Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-23

Àz országgyűlés képviselőházának 23. féltek az orosz búza versenyétől. Azt hiszem, már ezen is túl vagyunk, mert azt konstatál­junk kell és botorság volna nem konstatál­nunk, hogy egész mezőgazdasági termelésünk, sajnos, f csődbe került, tökéletes átszervezésre szorul és a régi módszerekkel már nem folytat­ható. Akkor ezt elgáncsolták, de hogy tő-lünk vásároltak, — hiszen volt lóexportunk Orosz­országba meglehetősen nagy mennyiségben — szívesen vették, szívesen látták, és akárhogyan dörögtek az orosz bolsevista állam 1 ellen a fó­rumon, úgy titokban mégis tartották a kapcso­latokat. Itt jártak a lósorozó bizottságok, ame­lyek sorozták és vásárolták, jó dollárokkal fi­zetve, a lovakat. Ezt szívesen látták az agrá­riusok, csak olyan kapcsolatot nem akartak, amely szerves kapcsolat és amely esetleg a ma­gyar mezőgazdaságnak majd versenyt fog tá­masztani. Mondom, ezen már túl vagyunk, sőt ezt már likvidálta maga Hoyos gróf is, aki szá­molt azzal, -— és ebben >& nyilatkozatában ki­fejezésre is juttatja — hogy Magyarország mezőgazdasága kivitelre nem' számíthat, tehát közvetlen haszna ebből nemigen lehet, de vi­szont az ipar és kereskedelem hatalmas fellen­dülése -bizonyos közvetett hasznot igenis jelen­tene a mezőgazdaság számára is gróf Hoyos Miksa szerint. Mondom, Bethlen gróf is fel­vetette annakidején az ideát, ezt azonban az -agráriusok 'elgáncsolták és így az nem jöhe­tett létre. Azóta tudomásom szerint vannak bizonyos akciók folyamatban. Éppen ma, vagy a tegnapi napon olvastam valamelyik újságban, hogy egy orosz bizottság járt itt, amely .arról tárgyalt, hogy miképpen lehetne az orosz—magyar gaz­dasági kapcsolatokat létrehozni, milyen nyers­anyagokat lehetne Oroszországban a ml szá­munkra megszerezni, és milyen készárukat vagy félgyártmányokat lehetne innen oda exportálni, illetőleg hogyan lehetne^ a kettőt úgy összekap­csolni, hogy bizonyos árucsere fejlődjék ki a két ország között. En ennek elébe vágni nem akarok, azonban ezeket a kísérleteket nagyon aprólékos, csekély, gyenge, célra nem vezető ^.kísérleteknek tartom. En sokkal messzebbmenő, sokkal kiadósabb megoldást szeretnék ezen a téren látni. S ha netalán az az ellenvetés me­rülne fel, hogy dumping következik Magyar­ország számára, azt hiszem, egy kis orosz nyersanyagdumping az európai kartellizált nyersanyagforrások zsarolásaival szemben Ma­gyarországnak ezidőszerint nagyon jól jönne. En szívesen látnék egy ilyen kis nyersanyag­dumping-et, amely a magyar ipart nyersanyag­hoz, a magyar vállalkozást munkához és a ma­gyar munkást munkaalkalomhoz juttatja. Elesik tehát minden kifogás. Elesik az a politikai kifogás, amely attól fél, hogy Orosz­ország majd vaspántos ládákba fogja bepak­kolni és ólmozott ládákban fogja ide behozni a bolsevizmiuist. Ez nem fog megtörténni, ha a t. kormány vagy a másik kormány, amely ez­után következni fog, — reméljük, minél hama­rább az ország üdvére — majd gondoskodik megfelelő villámhárítók felszereléséről, olyan villámhárítókról, amilyeneket a . legtölbb de­mokratikus európai állam felszerelt a maga biztonságára. Elesnek azok az aggodalmak, amelyek a mezőgazdaság sérelmeit látják, mert hiszen az egyik mezőgazda-vezér nyilatkozott és akarja a kapcsolatokat létrehozni. Elesik minden gaz­dasági, minden politikai és minden más kifo­gás, úgyhogy valóban nem volna más teendő, mint az, ihogy Oroszországgal a gazdasági kap­KÍ3PVISELÖHÁZI NAPLÓs II. ülése 193Í november 18-án, szerdán. 