Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-23

306 Az országgyűlés képviselőházának nek figyelmen kívül hagyásával is az 1930. évben átlagosan katasztrális holdanként 18.71 pengő tiszta veszteség- volt! (Zajos felkiáltások a baloldalon: Veszteség! — Kun Béla: Hová tette az eszét a pénzügyigazgató úr, hogy ilyet állított?) Személyesen beszéltem a pénzügyigazgatónál jelen volt bizottsági tagokkal, akik hajlandók tanúskodni, hogy a pénzügyigazgató ezt a nyilatkozatot tényleg megtette. Nincs időm, hogy elmondjam az interpellációmban foglalt többi kérdések indokait, egyet azonban megállapítok. Amikor a bolettatörvényt meghozta a t. országgyűlés (Kun Béla: Amelyről Károlyi kijelentette, hogy nem volt jó!), már akkor felvetődött, hogy mi hasznát fogják látni a bolettatörvénynek azok a mezőgazdasági termelők, akiknek olyan csekély ingatlanuk van, hogy eladásra búzájuk nem maradt. Erre a törvényhozás bölcsessége belevette a bolettatörvénybe, hogy 50 aranykorona kataszteri tiszta jövedelemig földadót nem kell majd fizeni, hanem helyettük a bolettaalap fizeti meg. Ezt azután később egy miniszterelnöki általános rendelet 11.60 pengőben állapította meg. A saját szememmel láttam, hogy a 11.60 pengőnél kisebb földadókat is az adóhivatal a szegény emberektől éppúgy beszedi, mintha ez a törvény és miniszterelnöki rendelet nem léteznék (Dinnyés Lajos: Ez a pénzügyi bolsevizmus!), holott én is, mint mások másutt, tudomására hoztam a békési kis adófizető közönségnek, hogy az előző országgyűlés reájuk is gondolt és ezt a legkisebb földadót nem kell nekik megfizetniük. (Kun Béla: Hol a törvénybecsületes végrehajtása? A törvényen alapuló Ígéretet sem valósították meg! — Zaj.) T. Ház! Lehetetlenség a magvar nép megélhetését biztosítani^ és olyan politikát folytatnunk, amely a mi népünket teljesen tönkreteszi, amely szétszórja a világ minden tája felé. hacsak nem hozzuk be. mint az alkalmazottaknál, a mezőgazdasági lakosoknál is az adómentes létminimumot. {Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Mert az utolsó betevő falat kenyeret nem lehet adóban elvenni a szegény embertől. {Elénk helyeslés és taps a bal

f és szélsőbaloldalon. — Kun Béla: Agrárország vagyunk, vagy nem! Tessék levonni a konzekvenciáját ennek!) Hiszen vissza kell adnunk különben olyan rendkívüli segélyben, mint amelyről most a földmívelésügyi és népjóléti miniszter urak már hetek óta tájékoztatják a képviselőházat, amely segély azonban a vidékre még sehová sem érkezett meg. (í

