarázzuk annak teljes lehetetlenségét, hogy mi a exportdevizáinknak mesterségesen csökkentett áron való átvétele által egész termelésünket, mezőgazdasági és gyáripari termelésünket, egész kereskedelmi forgalmunkat aláássuk, (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van!) már pedig el58*