Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-17

BÔ Àz országgyűlés képviselőházának it órakor érkezett meg a földmívelésügyi miniszter úr üzenete, hogy a mai vásáron az odaszállított marháknak csak 40%-át fogják 9 aranykoronás vám mellett elvámolni, 60-% át pedig 30 aranykoronás vám mellett, (Jánossy Gábor: Ez a régi Ausztria!) ami minden számítást felborított. Az a nyomorult gazda, az a nehéz viszonyok között lévő kereskedő is — tárgyilagos akarok lenni — micsoda árakat fizessen ilyen körülmények között? (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon, — Farkasfalvi Farkas Géza: Méltóztassanak a szónokot meghallgatni!^ — Elnök csenget. — Farkasfalvi Farkas Géza: Gazdák, ne dolgozzunk egymás ellen! — Sauerborn Károly: Önök a kartelleket védték! — Farkasfalvi Farkas Géza: A kartelleket? Tíz éven át dolgoztunk a kartellek ellen — Malasits Géza: Azért olyan erősek! Majd beszélünk arról, mit csináltak a kartellek! — Sauerborn Károly: Hol az eredmény? Jobbágyai vagyunk a kartelleknek! — Farkasfalvi Farkas Géza: A törvény megvan! Mi csináltuk a törvényt! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Esztergályos János: Álljon fel, aki nem karteliigazgatósági tag! — Kabók Lajos: Mind az! — Zaj!) Képviselő urak, csendet kérek minden oldalon. (Szeder Ferenc közbeszól.) Csendet kérek, Szeder képviselő úr. A. szónoknak igen kevés ideje van, tehát méltóztassanak nyugodtan maradni. Marschall Ferenc: A szerződés különleges és különös alkalmazásából előálló nehézségeket azonban még tetézi az, amit a schilling elszámolása körül tapasztalunk. Méltóztatnak tudni, hogy augusztus hó folyamán olyan rendelet jelent meg, amely elvileg kimondja, hogy minden külföldre szállított áru értékesítéséből befolyó valuta a Nemzeti Banknak beszállítandó. Ezt a rendeletet állatkiviteli vonatkozásban a Nemzeti Bank úgy hajtotta végre, hogy a Nemzeti Bank a teljes beszolgáltatási kötelezettség elvi fenntartása^ mellett- megállapította, hogy egyes országonként a marhák és sertések után mennyi az az összeg, amely minimálisan beszolgáltatandó. A devizakérdésnek ekként való kezelése mellett megállapítható, hogy állatkivitelünk még a külkereskedelmi szerződések által okozta nehézségek mellett is meglehetősen simán bonyolódott le, sőt bizonyos áremelkedés is volt tapasztalható, különösen a sertés áránál. Ez a helyzet azonban október 2-án megváltozott anynyiban, hogy a Nemzeti Bank az osztrák schilling jegyzését beszüntette, és bár itt rendeletünk van, amely az exportból származó valuták beszolgáltatását elrendeli, bekövetkezett az a helyzet, hogy az az állatexportőr, aki a Nemzeti Banknál ezekkel a valutákkal jelentkezett, ott azt a felvilágosítást kapta, hogy az osztrák schillinget pedig a Nemzeti Bank nem veszi át. Megtörtént az is, hogy egy napon éppen egy nagyon előkelő állatexportőr, meg akarván felelni a rendeletben előírt kötelezettségének, megjelent ott schillingjeivel, és amikor azokat nem fogadták el, elment, másnap egy királyi közjegyzővel együtt jelent meg a Nemzeti Bank vezetőségénél újból felajánlva a schillingeket, és amikor újból azt a választ kapta, hogy a schillingeket nem fogadják el, erről közjegyzői bizonylatot állíttatott ki és egészen nyugodtan azt mondta a maga részéről, hogy ő most már e schillingek értékesítésével nem várhat, utóvégre neki pénzre, forgótőkére