Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

Í44 Az országgyűlés képviselőházának tésre ennyi, egy marhára ennyi esik és csak azt szolgáltatják be, akkor pedig természetes, hogy ezen felül a plusz amúgy is a zugforgalomba, vagy a tőkemenekülés keretébe tartozik. Ami az inflatórius jelleget illeti, szerintem ennek az inflációra semmiféle befolyása nincs, mert tegyük fel, hogy az az importált áru ezzel a diszázsióval valamennyivel drágábbá is válik, de az importáru az ország termelésének arányában olyan csekély kvótát képvisel, hogy ennek néhány százalékkal való emelkedése az árnívó emelkedésére semmiféle lényegbe menő befolyást nem fog gyakorolni. Ismétlem, mélyen t. Képviselőház, csak azért voltam bátor ezt az ügyet idehozni, hogy szóvátegyem azt a lehetetlenséget, hogy amikor a termelést meg kellene mozdítani, amikor a termelést — mint a németek mondják — fel kellene kurblizni, akkor csupa olyan intézkedést teszünk, mint amilyen eddig történt : egytől-egyig csupa olyan intézkedést, amely leköti a termelést, amely megakadályozza a termelést s amely a jobb jövőnek minden reményét elveszi az emberektől, amely lehetetlenné teszi a tisztességes gyárnak, hogy nyersanyagát behozza, mert muszáj zugforgalombaa vásárolni, ha hozzá akar jutni a valutához, amely lehetetlenné teszi a mezőgazdának, hogy jószágot hizlaljon, mert a kivitelnél elveszít mindent, amely egyidejűleg, amikor azt prédikálja, még pedig helyesen, hogy a baromfitenyésztés és a gyümölcs az, amelynek segítségével a mi kisgazda osztályunk valahogy lábraállbat, akkor megbünteti azt a kisgazdát, aki ezeket eladja. Evvel a termelési politikával a népszövetség pénzügyi bizottságának minden liölcs tanácsa mellett sem fogunk semmiféle eredményt elérni. Én sokkal okosabbnak tartanám, ha az igen t. kormány a népszövetség pénzügyi bizottságának bölcs tanácsait kevésbbé respektálná, — mint ahogy Eckhart Tibor t. barátom ma délelőtt igen helyesen fejtette ki — és nagyobb súlyt helyezne a közgazdasági tudomány igazságaira, amelyeknek alapján a valóságos javulást sokkal hamarább idézheti elő. A múlt évben itt járt egy nagy osztrák tudós dr. von Hain, a bécsi konjunktúra kutató-intézet igazgatója s a Közgazdasági Társaságban tartott egy előadást, mely szerint a mostani világválság azért olyan hosszútartamú és azért olyan mély, mert míg a Napoleon utáni nagy világválságban, amely Összeesett Széchenyi István megjelenésével a mi közéletünk porondján, mindenki természetesnek találta, hogy az akkor még egészen új közgazdasági iskola igazságaiból és tanításaiból kell az orvosszereket meríteni, — így jött akkor a szabadkereskedelem korszaka, amely az emberiség bámulatos fejlődésének és fellendülésének korszaka volt — addig a most lefolyt világháborúnak megvan az a szomorú mellékjelensége, hogy senki sem törődik többé az azóta óriási tudománnyá fejlődött közgazdasági tudomány igazságaival, hanem mindenki felcsap kuruzslónak, mindenki ért a közgazdasághoz, mindenki beleszól minden kérdésbe, a valu ta kérdésbe, a pénzügy, a hitelügy legnehezebb kérdéseivel a legnagyobb könnyedséggel foglalkozik mindenki, aki ezeknek az alaptudományoknak soha az életben birtokába nem jutott. Ezek a fő okai a mai bajoknak világszerte és sajnos azt kell mondanom, hogy minálunk is. Igen t. Képviselőház, bátor voltam ezt a kérdést az előterjesztett interpelláció alakjában idehozni azért, hogy módot adjak a mélyen t. kormányzatnak arra, hogy talán méltóztassék ezt a kérdést még megfontolás tárgyává tenni. Szerintem ez a centrális kérdése egész közgazdasági . ülése 1931 november 11-én, szerdán. életünknek Ha ezt nem tudjuk megoldani, akkor minden adóemelés, minden intézkedés, minden restrinkció hiábavalóvá válik, mert ahol a termelés beteg, ott nem lehet az államháztartás egyensúlyát fenntartani, ott hiába minden moratórium, ott a gazdaosztálynak is el kell pusztulnia. Ebben a meggyőződésben vagyok bátor a mélyen t. kormánynak az interpellációmban foglalt igen fontos és mindennél jelentősebb kérdés szíves megfontolását ajánlani. