Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-25

366 Az országgyűlés képviselőházának Néhány év előtt is bizonyos takarékossági intézkedések hajtattak végre, akkor létszámcsökkentés történt a tisztviselői karban. Ezzel kapcsolatban csak egy csekélységre mutatok rá, amely hivatásomhoz közel áll, azonban a gazdaköröknek széles rétegeit érinti: a bíróságoknál a telekkönyvek kiszolgálására mutatok rá, hogy ott minő zavarok támadtak, a hiteligényeknek minő veszélyeztetése következett be abból, hogy hetekig, hónapokig kellett várni arra, míg azok a munkálatok, amelyeknek révén a kisgazdaközönség a maga telekkönyvéhez hozzájutott, végrehajtattak. Igen bölcs, igen helyes és ezért nem olyan egyszerű tehát az a művelet, amelyet a 6-os bizottság és ezzel a kormány végrehajtott, mert messzemenő szociális, messzemenő politikai és messzemenő gazdasági érdekeket sérthet az, ha túlzott erővel és avatatlan kézzel nyúl hozzá olyan viszonyok megbontásához, amelyek évtizedes gyakorlatban és a közönségnek is megszokott gondolkodásában rejlenek. T. Képviselőház! A másik kérdés a bevételek fokozásának kérdése. A bevételek fokozásának kérdésénél megvallom azt, hogy ez az a terület, amelyen a kormány és az őt támogató párt a leghálátlanabb feladatot vállalta magára. Mi ezt a nem népszerű feladatot vállaltuk, ezzel nem mehetünk ki a közönség körébe korteskedni, sőt ezzel szemben az igen t. túloldalnak igen könnyű a helyzete, amennyiben ennek ódiumát, az összes adóemeléseket, ennek a pártnak a nyakába varrhatja. Itt is bizonyos igazságot kell szolgáltatnunk azonban és ez az, hogy a kormány tulajdonképpen a megadott keretek között nem tehetett mást, mint azt, hogy kísérletet tegyen, — azért mondom, hogy kísérletet, mert annak eredménye tekintetében csak a behajtások és a pénztári helyzet ismerete után tudunk bírálatot mondani — hogy az államháztartás hiányainak egyik részét ezekkel a bevételekkel helyreállítsa. Itt csak egyet követelünk: bizonyos igazságot atekintetben, hogy ezek a tehertöbbletek hogyan oszlanak meg. Es itt, bárminő nehezére esik a vagyonosabb osztályoknak és bárhogyan is méltóztatott Gaal Gaston f. képviselőtársamnak tegnapelőtt kifogásolni azt a bizonyos kétezrelékes vagyonadó alapján kiszámított jövedelemadó-minimumot, aminek elvi jogosságához semmi szavam sincs, mert hiszen tényleg elv volna az, hogy a vagyonok feláldozásával nem kellene közterheket viselni, mégis azt kell mondanom, — amint a jelentés mellékleteiből látjuk — hogy egyfelől pénzügyi tekintetekben ezektől az intézkedésektől mégis bizonyos eredmény várható, másrészt erkölcsi tekintetben példát szolgáltatunk ezzel arra, hogy amikor a nemzet minden rétegének áldozatokat kell hoznia: a jövedelem- és vagyonadó által progreszszív alapon sújtott vagyonosabb rétegek jó példával járnak elől és a kormányzat ezeket vette elsősorban igénybe. Ez a szociális igazság szempontjából szerintem így van és egy el nem homályosítható igazság, ha ennek a mostani akciónak igazságosságát akarjuk megbírálni. Egy másik kérdés az úgynevezett közgazdasági programmnak kérdése. Méltóztassék megengedni, hogy erre vonatkozóan egészen röviden néhány észrevételt tegyek, mert hiszen meghosszabbított beszédidőm is lejáróban van, és legyen szabad itt arra utalnom, hogy többfelől halljuk^ annak a nagy átfogó programmnak kívánását, amelyről azonban Rassáy Károly t. képviselőtársam teljes objektivitással elismerte, hogy