Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

Az országgyűlés képviselőházának 19. zord fellegei csak ezer halált, a szenvedést, az éhenihalást vagy a megf ágyást hozzák reánk.» Mélyen t. Képviselőház! Itt van egy másik levél. Amikor a népjóléti miniszter úr tagadásba vette, hogy valóban olyan nyomorúság gyötörné a mezőgazdasági népességet, mint ahogy valójában van, az egyik ember pennát fogott és . a következőket írta (olvassa): «Mi azt izenjük a miniszter úrnak, hogy fáradjon ide hozzánk és majd akkor meg fogja látni, hány háznál nincsen kenyér, pedig még csak most vagyunk a tél kezdetén és^ nagyon szeretném tudni, hogyan fogjuk elérni azt a drága tavaszt, amely megint csak kevés reményt nyújt a mi számunkra». Mélyen t. Képviselőház! Itt van egy levél Balmazújvárosból, amelyet csak azért nem olvasok fel, mert nehéz kézzel írták, de amelynek lényege egy cseppet sem különb, mint az előbb felolvasott leveleké, a lényege az, hogy ott sincs^ kenyér és ott is kétségbeesett emberek százai élnek munka, kenyér és szinte reménység nélkül. Itt van egy f másik levélj ez szintén egy másik vármegyéhől. A levélben ez áll (olvassa): «Igaz, már kezdünk nem félni a csendőröktől vagy a büntetéstől. Az éhes nép éjnek idején kimegy a határba s amit tud, azt hozza haza éhező gyermekének. Saját gazdájkat kékre verték a krumpliföldjén asszonyruhába öltözött emberek. Ha így tart két hétig, képes lesz a munkás az üzletek megtámadására. S jöjjön, aminek jönnie kell». (Kabók Lajos: Ha megindul az éhezők hadserege, mi lesz akkor? — Zaj.) t Es itt van még egy csomó levél aláírva, amelyeket nem adtam át a népjóléti vagy a földmívelésügyi miniszter úrnak. (Zaj. — Keisinger Ferenc: Mi lesz? Agyonlövöldöztetik őket? — Zaj.) Elnök: Csendet^ kérek! Keisinger Ferenc képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Keisinger Ferenc: Hogyan lehet itt nyugodtan maradni? Az elnök úrnak könnyű nyugodtan lennie, de nekem nem, mert látom, mi történik!) A képviselő urat rendreutasítom! (Csikvándy Ernő: Valamennyien érezzük, nemcsak maguk! — Keisinger Ferenc: Nem érzik, ha éreznék, segítenének! — Csikvándy Ernő: Maguk itt vannak, de mi kint vagyunk a falun! — Keisinger Ferenc: Állítom, hogy nem érzik! Ne mondják, hogy érzik! — Csikvándy Ernő: Kisajátítják maguknak? Csak maguk emberek? Mi is tudjuk ezt és nékünk is faj! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Kabók Lajos: Elpusztították az országot, most hozzák rendbe!) Kabók képviselő urat kérem, maradjon csendben. Szeder Ferenc: Az egyik levélben írják azok az asszonyok — párszázán aláírták a levelet—a következőket. (Olvassa): «A sertéshizlalásra búzát darálnak az országban és mi családostul éhezünk és nélkülözünk. A kenyérhez nagyon sok minden kellene, ami az élet fenntartásához szükséges. Gyermekeink iskolába mennének, de még a legszükségesebb tanszert sem tudjuk részükre beszerezni és ruhátlanságuk miatt sem tudjuk őket iskolába küldeni és a nemzet érdeke...» (Keisinger Ferenc: Mit röhög?) Elnök: Keisinger képviselő urat rendreuta« sítom. A képviselő úr mérsékelje magát. (Keisinger Ferenc: öt tessék rendreutasítani!) Ez a hang, ilyen sértés a törvényhozás termébe nem való. (Propper Sándor: Nem illik a nyomorúságot kinevetni! — Keisinger Ferenc: Kiülése 1931 november 11-én, szerdán. 