Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-22

Az országgyűlés képviselőházának 22. volt ezen előzmények után a kérdés financiális vonatkozása. Bocsánatot kérek, a kormány a pénzügyi bizottság jelentésében foglalt nyilatkozat szerint vállalkozott arra, hogy továbbmenő 30 millió, majd még továbbmenő megtakarításokat fog elérni. T. Ház! Én sem mint képviselő, sem mint a 33-as bizottság tagja, még egyetlen javaslatot, gondolatot sem láttam, hogy a kormány miképpen akarja és tudja ezeket a megtakarításokat elérni. Engedelmet kérek, ilyen körülmények között fokozott kötelességem az, hogy aggodalommal nézzem (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) egy olyan ér megnyitását, amelyen nem tudom, hogy mennyi vér fog elfolyni. (Ügy van! Ügy van a jobboldalon. — Temesváry Imre: Nincs megállás!) Végül legyen szabad kifejeznem a legfőbb aggodalmamat. Én nem tartom helyesnek, hogy a szakszervezeteken keresztül bonyolítsák le a segélyezést. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon. — Szilágyi Lajos: Ezek után a fenyegetések után nem is szabad! — Zaj a szélsőbaloldalon.) En minden ügyben, ahol az állam pénzéről van szó, nemcsak a tyúkkölcsönnél, nemcsak a szövetkezeteknél, hanem minden téren is a teljes nyilvánosságot akarom. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Ügy van, a nyilvánosságot! — Buehinger Manó közbeszól.) Kérem, képviselő úr, önnek legalább is jól állna, ha nyugodtan meghallgatna. (Zaj. — Elnök cs'enget.) T. Ház! A népjóléti miniszter úr az én aggodalmaimat... (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Ha Vázsonyi most felkelne, mesélne neked valamit, Bródy! — Bródy Ernő: A. polgári érdekek védelmében! — Zaj. Elnök csenget.) Közismert dolog, hogy Vázsonyi Vilmos egész életében a munkanélkülisegélyt követelte. (Derültség és zaj. — Vázsonyi János: Hogy mit hirdetett, azt bízza énrám!) T. Ház! A népjóléti miniszter úr kijelentései bennem ezt az aggodalmat fokozzák, mert a népjóléti miniszter úr kijelentette, hogy más egyesületekeh keresztül is történnek ilyen segélyezések (Szilágyi Lajos: Hol a jegyzék 1 — Kelemen Kornél: Az Ébredő Magyarok is fognak kapni? — Esztergályos János: Nyugodt lehet, a különítmények is kapnak! Azok is kapnak, tessék csak nyugodt lenni! — Zaj.) Elnök: Esztergályos képviselő urat folytonos közbeszólásaiért rendreutasítom. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly: Engedelmet kérek, t. Ház, nekem nem irreleváns az, hogy tudjam, hogy az ilyen természetű állami pénzek milyen egyesületeken keresztül lesznek kiosztva. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Bocsánatot kérek, mint képviselőnek, akj a múlt kormányzattal szemben emelem a vádat, hogy éveken keresztül félredobta a parlament alkotmányos budgetáris jogát, kötelességem ebben az esetben is azt mondani: tudnom kell, hogy a kormány micsoda szerveken keresztül micsoda összegeket fog ilyen célokra fordítani? (ErődiHarrach Tihamér: Ez logikus! — Friedrich István: Melyek azok az egyesületek? — Zaj.) Ezek az aggodalmak, amelyek bennem éltek és amelyek ennek az ügynek a folyamán abban a megjegyzésben jelentkeztek, hogy felvetettem a kérdést: mi lesz azokkal a polgári tömegekkel, amelyek a legsúlyosabb helyzetben vannak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Nekem jogom van tudni, akihez jönnek százával emberek, kenyérnélküli, munkanélküli emberek, (Bródy Ernő: Tehetetlenek vagyunk!) hogy hová küldjem őket? (Esztergályos János: Ez egészen más! Ezt senki sem kifogásolja!) A népjóléti miniszülése 1931 november 17-én, kedden. 