ez nem valósítható meg . ülése 1931 november 20-án, pénteken. és amelyre Fellner Pál és Magyar Pál képviselőtársaim a túloldalról szakszerű fejtegetéseikben szintén megfelelő visszhangot adtak. Tényleg az a nagy átfogó Programm, amelyről itt szó van, — és ebben csatlakozom Gaal Gaston t. képviselőtársam felfogásához — ahhoz vezetne, hogy újból a tőkék igénybevétele, tőkebefektetések, beruházások, szóval nagy anyagi áldozatok kívántatnának, amire ma gondolni nem lehet. Helyesen mutatott rá Gaal Gaston t. kéviselőtársam, — és e tekintetben mezőgazdasági szempontból is ezt kívánom aláhúzni, mert ez áll az én élethivatásomhoz és multamhoz legközelebb — hogy itt most egy átszervezésre, a mezőgazdaság átalakítására gondolni alig lehet. A magyar búzatermőföldet itt hirtelen átalakítani és más növényeket idehozni, más kísérleteket tenni, másfelé irányítani a termelést igen nehéz dolog. A magyar búzaföld magyar búzaföld fog maradni és én csak helyeselhetem a t. kormánynak azt a gondoskodását, azt a becsületes igyekezetét, hogy ennek a magyar búzának igyekszik piacot szerezni, mert nem nagyszerű reformokkal és talakításokkal, hanem a mezőgazdasági termelés természetes előfeltételeinek biztosításával, a termelés piacainak biztosításával lehet eredményt elérni. (Felkiáltások a baloldalon: Hol vannak azok?) Arra kell törekednünk, hogy azt a nagy területet, amelyet 1919-ben a békekötések következtében elvesztettünk, legalább némileg pótoljuk, hogy igyekezzünk egyfelől igenis a belső fogyasztást emelni, de másrészt visszanyerni legalább részben piacainkat, — kereskedelempolitikai megállapodásokkal — azokat a piacainkat, amelyeket a trianoni és egyéb Párizs körüli békekötések teljesen kettévágtak. T. képviselőtársam, itt sem tud egyebet tenni a t. kormány, mint hogy e tekintetben kitartson a maga útján. A napokban került kezembe egy teljesen neutrális tényezőnek, az amerikai Carnegie-alap egy kiküldött vizsgálóbizottságának jelentése, amely öt pontban tárgyalja Európa szanálásának lehetőségeit. Ez a jelentés is arra mutat rá, hogy a betegségek alapja az, hogy egyes államok a maguk termelésének piacát a politikai békekötések és a vámvédelem mesterséges fokozása következtében elvesztették. Hiszen tudjuk, hogy a mi búzánk árát sokszorosan felülhaladó termelési költséggel állítanak elő a szomszédban búzát olyan területen, amelyen soha búzatermelésre nem gondoltak és így ott határozottan mesterséges közgazdasági politika folyik. (Ügy van! ügy van! a jobboldalon.) Ellenben igenis meg kell találni a módját, — és e tekintetben megnyugtat Kállay Tibor t. képviselőtársam minap elhangzott beszéde, hogy a Nemzetek Szövetsége által kiküldött pénzügyi bizottság jelentése így értelmezendő — hogy a Nemzetek Szövetsége segítségével életbelépjenek azok a preferenciális megállapodások, amelyeken már az előző kormány földmívelésügyi kormányzata annyi kitartással, annyi szorgalommal és annyi szakavatottsággal dolgozott, és a mi mezőgazdasági termelvényeink piacát igenis biztosítsák. Ez tehát mindenesetre a legelső kérdés és ë tekintetben azt hiszem, a t. Ház . teljes támogatásában fogja részesíteni a kormányt. A másik, t. Képviselőház, az ipar kérdése. En nem osztozom abban a nézetben, amely itt elhangzott, hogy az iparpártolás teljesen célját tévesztett lett volna. Nem tudok osztozni abban a nézetben, hogy az indusztrializmus nem adott semmit ennek az országnak. De viszont túl-