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon és a szélsőjobboldalon.) Elnök : A pénzügyminiszter úr megbízásából Vargha Imre államtitkár úr válaszol az interpellációra. Vargha Imre államtitkár : T. Ház ! Éber Antal igen t. képviselő úr olyan végtelenül nehéz és súlyos problémát vetett itt fel egyébként rendkívül érdekes és igen nagy tudásról tanúskodó interpellációjában, hogy erre én most végleges választ adni még a pénzügyminisztérium nevében sem érzem magam hívatottnak. A felvetett probléma egész gazdasági életünk nek kétségtelenül talán legnehezebb pontja, amelyet már hetek óta különféle tárgyalásokon igyekszik a pénzügyminisztérium és a gazdasági miniszterek együtt, a Nemzeti Bank bevonásával megoldani. Azt hiszem Éber Antal igen t. képviselő úrnak is tudomása van azokról a tárgyalásokról, amelyek különösen ma még talán elsősorban a termelés céljaira szükséges nyersanyagoknak a devizaszükségletét kívánják biztosítani. (Helyelés jobbfelőt.) Hiszen célzott is arra< hogy az a gondolat merült fel, hogy hitelt kérjünk azoktól az importőröktől, akik nyersanyagok szállítására^ válíalkoznak és ennek a hitelnek biztosítására állami garanciákról volna szó. Éppen az a festékgyár a I. G. az, amely ezen a téren — hogy úgy mondjam, — konkrétebb formában tett ajánlatot és várja a kormány döntését. Nagyon helyesen mutatott rá a t. képviselő úr arra, hogy éppen most, amikor az állami garanciák miatt — hogy úgy mondjam, ahogy ő kifejezte, — még annyira a deresen vagyunk, új garanciákat vállalnunk nem lehet, ő mutatott rá azokra a hibákra is, melyek ezen a téren elkövetés előtt látszanak állani, nevezetesen, hogy az állam itt a garanciát talán kilátásba helyezte volna, azzal a feltétellel azonban, hogy a látszólagos kurzusok fentartása mellett adná a kezességet. Ezek a tárgyalás >k ma még egyáltalában nincsenek ilyen stádiumban és a kormány semmiféle Ígéretet nem tett abban a tekintetben, hogy ilyen garanciát vállaljon, hanem más utakat és más megoldásokat keres. Őszintén bevallom, hogy az a megoldási mód, amelyet most Éber Antal képviselő úr ajánlott, nevezetesen, hogy az importőrök és exportőrök között, hogy úgy mondjam, egy bizonyos clearing-forgalom létesíttessék, tudomásom szerint ezideig még tárgyalás alá nem került. (Gr. Hunyady Ferenc : Pedig ez a legkézenfekvőbb!) Kézenfekvőnek látszik, bár magamnak is első látásra úgy tetszett, mint a Kolumbusz tojása, azonban mégis közelebbről kell ezzel a kérdéssel foglalkozni. Magam is vallom azt, hogy késlekedni ezen a téren nem szabad és ebben a kérdésben a lehető legrövidebb idő alatt valamilyen megoldáshoz kell jutni. Éppen ezért azt kérném a képviselő úrtól, méltóztassék válaszomat ideiglenesen tudomásul venni azzal, hogy a legközelebbi interpellációs napon a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve, végleges választ adhassunk. • Ehhez a magam részéről még csak azt tehetem hozzá, hogy a legközelebbi alkalommal, a pénteki gazdasági miniszteri értekezleten ennek a problémának ilyen értelemben való megoldására