van szüksége, el fog menni a zugpiacra, ott fogja azokat értékesíteni, mert nem tud mást tenni, és próbál. ülése iùSi november 5-én, csütörtökön, ják őt e rendelet vagy törvény értelmében ezért elítélni. T. Képviselőház! Amit eddig felhoztam, az még nem elég. A magyar állatexportőrök és állattenyésztő gazdák kálváriája folytatódik, amennyiben október 8-án Ausztria is bevezette a fizetési eszközökben a kényszergazdálkodást. Most már milyen helyzet állott elő? Az, hogy Ausztriában nem kaphat schillinget, viszont Budapesten... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Felkiáltások balfelől: Meghosszabbítjuk! — Zaj.) A képviselő úrnak van valami kérése a Házhoz? Marschall Ferenc: Kérek egy negyedórás meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház a kért beszédidő-meghosszabbítást megadja. Tessék folytatni beszédét, képviselő úr! Marschall Ferenc: Legutóbb helyzet állott elő, hogy Bécsben nem kapta meg a magyar állatexportőr schillingjeit és Budapesten — ha mégis valahogy hozzájuthatott a schillingekhez — ezeket nem tudta beváltani. Bécsben ma körülbelül 800.000 vagy 1,000.000 schilling fekszik, amelyet az osztrák nemzeti bank állatexportőrjeinknek nem fizet ki. Egész csomó beadvány van a kezemben, amelyeket vagyok bátor a Ház asztalára letenni. Ezekben az állatexportőrök ikérik az osztrák nemzeti bankot, hogy az odaszállított állataikért a schillinget fizesse ki. Valamennyi blankettán az áll: «Abgelehnt.» Nem tudom, hogy a magyar állatkereskedelem hogyan segít magán, de tudom, hogy az állatexport tekintetében teljesen bekövetkezett a csőd, aminek jele az, hogy az állatexportőrök tegnap este tartott ülésükön az állatexport felfüggesztését mondották ki. Nem tudom, hogy ennek az elhatározásnak és állapotnak mi lesz a következménye. A tegnapi nap folyamán azonban a sertés ára máris lement 1 pengő 30 fillérről 1 pengő 3 fillérre. Azt hiszem, hogy ha ez a helyzet továbbra is így marad, katasztrofális áresés fog bekövetkezni, mert a vidéki vásárokon egy-egy ilyen dolog sokszorosan rezonál, és ennek a helyzetnek leszámítolása természetesen sokszorosan sújtja a vidéket. (Zaj a baloldalon.) Ahhoz, hogy az exportkereskedelem és az állatkereskedelem ilyen súlyos veszteséggel dolgozik, hozzájárul még egy súlyos körülmény. Ezt a veszteséget enyhítette a kivitelre kerülő állatok után fizetendő adótérítés. Az adótérítés tekintetében azonban ima az a helyzet, hogy az exportőrök a májusban esedékes adótérítéseknek csak 60%-át kapták meg, július, augusztus, szeptember és október hónapokban pedig egy fillért sem. (Ügy van! Ügy foan! a közéven.) Mélyen t. Képviselőház! Ehhez járul még " az, — hogy teljessé tegyem az osztrák viszonylatról általam vázolt képet, ezt is fel kell hoznom, — hogy a legutóbbi napokban az osztrákok a 30 aranykoronás prohibitív zsírvámot egy házi használatra szánt kormányrendelettel leszállították 10 aranykoronára, ami a magyar állattenyésztés és zsírsertéseink kivitele szempontjából újabb nehézségeket támaszt. Azonkívül az osztrák parlament által meghozott felhatalmazási törvény alapján kibocsátott rendelettel^ az osztrákok életbeléptették az állatértékesítő központot, amelyről máris azt hall-, juk, hogy a kontingens kezelése körül további restrikciókat fog keresztülvinni. (Lázár Miklós: Miért?) Majd erre is kitérek, t. képviselő-