Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-22

Az országgyűlés képviselőházának '22 Elnök (csenget): Csendet kérek! (Esztergályos János: Tessék megmondani, ki volt ott!) Szilágyi Lajos: Már megneveztem

1 őket. (Zaj.) Legfeljebb a történtek után még az urak jóízlésére is árnyat vet, hogy minekutána ugyanazon pártkörben szívesen látott vendégek voltak, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: f

Nem igaz!) hét esztendő múlva, amikor egy kérdést itt elég tárgyilagosan szóváteszek, a pártkörben megengedett kártyázást emlegetik. (Esztergályos János: Gyanúsít, merészen gyanúsít! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Ami pedig Peyer Károly képviselő úrnak ma már ismételten tett kijelentés ét illeti, hogy én valamikor a polgárok és munkások szövetségének elnöke voltam, ez egyszerű valótlanság, ebből egy szó sem igaz. (Peyer Károly: Alkkor egy másik alakulatnak, amely azonban ugyanaz volt!) Evekkel korábban volt ez. Egészen mások voltak ennek a tagjai, és egészen más szervezetek állottak a kötelékében. En a demokratikus blokknak voltam az elnöke — a képviselő úr szíves emlékezetébe idézem (Peyer Károly: Ugyanaz volt!) néhány évvel később. Ha a képviselő úr megkockáztatta azt a véleményt itt, a nagy nyilvánosság előtt, hogy akkor omás véleményen voltam a munkanélkülisegélyt illetőleg, ezzel szemben azt állítom, hogy soha, amíg a demokratikus blokk elnöke voltam, a műnk anélküli segély kérdése tárgyalásainkon megbeszélés tárgya nem is volt. Tehát szemenszedett hazugság és valótlanság azt állítani, hogy ebben a tekintetben nézetem változott. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék parlamenti kifejezéseket használni. Szilágyi Lajos: Szóvátettem a munkanélkülisegély (kérdését azért, mert ha igaz lett volna az a hír, amellyel dicsekedve kérkedtek a Népszava hasábjain, ahol kitrombitálták, hogy 6 milliót fognak szétosztani (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Volt ilyen hír a Népszavában?) nyilván tagtoborzás céljából, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hazudik! — Peyer Károly: Ügy látszik, külön nyomat magának: ilyen lapot, ahol ez benne van! — Zaj. — Elnök csenget.) ha ezek a hírek igazak lettek volna, abban az esetben mi a falusi munkanélkülieket fékezni és a falusi munkanélküliek között a nyugalmat fenntartani nem lettünk volna képesek. Nem vagyunk hajlandók tűrni azt, hogy ha önök bármilyen furfangos csalafintasággal a kormányelnök urat ráveszik arra, hogy hármilyen összeget az önök szakszervezetei számára kiutaljon, nem vagyunk hajlandók tűrni, hogy ezt reklamírozzák ilyen formában. (Esztergályos János: Kicsoda az úr, hogy azt mondja: nem tűri? Ki törődik önnel? — Zaj.) Elnök: Esztergályos János képviselő urat folytonos közbeszólásaiért másodszor is rendreutasítom. Ha tovább folytatja közbeszólásait, kénytelen leszek a mentelmi bizottsághoz utasítani. Szilágyi Lajos: Vegyék tudomásul, hogy másodszor nem leszünk tunyák. 1918-ban mi, aikiik a polgári társadalmi rendhez tartozunk, tunyák voltunk, de másodszor nem leszünk tunyák. Tanultunk 1918 és 1919 eseményeiből. Élénken figyeljük a kormány ténykedését abban a tekintetben, hogy ne essék bele ugyanabba a hibába. (Peyer Károly: Mit csinált ön, mint honvédkerületi parancsnok? Milyen szívességet tett ön Böhm Vilmosnak? Arról beszéljen! — Zaj. — Elnök csenget. — Peyer Károly: ülése 1931 november 17-én, kedden. 241 Milyen szívességet tett ön Böhm Vilmosnak?) Én nemcsak Böhm Vilmosnak, hanem a szociáldemokratapárt igen sok vezető tagjának jogos kérelmét szívesen meghallgattam és teljesítettem is, ha igazságos volt. Erre csak büszkén hivatkozhatom. En a szociáldemokratapárt vezéreit nem itt ismertem meg a parlamentben, nekem már régebben volt szerencsém az urakhoz, mégpedig a háború idején, amikor mint kérvényezők járultak elém, és ha akkor szívesen fogadtam őket s pártatlanul és elfogulatlanul jártam el velük szemben, minden lehet a részem, csak ^ nem szemrehányás. (Buchinger Manó: De azért mégsem tanult semmit sem a 18-as eseményekből!) Ha a munkanélkülisegély ügye nem úgy áll, amint azt a Népszava beállította és Az Est utólag reprodukálta, akkor a Népszava rút visszaélést követett el azzal a kormánnyai szemben is, amellyel tárgyaltak, mert hamisan állította be a tényeket, tudatosan ferdített, valótlanságokat állított, híresztelte a summák széjjelosztását (Peyer Károly: Egy szó sincs erről a Népszavában!) és ilyen módon akarta a nyomorból a maga pecsenyéjét megsütni. (Folytonos zaj a Ház minden oldalán) Elnök: A házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján Weltner Jakab képviselő úr kér szót. A szó a képviselő urat megilleti. Weltner Jakab: T. Képviselőház! Kassay Károly képviselő úr... (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek. (Zaj.) Weltner Jakab: En ráérek. Kassay Károly képviselő úr azzal aposztrofált engem, hogy voltam ebben a teremben már miniszter. Nyugodtan kijelenthetem, hogy nem voltam, nem akarok lenni és nem leszek miniszter. Ugyanezt a kijelentést Kassay Károly nem merné megtenni. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ugyanezt a kijelentést nem merné megtenni, mert mai nagyszerű sikerű beszédével már olyan szónoki babérokat aratott, hogy kevés miniszter kap az egységespárttól olyan elismerést, mint amilyent a képviselő úr kapott. (Görgey István: Mert igazat beszélt!) Ügy van, okosan beszélt. (Görgey István: Igazat beszélt. — Esztergályos János: Apponyi nem beszélt okosan? — Zaj.) Tudniillik nagyon kevés egységespárti miniszter kapott okos beszédekért — elismerem, az önök szájaíze szerint okos beszédekért — olyan tüntető tapsokat, mint Eassay Károly. En azonban, ha a polgári liberalizmusnak volnék bajnoka, nagyon kétes dicsőségnek tartanám, (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) ha az az egységespárt, amely a nyilt szavazati jog alapján jött létre, amelyet Kassay Károly is megvádolt azzal, hogy nem képviseli az ország*^közvéleményét, tüntető tapsokkal és elismeréssel fogadja a beszédemet. Ha ez történik, akkor Kassay Károlynak . legalább is gondolkodnia kellene azon, hogy helyes úton jár-e, amikor azt a bizonyos 150.000 pengőt kifogásolja. (Zaj a jobboldalon. — Kuna P. András: Menjen Bécsbe!) Kassay Károly képviselő úr azt mondotta, hogy a mi közbeszólásaink annyira demagógok, hogy lealacsonyítják a Ház színvonalát. (Felkiáltások jobbfelől: Igaza van!) Kijelentem, hogy amikor egy ország parlamentjében a miniszterelnöknek védekeznie kell, hogy nem akarja bevezetni a munkanélküli biztosítást, amikor egy ország parlamentjében a szakszervezetek munkanélküliéinek juttatott