Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-26

Az országgyűlés képviselőházának 26 denkire rákerül a sor! — Sándor Pál: De mikor? — Jánossy Gábor: Egymásután! — Kun Béla: A rendszer is bűnös benne! — Fábián Béla: Lassankint minden tönkremegy! — Sándor Pál: a jobb felé: Kár, hogy magukra öt év előtt nem került a sor! — Zaj.) Érthető, hogy a magángazdasági helyzet ilyen viszonyok között ekkora válságba jutott. — (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Itt mindenki beszél és a szónok nem tud szóhoz jutni. (Eay hang balfelöl: Kiszipolyozzák a népet! — Jánossy Gábor: En nem szipolyoztam!) Csendet kérek! — Jánossy Gábor: Én nem vagyok pióca!) Pakots József: Ezeket az adatokat kell megvizsgálni, hogy a magyar gazdasági élet diagnózisához eljuthassunk, hogy megtaláljuk azokat a célkitűzéseket és eljussunk azokhoz a lehetőségekhez, amelyek alapján valami kibontakozást találhatunk, mert nem elég csak az efemer jelenségek tüneti kezelésével próbálkozni, nem elég inséfraikciókkal és burkolt munkanélkülisegélyekkel levezetni a mai gazdasági nyomorúságot/£7/7:y van! Ügy van!) hanem mélyreható, átgondolt és a messze jövőre kiható programmkitűzésekkel kell legalább megjelölni az ország számára azt az irányt, amely felé haladunk. Éppen itt volt a hibája és súlyos tévedése a t. miniszterelnök úrnak, amikor expozéjában kijelentette, hogy nincs átfogó nagy programra ja. Az igen tiszteletreméltó miniszterelnök úrnak ez az egyszerű bevallása azonban •akármennyire becsületes volt is: mé«is úgy érezzük, nem volt politikus. (Jánossy Gábor: Az a jó, ha nem politikus! — Buchinger Manó: Ne izguljon annyira!) A múltbeli metódussal szemben igaz, hogy a le^nagyobbb elismerés illeti. Mert a múltban mit csinált a kormány? A szemfényvesztő Ígéretek zuhatagát árasztotta erre az országra (Dinnyés Lajos: Bűvészmutatványokat csinált!) Bűvészmutatványokkal és produkciókkal kápráztatta el az országot. Emlékszem nagvon *ól, iho^v a budapesti községi választások előtt az egyes szakminiszterek, gazdasági miniszterek a beruházási programúinak milyen sorozatával, (Bródv Ernő: A hidakat csak úgy adományozták!) Dunahidakkal, utakkal, csatornázással, mindazzal, ami jó, ami drága és kellemes, áltatták a közvéleményt. Akkor én összeállítottam az egyes miniszter urak által beígért beruházási programmnak az összegét és 260 millió pengő került ki, amit a községi választások előtt 'beígértek abból a célból, hoírv beöimlesztik a magángazdasági életbe. (Kun Béla: Hová lett a pénz?) Hova lettek ezek az Ígéretek? Természetes dolog, hogy ezek után (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) felüdítŐleg hat £121 cl puritanizmus, az az aszketizmus, az a komoly, becsületes takarékossági elgondolás és szellem, amely gróf Káról vi Gyula miniszterelnök úr expozéjában megnyilvánult. De ez egyúttal egy másik végletet is jelent, (Kun Béla: Kistisztviselők fizetését nem kellett volna megnyirbálni!) amely mindenesetre fájdalmasan érint, mert lehet devizája egy kormányprogrammnak a becsületesség, az aszketizmus és a puritanizmus, de hol van az a reális politikai tartalom, amely bázisa lehet a felépítésnek? Mert csak nem komolyan gondolja a kormány, hogy a 33-as bizottságon keresztül letárgyalt és általa paragrafusokba foglalt adórendeletek nyomán befolyó adójövedelmek reális bázisát alkotnák a kormányzati tevékenységnek és a jövő kialakulásának? Éppen ezért feltétlenül szükséges, hogy ülése 1931 november 2^-én, kedden. 385 megalkottassék az a reálpolitikai Programm, amelyre szüksége van ennek az országnak. Hogy hogyan és miképpen, arra nézve Eassay Károly a maga nagy beszédében, amelyet legutóbb itt a parlamentben elmondott, igen fontos és kitűnő diagnózist adott. Megállapította azt, hogy áldozathozatalok nélkül, nemcsak a milliók áldozathozatalával, hanem azoknak az áldozathozatala nélkül, akik itt tíz esztendőn keresztül bűnösen gazdálkodtak (Ügy van! Ügy van! a baloldalon,) egy új rendszer inaugurálása nélkül, a szellemnek a megváltozása nélkül, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) lelki felemelkedés nélkül, Önzetlenség nélkül ezt a programmot megvalósítani nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Kétségbe kellene esni, ha nem ébredne fel mindenkiben a lelkiismeret a végveszélynek ezen órájában. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.). A t többségi párt tartson számvetést önmagával (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) és vonja le a következéseit azoknak a tapasztalatoknak, adatoknak és tanulságoknak, amelyek a tízesztendős garázdálkodás rendszerében mutatkoznak és minthogy ő a felelős, 'mert ő támogatta ezt a kormányt, és minthogy a bizalmi válság elsősorban ezt a rendszert ítélte el, ennélfogva ennek a többségnek itt nincs többé • helye, hogy az ország kormányzatának irányításában résztvegven. Meg kell változnia az egész politikai életnek és csakugyan nemzeti egységet kell teremteni, amely nem pártpolitikai szempontok szerint intézi el a jövőben, ilyen nehéz,^kritikus időben az ország sorsát, hanem tisztára a nemzet akaratából, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) tisztán^ az összefogott, becsületes emberek elszántságával és munkaképességével. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A t. miniszterelnök úr beszédében elvetette a bizonytalanság magvát. En láttam, hogy minő nehéz és keserves feladat volt az, amelyet meg kellett oldania; olyan látványt nyújtott, mint a mély örvény felett kifeszített kötélén haladó légi akrobata, aki egy-két bizonytalan lépést tett előre, de ugyanakkor mindig hátra támaszkodott, hogy egyensúlyát el ne veszítse. Ez a támaszték az a többség, amelyet örökül kapott. A Bethlen-kormány többsége nem az ő többsége, nem Károlyi Gyula gróf többsége, (Jánossy Gábor: A nemzeté! — Nagy zaj a balés a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: A nemzeté?!) hanem a régi rendszeré. A 1 miniszterelnök úr foglya ennek a többségnek. {Rassay Károly: A rabszolgája!) A magyar történelemben voltak már ilyen analógiák, amikor például a^török porta egyes erdélyi fejedelmeket valósággal fogolyként tartott, hogy a maga .politikáját diktálja Erdélyben. Éppen ilyen foglya most a többségnek a miniszterelnök úr, fogja őt a török és nem engedi. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Kun Béla: Csináljon új választásokat!), Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Pakots József: Bögtön befejezem. Ez a bizonytalanság tovább nem tarthat, mert a bizonytalanság nyomán még borzalmasabb lesz a válság, amelyből nincs feltámadás. Elérkezett tehát az utolsó pillanata annak, hogy a lelkiismeretek megszólaljanak, hogy a t. többség vonja le a tízesztendős gazdálkodás konzekvenciáit (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.), hogy itt a jószándékú emberek összefoghassanak az ország megmentésére. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Minthogy pedig a kormány bizonytalan a maga programmjának a kitűzésében s nem is adott programmot (Felkiáltások a baloldalon: Nincs is programmja!) — semmi pro-