239 ter úr által adott eddigi információk alapján a szakszervezetekhez küldjem? (Peyer Károly: Az elöljáróságokhoz küldje, mert ott intézik ezek ügyét!) Biztassam őket arra, hogy lépjenek be a szakszervezetekbe? (Peyer Károly: Nem! A polgári elemeket küldjék az elöljáróságokhoz! — Bródy Ernő közbeszól. — Peyer Károly: Küldje az elöljáróságokhoz őket! Ezt a bizottsági tag úr tudhatná, elég régi fővárosi törvényhatósági bizottsági tag! — Zaj.) Engedelmet kérek, elavult kimutatások szerint, mert ezek még a múlt évben voltak felvéve, 234.000 munkanélküli van Magyarországon. (Kabók Lajos: Azóta több lett!) Én r>em nyugodlhatom meg abban, hogy a szociáldemo kratapárt szakszervezetein keresztül a saját kimutatásuk szerint jelentkező 30.000, vagy 29.000 szakszervezeti munkanélküli kérdése el van intézve. (Weltner Jakab: El van intézve ezzel? Téved!) Nem nyugodhatom meg tehát abban, hogy ez el van intézve. Az a kívánságom éppen ezért, hogy ez a kérdés ne ilyen tapétás ajtók mögötti tárgyalás formájában, hanem Ut a nyilvánosság előtt, (Esztergályos János: Ügy van! Hozziuk ide a munkanélkülisegélyről szóló törvényjavaslatot!) : a törvényhozás költségvetési jogának respektálásával, a teljes nyilvánosság ellenőrzésével, az arra hivatott szervek bekapcsolásával intéztessék el. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a baloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. (Zaj) Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: T. Képviselőház! (Zaj. — Halljuk! Halljuk! )

r Azt hiszem, hogy nagyrészben egy félreértés okozta ezt a nagyobb viharos vitát. A félreértést az idézte elő, hogy némely sajtóorgánum téves, de evidensen tendenciózus módon, tendenciózus irányban is állította be ezt a kérdést és a valóságnak egyáltalán meg nem felelően. (Egy hang a jobbközépen: Hála Istennek, hogy ez a baj!) Volt már alkalmam néhányszor kijelenteni azt, hogy a. kormány munkanélkülisegély behozatalára nem gondol, (Élénk helyeslés a jobbés a baloldalon. — Weltner Jakab: Nagy nem zeti vívmány!) mert azt képtelennek látjuk nemcsak elvi, hanem anyagi szempontból is. (Zaj a szélsőbaloldalon — Elnök csenget.) Ha a kormánynak ez, a felfogása és álláspontja megváltozott volna, magától értetődik, hogy úgy, amint azt Rassay t. képviselőtársam mondja, kötelessége lett volna a kormánynak ezt a Háznak bejelenteni. (Élénk helyeslés.) De erről szó sincsen, mert a kormány álláspontja most is ugyanaz, ami eddig volt: munkanélkülisegélyt nem adunk, mert nem is adhatunk. (Helyeslés a jobboldalon.) Itt csak arról van szó, hogy a kormány minden valóban Ínségest és ennélfogva bizonyos támogatásra szorulót abból a rendelkezésére álló összegből, amelyet az inségakcióra fordítani tud, segélyezzen. Ennél a segélyezésnél semmiféle pártszempont vagy bármiféle egyéb szempont tekintetbe nem jöhet; nem jöhet tekintetbe más, mint az, hogy az illető valóban rászorult-e erre a segélyezésre, valóban inséges-e. (Ügy van! a jobboldalon.) Kétségtelen, hogy a szakszervezetekbe tömörült munkások között is, ahol sok a munkanélküli is, vannak olyanok, akik valóban ínségesek, akik tehát az inségakció keretébe kötelességszerűen bevonandók, természetesen nem kivételes elbánásképpen, hanem ugyanabban a mértékben, ahogyan más Ínségesek és segélyreszorulók bevonatnák. Az inségsegélyek kiosztásának módja, gya36*