Igenis, fenn kell tartanom tehát azt a meggyőződésemet, amelyet a második nemzetgyűlésen elégszer voltam bátor kifejezni, hogy mezőgazdasági lakosságunkra, mezőgazdasági proletariátusunkra nézve is elkerülhetetlen pénzügyi szükség lesz a létminimum megállapítása (Elénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) és a legkisebb mértékben meghatározott jövedelemnek teljes mentesítése az adó alól. (Kabók Lajos: Régen követeljük mi!) Végtelenül sajnálom, hogy a pénzügyi kormány egészen bizonyosan elutasító állásponton lesz. (Kun Béla: Elvi kinyilatkoztatást várunk az államtitkár úrtól!) Végtelenül sajnálom, hogy süket fülekre talált Festetics Sándor t. képviselőtársunknak a felhívása, hogy az agrártársadalom képviselői ne szakadozzanak külön pártokra,^ hanem együttesen igyekezzenek mezőgazdasági lakosságunknak, népünk gerincének megélhetését biztosítani. (Kun Béla: Aláírom!) Es amikor a kisgazdapárt által létrehozott kormány (Kun Béla: Melyik kisgazdapárt?) — a régi Nagyatádi-féle kisgazdapárt, . ülése 1931 november 18-án, szerdán. amelyen az előbbi kormány mint sziklán épült fel — elutasít ilyeneket, akkor, ahonnan a legkevésbbé vártuk, a jelenleg folyó vita keretében Fenyő Miksa képviselőtársunk, a gyáriparos érdekeltségek exponense áll itt elő azzal a követeléssel, ihogy, miután megismerte a vidéki viszonyokat (Kun Béla közbeszól. — Zaj.) az a meggyőződése, hogy 20 holdig adómentességben kell részesíteni a mezőgazdasági lakosságot. Kérem az államtitkár urat, méltóztassék feltett kérdéseimre válaszolni. Elnök: A pénzügyminiszter úr megbízásából Vargha Imre államtitkár úr fog az interpellációra válaszolni. (Kabók Lajos: Van pénzügyminiszterünk is?) Van. Vargha Imre államtitkár: T. Ház! Szakács Andor t. képviselőtársam interpellációjában tulajdonképpen két kérdést intézett a pénzügyminiszterhez. Beszédében azután ez a két kérdés, amint kivettem, összetömörül három kérdéssé. Első kérdése az, Jipgy vájjon az ilyen elviselhetetlen mértékű adókivetést a pénzügyi kormány helyesli-e és a jövőben is szándékozik-e ilyen adókivetéseket megengedni? Interpellációjának támogatására felolvasott egy csomó adóív-másolatot, (Kun Béla: Hitelesek!) amelyek esetleg alkalmasaknak látszanak arra, hogy az adókivetések horribilis, elviselhetetlen mértékét bizonyítsák. Megbocsát nekem t. képviselőtársam, de ezeknek az adóíveknek és kivetéseknek a boncolásába nem tudok így belemenni, mert egy adóív magában nem tartalmazza azokat az adatokat, amelyeknek ismerete nélkül lehetetlen megállapítani azt, hogy az az adókivetés az illető adófizető valóságos kereseti és jövedelmi viszonyaival szemben elviselhetetlenül súlyos, helytelen és igazságtalan. Ha helytelen vagy téves kivetés történik, az ellen az adózónak mindenkor joga van megfelelő jogorvoslattal élni. (Kun Béla: De nem respektálják!) Nem lehet mondani, hogy nem respektálják. Méltóztassanak figyelembevenni azt, ' hogy az elsőfokú kivetés, amely a pénzügyi közegek, az adóhivatalok vagy pénzügyigazgatóságok által történik, másodfokon az adózókból Összeállított független zsűri, a felszólamilási bizottság elé kerül. (Mojzes János: De nem tud eljárni! — Kun Béla: Terrorizálják az egész adófelszólamlás bizottságot!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne za~. jongjanak folytonosan és ne szóljanak közbe, mert lehetetlenné teszik a tárgyalást. Vargha Imre államitkár: Csodálom, hogy a képviselő urak egy kiküldött pénzügyi titkárt olyan hatalomnak állítanak be... (Mojzes János: Faluhelyen? Atyaisten!) Nem faluhelyen van a felszólamlás, hanem az adóhivatal székhelyén. És a felszólamlási bizottság tagjai nem az adózó polgárok legalsóbb rétegeiből választatnak, hanem független és töhbnyire jómódú emberek vannak abban a bizottságban és én el se tudom képzelni, hogy az urak azokat a felszólamlási bizottságban eljáró független bizottsági tagokat, akiknek felét maguk választják be a bizottságba, képeseknek tartják rá és itt az országgyűlés színe előtt úgy tüntetik fel, hogy ezek nem az igazságot keresik a bizottságban, hanem annak a pénzügyi titkárnak a terrorja alatt igazságtalan és helytelen határozatokat hoznak. Nem tudom elfogadni és nem tudom elhinni, hogy így áll a dolog. (Lázár Miklós: Az egyholdas gazda nem él jogorvos-