Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-25

Az országgyűlés képviselőházának 25. hogy rossz a gazdasági helyzet (Mojzes János: Vagyonváltságföld volt a túlnyomó része! — thentmondások a jobboldalon. — Zaj.) Elnök: Csendet kerek. Vargha Imre államtitkár: Ha a t. képviselő ur lesz annyi türelemmel, hogy meghallgat en­gem, (Mozgás a jobboldalon.) majd erre is adok felvilágosítást. A gazdasági viszonyok lerom­lottak, és a kormány ezen az oldalon is segít­ségére igyekezett menni a földhözjuttatottak­nak. Az 1930. év folyamán a vételárak revízió­ját elrendelte. Elrendelte először igen természe­tesen a vagyonváltságföldekre vonatkozólag, ugyanakkor azonban a megváltott földeknek megállapított árát is revízió alá vétette, holott a kormány akkor már ezeknek a megváltást szenvedetteknek kifizette a föld árát, illetve annak jelentékeny részét. Ez az intézkedés sem bizonyult elégnek. A következő esztendőben a kormány másik in­tézkedése az volt, !hogy az annuitásoknak egy­harmad részét engedte el. Elengedte a vagyon­váltságföldeknél és elengedte a megváltott föl­deknél is. De hogy a vagyonváltságföldekre vonatkozólag is felvilágosítást adjak, kijelen­tem, hogy a vagyonváltságföldeket nem azért vette el a kormány, hogy azokat ingyen szét­ossza, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Mojzes János: Lehetett volna méltányosabban is megállapítani az árakat!) mert a törvény határozott rendelkezése ellenére történt volna, ha ezeket a földeket ingyen adta volna. De kü­lönbséget sem lehet tenni e tekintetben, mert lehetetlen dolog kétfélekép mérni az ármegálla­pításnál. Nem 1 lehet más mértéket alkalmazni azokra nézve, akik vagyonváltságföldből kap­tak földet, és más mértéket alkalmazni azokra nézve, akik máshonnan szereztek földeket. A földhöz jutottak érdekében és az igazság szem előtt tartásával kétféle mértékkel mérni a két kategória között nem lehet, bár egy bizonyos tekintetben ez is megtörtént, amikor a hadirok­kantak, hadiárvák, akik, ahol lehetett, a va­gyonváltságföldekből kaptak földet — mert a vagyonváltságföldek szétosztásánál még ezt is figyelembe lehetett venni — körülbelül 25%-kai . olcsóbb an kaptáik ezeket a földeket. Egyéb kü­lönbséget tenni és a vagyonváltságföldet ol­csóéban adni, mint a barázdás szomszédnak megváltott földjét, nem lehet. (Mojzes János: A megváltott földeket kellett volna olcsóbban adni és ehhez szabni a vagyonváltságföldeket! — Zaj.) Az is megeshetett a bírói ítélettel meg­állapított áraknál. Az idén a gazdasági helyzet — sajnos — nem javult, úgyhogy a kormány foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy ugyanazt a kedvez­ményt, amelyet a múlt esztendőben biztosított, az idén is megadja, megadja esetleg továbbme­nően azoknak is, akik fizetési kötelezettségük­nek saját hibájukon kívül eleget tenni nem tudtak. A folyó évben azonban a helyzet komp­likáltabb, nehezebb volt, mint a múlt éviben. A múlt évben az egész ország gazdasági helyzete nagyjában egyenletes volt. Az idén az ország egyes részein tényleg a legnagyobb nyomorú­ság van, más részeken pedig a gazdasági hely­zet — ami különösen a termelés mennyiségét illeti — megfelelőbb volt. Nem járhat tehát el a kormány egyenletesen pl. Békésben és Abauj­ban, ahol még a vetőmagot is kölcsön kellett adni a termelőknek. Emiatt az elintézés mos­tanáig késett, de késett azért is, mert a fizeté­seknek október 31-éig kellett megtörténnie, és így csak október eltelte után láttam tulajdon­képpen, hogy hogyan alakul ki a helyzet. Saj­ülése 1931 november 20-án, pénteken. 