29Í5 csőlátót hozzuk létre, lépjünk velük cserevi­szonyba vagy kereskedelmi szerződés formá­jában viszonosságra; egyszóval, ne marad­junk le Európa mögött gazdaságilag is, mint ahogy lemaradtunk politikailag, mert ez ke­tős baj. Es ha az orosz gazdasági kapcsolatok i felvételének az volna a feltétele vagy ára; hogy politikailag is ismerjük el az orosz szov­jetállamot, ezt is igen szívesen látnám, az előbb kifejtet okok következtében. Nagyon sajnálom, hogy a kereskedelem­ügyi miniszter úr nincs jelen és így interpellá­ciómra választ nem adhat. Mindenesetre arra kérem a miniszter urat és munkatársait és mindazokat, akik ezzel a kérdéssel már fog­lalkoztak vagy foglalkozni fognak, ihogy na­gyon komolyan és behatóan bírálják el ezt a kérdést, amidőn henné dolgoznak és vele kap­csolatban határoznak, s igyekezzenek Magyar­ország számára is létrehozni azokat a terme­lési, kiviteli és èehozatali lehetőségeket, ame­lyeket más államok Oroszországgal kapcsolat­ban a maguk számára már biztosítottak. (He­lyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a keres­kedelemügyi és külügyminiszter uraknak. T. Ház! A gyorsírói jegyezetekből megálla­pítom, nogy a (belügyminiszter úr beszéde alatt tévedésből utasítottam rendre Kórodi Katona János képviselő urat. A nagy zajban ugyanis úgy hallottam, mintha ő használt volna sértő kifejezést. Miután a gyorsírói jegyezetekből megállapítottam, hogy a képviselő úr sértő ki­fejezést nem használt, ennélfogva rendrautasí­tásomat kérem tárgytalannak tekinteni. (He­lyeslés.) Következik Szeder Ferenc képviselő úr in­terpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az inter­pelláció szövegét felolvasni. Petrovits György jegyző (olvassa): «Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról a pél­dátlan hajszáról, melyet a ceglédi rendőrség indított több, mint 200 ember ellen, akik gróf Károlyi Imrének «A kapitalista világrend vál­sága» című könyvét olvasták? Hajlandó-e a miniszter úr sürgősen intéz­kedni, hogy e nyilvánvaló politikai zaklatás és üldözés azonnal megszűnjék és hajlandó-t; uta­sítani a ceglédi rendőrséget, hogy hasonló túl­kapásoktól és politikai hajszától tartózkodjék?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szeder Ferenc: T. Ház! Nemrégiben egy sárgafedelű könyv jelent meg gróf Károlyi Imrétől, amelynek címe: «A kapitalista világ­rend válsága»- Ez a könyv — azt hiszem — igen nagy érdeklődést váltott ki szerte az or­szágban, nem azért, mintha a könyvben lefek­tetett gondolatokat már nem hirdettük volna innen a képviselőház padsoraiból éveken ke­resztül, hanem azért, mert ezeket a gondolato­kat, amelyeket — ismételten — innen már éve­ken keresztül hirdettünk, egy arisztokrata is magáévá tette, aki bátran és nyiltan vetett fel ebben a füzetben kérdéseket, s hogy ez a könyv annyira elterjedt az egész országban és olyan olvasottá vált, annak természetes magyarázata az, hogy mindazok a kérdések, amelyek ebben a könyvben foglaltatnak, érdeklik az egész ország közvéleményét. Ez nem csoda, mert a gróf úr — hiszen a grófok nálunk közismertek forradalomcsinálásukról és egyebekről ;— nyil­tan és határozottan nyúlt hozzá a földbirtok­reformnak és a hitbizományoknak kérdéséhez, 1 amely természetszerűen rendkívül érdekli 44

Next

/
Thumbnails
Contents