Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-24

Âz országgyűlés képviselőházának 24. ü szón származik erre az országra, én még azt is elfogadom, de származik-e haszna ebből a helyzetből az országnak? (Fábián Béla: Látjuk Oroszország példáján!) Már rámutattam arra, hogy itt az árdrágító tendenciáknak adunk szabad érvényesülést az ármérséklő verseny teljes kizárásával. Rá kell mutatnom arra is, hogy a minőségi verseny is lehetetlenné válik, mert egy ilyen kényelmes monopóliumban ülő kényszerrészvénytársaság semmi esetre sem fog a minőségi téren konkurrálni és az ásványolaj finomítványoknál rendkívül fontos a forrponthatár, valamint a kokszosító tulajdonságok eliminálása. Többet a mi finomítóinknak, vagy az országba behozó különböző importőröknek ez nem lesz érdekük. Nemcsak, hogy nem lelhet egy ipart ilyen módon racionalizálni, hanem állítom azt, hogy ez az ipar irracionalizációjának a módja, mert hiszen a racionális termelésre a szükségesség, a kényszer, a verseny kényszeríti rá a vállalatokat, egy monopólium birtokában lévő nagy ipar azonban tetszése szerint kényelmesen, könnyelműen, felesleges költséggel gazdálkodhatik, mert hiszen az árat mindig maga szabván meg, tetszés szerinti termelési költséggel dolgozhatik. Kénytelen vagyok rámutatni arra is, hogy miféle racionalizáció az, mikor az eddigi meglévő költségek mellé még meg kell keresni egy új részvénytársaság alaptőkéjének kamatait, adminisztrációjának költségeit és bizonyára nem olcsó pénzen alkalmazandó igazgatóinak különféle javadalmazásait. (Mojzes János: Angyal Bandi! Jó elhelyezkedési lehetőség! — Nagy zaj!) Elnök: Csendet kérek! Eckhardt Tibor: T. Ház! Rá kell mutatnom arra is, hogy ez a gazdaérdekeket rendkívül sérti, inert nemcsak az árak további emelkedése vehető biztosra, de tölbbé hitelben ásványolajtermékek sem lesznek kaphatók. A gyárak már most megszorították a hiteleket és nyiltan hirdetik, hogy csak készpénzüzlet lesz lehetséges. Kérdezem, hogy ez a mai gazdasági helyzet alkalmas-e arra, hogy éppen most kényszerítsük bele a gazdákat készpénzvásárlásba, amikor készpénz egyáltalában nincs? (Ügy van!) Igen t. Ház! A kereskedelem pedig ennek a rendszernek bevezetése esetén tökéletesen el fog pusztulni, (Fábián Béla: Meghalt megint 2000 kereskedő!) mert árut a monopóliumtól nem fog kapni. Az a kartell, amely már ma is a legkisebb tételekig konkurrál a kereskedelemmel, a kereskedelem kezére többé árut nem fog adni, hanem az úgynevezett gyártás, a nagybani kereskedelem és a kiskereskedelem minden hasznát a maga monopóliuma keretén belül maga magának fogja fenntartani. Azt kell kérdeznem, szabad-e a mai időkben ilyen javaslattal előállani, amikor legalább 15—20 ezer ember kenyeréről van szó, lehet-e ma ezeknek az embereknek más pályán elhelyezkedniük, remélheti-e ember, akinek kezéből most kiütjük a kenyeret, hogy családját bármiféle más munkával el tudja-e még valaha tartani. (Fábián Béla: Ügy van! Gyártják a polgári társadalom ellenségeit! — Kun Béla: Tatárjárás a kisexisztenciák ellen!) Igen t. Ház! A kormány részéről, illetőleg nem is a kormány, hanem a kormánysajtó részéről csak két érvet tudtak eddig felhozni ezen rendelettervezet mellett. Elnök: Kérem, méltóztassék beszédét befejezni. Eckhardt Tibor: Azonnal. Csak egy mondásé 1931 november 19'én, csütörtökön. 