135 röhögik a nép nyomorát! öt kell rendreutasítani.) Amíg a képviselő úr be nem jött, csendben folyt a tárgyalás. (Keisinger Ferenc: En itt ültem egész nap!) Maradjon csendben. A képviselő úr beszédideje lejárt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Meghosszabbítjuk!) Szeder Ferenc: Kérek meghosszabbítást. Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e megadni a kért meghosszabbítást? (Igen! Nem! — Zaj.) A Ház megadja a meghosszabbítást. Tessék! Szeder Ferenc: (Tovább olvassa): «...Még a legszükségesebb tanszert sem tudjuk részükre beszerezni és ruhátlenságuk miatt seam tudjiuk őket iskolába küldeni. Az a nemzet érdeke, hogy analfabétának ne maradjon a munkás gyermeke sem. Mit csináljunk? Mi, akik gyermekeinknek életet adtunk, szívesen táplálnák őket, de lehetetlenné teszi a munkanélküliFég, mert mi csak munkánk után tudunk élni. Örömmel dolgoznának a családapák, ha munka volna és olyan munkabér, amelyből a család fenntartását tudnánk fedezni. El sem tudjuk gondolni, mi fog velünk történni a télen.» Tovább folytatják itt egy Biharból érkezett levélben. A Bihar megyéből érkezett levélből ismételten elmondják, hogy a legkétségbeejtőbb helyzetbem koplalva gondolnak arra, hogy mi lesz a télen. E mellett az adót olyan magasra emelték és r

olyan kíméletlenül r hajtják be rajtuk és vexálják őkei hogy a nyáron keservesen beszerzett gabonájukat szájuk elől vonják el és elmondják részletesen azt a küzdelmet, amelyet mindennapi kenyerük megmentéséért a közigazgatási és adókirovó és adóbehajtó hatóságokkal folytatnak. Azt írják nekem egy hajdúmegyei községből, Álmosdról (olvassa): «Szépen megkezdték erős karlhatalommal itt az adóbehajtásokat, ami ellen mi tiltakoztunk, de ők erre nem adnak semmit. Nehéz sorsunk miatt amit nyáron kerestünk és amit el tudtunk tenni családunk eltartására, már elfogyott. Visszatartanók legutolsó búzánkat, de nem tehetünk semmit, inert nem nézik, hogy felesleges-e vagy nem, akár egy malac, vagy négy-öt lúd, vagy ha egy pár kecske, mert tehénről szó sincs, mert már a piciny gyermekek a tehéntejet nem is ismerik és még a kecskéket is elviszik a szájuktól, így legalább & csendőrök mekégéssel mennek végig .az utcán, mert a kecske megy előttük. Egy négygyermekes anya kecskéje miatt védekezett, bosszújában kapát vett fel, hogy hát nem tud mit adni apró gyermekeinek, ha ínég a kecske tejéről is le kell mondaniok. F csendőr puskatussal mellbevágta az anyát, aki szíve alatt hordja az ötödik kis magzatát. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Egy másik eset, közvetlenül a szomszédságban történt. Egy cipész két darab malacát akarta megvédeni. A végrehajtó kis kézifejszét fogott és a csendőrök saját udvaráról a konyhába szorították és ráordítottak, stb. Elvitték a malacát. (Zaj.) Mélyen t. Képviselőház! Nekem a habar ' előtti Oroszország és az ott lejátszódott események jutnak akaratlanul is az eszembe, amik~személyes tapasztalatok alapján is, meg ezeknek a leveleknek alapján i& látom azt a példátlan nyomort, amely ezt a népréteget ebben a pillanatban a jövőre nézve teljesen reménytelenül gyötri. Számtalanszor felhívtam az előző kormány figyelmét is erre, bár jól tudtam, hogy mindenkor süket fülekre találok annál a kormányzatnál, amely példátlan választási hadjáratában annak a tömegnek éretlenné való minősítésével egészen más érdekek 20*