Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-25

374 Az országgyűlés képviselőházának 25, juthat a Ház plénuma abba a helyzetbe, hogy házszabályszerű vitát indítson a kérdés felett. Ami már most azt a kérdést illeti, hogy a politikai államtitkár milyen szerepet tölt be politikai, jogi szempontból, világosan rendelkezik az 1921. évi XXI. te. 1. §-a, amelynek második pontja azt mondja, hogy mindegyik miniszternek van egy államtitkára. (Gál Jenő: Nem erről van szó, másról beszél.) Tudom, arra is rátérek, de abban sincs igaza a képviselő úrnak, mert az 1848 : III. te. csak miniszteri felelősséget ismer, nem pedig politikai államtitkári felelősséget. Nem lehet máskép. Lehet, hogy az államtitkár is képviselő és éppen azért nem összeférhetetlen, hogy itt megjelenjék, de ha a miniszter megbízásából szólal fel itt, akkor a miniszter felelős azért, amit ő itt mond vagy tesz. (Nagy Emil: Annak kétféle jellege van, politikai és köztisztviselői.) E felett nem vitatkozom, csak azért tettem meg távirati stílusban ezt a megjegyzést, hogy tisztázódjék a kérdés s miután egyébként vitának nincs helye, nem akarok beleesni abba a hibába, hogy vitázzak a kérdés felett. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. Ház! Gál Jenő képviselő úr szóbeli bejelentést tett Dréhr Imre képviselő úr mentelmi jogának megsértéséről. A bejelentést a házszabályok 103. §-a alapján a mentelmi bizottsághoz utasítom. (Helyeslés balfelől.) Szólásra következik? Pakots József jegyző: Friedrieh István! Friedrich István: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Most második hete folyik a t. Házban a vita a 33-as és a 6-os bizottság jelentése fölött. E hét elején felszólalt az ellenzék részéről Eckhardt Tibor képviselőtársam és azzal a sürgető kéréssel fordult az igen t. kormányhoz, hogy legyen szíves és tájékoztassa a Házat, hogy tulajdonképpen melyek azok a legközelebb fekvő programmrészletek, amelyekkel mint reálpolitikai tényekkel itt a Házban foglalkozni lehetne. Azóta elmúlt egy hét és az igen t. miniszterelnök úr tovább is néma maradt, egy szóval sem fordult felénk és egy szó erejéig sem világosított fel bennünket. E két hét folyamán sok szép és értékes beszédet hallottunk itt. Valamennyien elmagyarázták, hogy mi a krízis oka, sokan programmot is adtak, megjelölték a kibontakozás lehetőségeit, mindenki beszélt, a túloldal is beszélt, az ellenzék is beszélt, csak a parlament irányító fóruma, az igen t. kormány maradt néma. Olyan problémák dörömbölnek ajtainkon, hogy nem lehet egyszerűen némán ezek fölött a sürgető momentumok fölött napirendre térni. Az igen t. miniszterelnök úr azt mondja, hogy nem lehet ma még átfogó gazdasági programmot adni. Eassay Károly barátom ma ezzel részletesebben foglalkozott. Nem akarok erre kitérni, de nem is sürgetek ebben a pillanatban az ellenzék nevében részletes programin ot, de az Istenért, mondja már meg a miniszterelnök úr, hogy mit akar a legaktuálisabb problémákkal kezdeni ! Csak úgy végigcikáznak mindennap egymásután a problémák, egy-egy képviselőtársunk felveti, azután megint néma csend. Itt van például az az óriási kérdés, hogy mit óhajt az igen t. kormány a deficites üzemekkel kezdeni. (Zaj a s'zélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Bizottságokat küld ki!) Engedelmet kérek, ezek az üzemek itt vannak, ezek az üzemek súlyos deficittel járnak. (&9Q van! balfelol.) Amikor olyan szigorral hajtják be az adókat, engedelmet kérek, csak ' ülése 