345 tot mondok még. Az egyik érv az volt, hogy így lehet racionalizálni a termelést és a termelési költségeket csökkenteni. Erre már rámutattam, hogy ez nem áll fenn, sőt megfordítva, egy irracionális irányzatot vezetünk be. A másik érv, ez már komoly érv, megszívlelendő érv, amelyet magam is a legmesszebbmenőén akceptálok, hogy az államnak szorult gazdasági helyzetében szüksége van fokozott bevételre. Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, hogy ezzel a rendelettel 15—20 ezer kisembert tönkretesznek és a magyar gazdaközönség széles rétegeinek megterhelésével akarják a több jövedelmet előállítani. Rámutattam arra, hogy van ebben az ásványolajiparban egy súlyos látencia, van itt fantázia, ahol a magyar állam megkeresheti nem is azt a hatmilliót, amelyről -beszélnek, hanem legalább tízmilliót. Hatvan-hetven milliót tesz ki évenként az ásványolajtermékek volumen je, amit Magyarországba behoznak és legalább tízmillió pengő vám az, amelyet nem fizetnek az ásványolaj finomítók. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Nem kell semmiféle komplikált, semmiféle rendkívüli intézkedéshez nyúlni. En tisztelettel javaslom, méltóztassék az ásványolajtermékek vámját öt pengővel leszállítani, — én itt mindig annak a bizonyos benzinnek a relációjában beszélek, — tehát méltóztassék öt pengővel leszállítani a nehéz benzinét és arányosan a többi finomított termékeknél is méltóztassék azt a vámot, amelyet úgy sem fizet senki, öt pengővel leszállítani és egyidejűleg méltóztassék a kincstári haszonrészesedést ugyanennyivel felemelni. Ebben^ az esetben az árak változatlanul maradnak és azt a pluszt, amelyre a kincstárnak — elismerem — szüksége van, meg fogják fizetni a finomítók abból az illegális haszonból, (Felkiáltások jobbfelol: Igaza van!) amelyet eddig legalább 80—90 millió pengő értékben illegálisan élveztek az elmúlt hat esztendő folyamán. (Elnök csenget.) Befejezem beszédemet, csak arra akarok még rámutatni, hogy ilyen hasonló tervvel foglalkozott már Németország is, de elejtette; bevezette ezt a rendszert Spanyolország, de ez a rendszer megbukott, mert a monopólium még kevesebbet jövedelmezett, mint amennyit a spanyol állam a szabadforgalomból be tudott venni. (Helyeslés és taps a baloldalon és a szélsőjobboldalon. ) Elnök: Az interpellációra Vargha Imre államtitkár úr kíván válaszolni. Vargha Imre, a pénzügyminisztérium vezetésésel megbízott államtitkár: T. Képviselőház^ Eckhardt Tibor t. képviselőtársam interpellációjára a következőkben vagyok bátor feleletet adni. Nem

j( térek ki arra, hogy Eckhardt igen t. képviselőtársam a benzin- és ásványolajipart úgy tüntette fel, mintha ez csupa zsebrákok hada volna, (Gaal Gason: Azok is! — Kun Béla: Ügy van! Kartell!) Nem térek ki azokra a gyanúsításokra sem, amelyek részben az ő beszédében, részben pedig képviselőtársaim közbeszólásaiban záporként hullottak, amely szerint itt mindenki, aki ezzel a kérdéssel foglalkozik, rabló és én nem tudom mi mindenféle. (Ellentmondások a bal- és a szélsőbaloldalon. — Gaal Gaston: Ezt nem mondta senki!) Meggy an ásítottak mindenkit, hogy ami itt történik, az csak mindenkinek az önös, aljas érdekében történik. (Ellentmondások bálfelöl.) Eszemágában sincs, hogy ezeket a dolgokat magamra vonatkoztassam, (Ügy van! Helyeslés balfelől.) de bocsánatot kérek, a pénz50*