379 nos, a helyzet elég szomorú, (Egy hang a bal­oldalon: De mennyire szomorú ! Gyászos ! — Mojzes János: Eső után köpönyeg!) mert a megváltott földeknél 10,733.000 pengő be nem fizetett annuitáskövetelése van a kincstárnak, a vagyonváltságföldeknél pedig 15,800.000 pen­gő. A folyó évre kivetett 5,517.000 pengő annui­tásra a megváltott földeknél még a fele sem, nevezetesen csak 2,415.000 pengő folyt toe, a va­gyonváltságföldek után kivetett 8,308.000 pengő ellenében pedig, amely összegben már az egy­harmad rész le van vonva, csak hárommillió folyt be. Itt azonban rá kell mutatnom arra, hogy nem mindennek oka a nemtudás, mert vannak községek, ki van mutatva egyenként, ahol a földhöz juttatottak szinte kivétel nélkül egyetlen fillért két éven keresztül nem voltak hajlandók fizetni. (Temesváry Imre: Ezt is mérlegelni kell!) Ezt nagyon erősen mérlegelni kell és sajnos, ennek legfőbb oka éppen az, hogy az egyetlen fegyver, amivel rá lehet szo­rítani ezeket a konok nemfizetőket valami fize­tésre, a kionozdítás nagyon is ritkán alkal­maztatott. {Temesváry Imre: Alig mozdítottak ki valakit! — Mojzes János: Itt vannak a ki­mozdítások! Több mint száz embert mozdítottak ki egy községben!) Nagyon helyesen, mert az a száz ember egész biztosan a legmegátalkodot­tabban nem volt hajlandó semmit sem fizetni. (Mojzes János: Evi nyolcvan pengőből öt meg tíz pengő hátralékuk volt! Itt van az ítélet!) Ezeket nem mozdították ki. (Mojzes János: Itt van az ítélet!) Méltóztassék azt nekem nem így mutogatni, hanem közelről megmutatni. (Moj­zes János: Leteszem a Ház asztalára!) Ahol öt vagy hat pengő hátralék volt nyolcvan pengő­ből, ott egy szót sem szóltak. Utasítás volt ki­adva, hogy azokat, akiknek egyévi hátraléknál kisebb hátralékuk van, figyelmeztethetik, vég­rehajthatják, de kimozdításra javaslatot, indít­ványt tenni nem is szabad. Itt hajlandó vagyok bemutatni ezt a kimutatást, amelyből látszik, hogy a községekben az egyes megváltott terü­letekből juttatottak egy fillért nem voltak haj­landók éveken keresztül fizetni, arra az állás­pontra helyezkedve, hogy nekik a föld ingyen jár; ingyen pedig senkinek sem szabad földet adni. Ezeknek előrebocsátása után Temesváry Iimre képviselő úr interpellációjára van szeren­csém a következőket válaszolni. Igenis, a kor­mány foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy — minthogy ezt rendeleti úton megvalósítani nem lehet — törvényjavaslattal jön a Képviselőház elé, (Helyeslés a baloldalon.) amely ezt a kér­dést igyekszik úgy megoldani, hogy a kincstár mai helyzetében is ezeket a könnyítéseket meg­tehesse. (Helyeslés.) Ebből következik, hogy nemcsak a földhöz juttatott fél, hanem a meg­váltást szenvedett fél felé is intézkedni kell, mert igen bölcsen méltóztatnak tudni, hogy a megváltást szenvedettek már nagy részben ki vannak elégítve, aki még nincs kielégítve, an­nak követelését ós megállapították már, tehát törvényhozási úton le kell szállítani követelé­seiket. (Helyeslés.) Hogy majd ezt helyeselni fogja-e a törvényhozás és azt fogja-e mondani, hogy a bírói ítéleteknek, szerződéseknek, egyes­ségeknek törvényhozási úton való ilyen egy­oldalú megváltoztatása megengedhető-e, nem vezet-e ez az egész jogrend felborítására, majd azt meg fogjuk látni akkor, ha a törvényhozás ezt a kérdést tárgyalni fogja. De más módot tényleg nem találok és így egy ilyenféle tör­vényjavaslattal kénytelenek leszünk a parla­ment elé jönni. (Helyeslés. — Klein Antal: A házhelyekre is vonatkozik?) Minden fölhöz-

Next

/
Thumbnails
Contents