1931 november 20-án, pénteken. fel kell világosítani az országot arról, hogy hogyan akarják ezeket az üzemeket racionalizálni, mert azt hiszem, hogy az adókat arra behajtani, hogy a deficiteket tovább viseljük, csak a gazdasági lehetetlenülés felé vezethet. Tudom, hogy ez nehéz probléma, hogy ezt nem lehet napok és hetek alatt elintézni, tudom, hogy ebbe súlyos szociális szempontok is belekapcsolódnak, de elvégre 12 év óta erről az oldalról teljesítem törvényhozói kötelességemet, azonban ennyire légüres térben parlamenti vita még nem mozgott, mint ez. Hiszen a miniszterelnök úrnak irányítania kellene a parlamenti vitát. Mit tehetnek a szónokok? Mit tettek a most felszólalt képviselő urak? (Dinnyés Lajos: Csak a múltról lehet beszélni!) Altalános dolgokat mondtak, közgazdaságtani előadásokat tartottak, de irányítás hiányában természetesen nem tudtak hozzászólni a ma problémáihoz. Amit Kállay Tibor t. barátom mondott volt a devizaigénylésekkel kapcsolatban s amit a múltkor Fenyő Miksa t. képviselőtársam ezzel kapcsolatban elmondott, az egészen programmszerűen hatott. Akinek parlamenti érzéke van, várja, hogy ilyenkor felszólaljon a miniszterelnök vagy egy szakminiszter és a vita közepén bizonyos irányítást gyakoroljon. Több szónok felvetette a belföldi kölcsön problémáját és úgy látom, hogy a Ház hajlik e felé. (Egy hang a baloldalon: Így nem lesz eredménye!) Nem tudom, hogy az igen t. miniszterelnök úr vagy az igen t, kormány ebben a vonatkozásban mit gondol. Olvasunk a nyugdíj ügyéről. Engedelmet kérek, a nyugdíj problémája nagy probléma, (Ügy van! balfelöl.) amelyről legalább a miniszterelnök úrnak informálnia kellene a Házat, hogy mi igaz abból, amit a sajtóban olvasunk. A múltkor a túlsó oldalról Marschall t. képviselőtársunk az állatkivitelünkkel kapcsolatban f©szólalt a Házban és kérdést intézett az igen t. földmívelésügyi miniszter úrhoz. Elismerem, hogy a miniszter úr abban a pillanatban csak azt mondhatta, amit akkor mondott, de engedelmet kérek, az összes külkereskedelmi szerződések tekintetében a Ház teljesen tájékozatlan. Amit mi ezekről a dolgokról tudunk, külföldi lapokból tudjuk, vagy külföldi barátaink magánleveleiből tudjuk. Nem tudjuk, hogyan akarják összhangba hozni a devizapolitikánkat a külkereskedelmi politikánkkal. Lehet, hogy ezt «a miniszter urak mind nagyon jól tudják és fel is tételezem, különösen a földmívelésügyi miniszter úrról nagyon szívesen feltételezem, hogy vannak erre vonatkozólag elgondolásai, de engedelmet kérek, komolytalan lesz így a parlamenti vita, ha a kormány némán ül a helyén. Apró-cseprő pártrezgelődésekkel állunk szemben. Annyi a bába! és közben elvész a gyerek. Ez teljesen lehetetlen állapot. Már a harmadik hétbe megyünk át ezzel a vitával és még mindig nem tudjuk, hogy tulajdonképpen mit kritizáljunk, mit helyeseljünk és mihez szóljunk hozzá. Tegnap itt folyt le Eckhardt Tibor képviselőtársam felszólalásával kapcsolatban a benzin kényszerkartell ügye. A Ház, ugyebár, megdöbbenéssel vett erről tudomást, és az igen t. pénzügyi államtitkár úr csak egy Rüekwertskonzentrierung-gal tudta magát kivonni a leszavaztatás veszélye alól. Engedelmet kérek, nem

1 lehet itt ilyen óriási problémákat csak egyes felszólalások alakjában a Ház színe előtt feltálalni. Pedig ez fog bekövétkezni, ha a mélyen t. miniszter urak továbbra is csak be fognak ide járni minket hallgatni. Akkor egy nagyon furcsa helyzet fog előállani, akkor az fog történni, hogy a képvi-