Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

Az országgyűlés képviselőházának 19. mészetesen az országban lévő készletek megfogyatkoztak s az ártörvény szerint, amely tudvalevőleg úgy szól, hogy az árat a kereslet és a kínálat szabályozza, az árak emelkedtek. (Kabók Lajos: A miniszter úr megvédi a kartelleket! — Zaj a szélsőbaloldalon.) A kartelleket nem védem meg, sőt majd méltóztatnak hallani itt és méltóztatnak látni az életben, hogy legkevésbé sines szándékomban semmiféle visszaélést megvédeni. En azonban itt az igazság álláspontján állok s tényeket konstatálok. (Helyeslés jobbfelől.) Hogy az áremelkedés nem lehetett valami nagy, az egyszerűen kitűnik abból is, hogy a Központi Statisztikai Hivatal létfenntartási indexszámai azt mutatják, hogy ha az 1913. évi adatokat vesszük egyenlőnek, 1931 július végén a létfenntartási index 101.7-et tett ki, október végén pedig 102.9-et, az emelkedés tehát mindössze 1.2%. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Külföldön 20—30%-os a csökkenés! — Zaj.) Az kívánatos volna, de nagyon szeretném, ha ezidőszerint a világválság közepette más országokban^ méltóztatnék ilyen kedvező jelenséget konstatálni. Ha azt méltóztatik mondani, hogy a Központi Statisztikai Hivatal indexszámai (Weltner Jakab: Rosszak!) — erre az ellenvetésre vártam (Weltner Jakab: Biztos!) — nem helytállóak, akkor méltóztassék megengedni, hogy egy olyan forrásra hivatkozzam, amelyet feltétlenül hitelesnek méltóztatik elfogadni: a Szakszervezeti Értesítőre. (Derültség a jobboldalon.) A Szakszervezeti Értesítőben azt méltóztatik megtalálni, hogy július végén egy munkáscsalád heti fenntartási költsége 72.02 pengő volt, most pedig október végén 72.59 pengő. (Kertész Miklós: Es 20 pengőt keres!) Kérem, ez ismét egy más kérdés. Itt most tisztán az áralakulásról van szó. Ez tehát annyit tesz, hogy 0.8%-kai. tehát nem is egészen 1%-kal emelkedtek az árak július végétől október végéig. (Weltner Jakab: De nem 1913-hoz viszonyítva!) Ez 1931. július végétől 1931 október végéig a Szakszervezeti Értesítőből vett adat. A képviselő úr második kérdésére azt vagyok bátor felelni, hogy az egyeztető bizottságok szervezetének és működésének szabályai nem voltak beleilleszthetők a — röviden csak^ így nevezem — kartelitörvény végrehajtása tekintetében eddig kiadott rendeletekbe. Eddig ugyanis három ilyen rendelet jelent meg. Az egyik bemutatásra, a bejelentésre és a nyilvántartásokra vonatkozik. Ezt megelőzően természetesen megjelent egy másik rendelet, amely a törvény életbeléptetéséről intézkedik, és megjelent azután a harmadik rendelet, amely a kartellbizottságok szervezetére és működésére vonatkozik. Ezek a rendeletek csak a törvény életbeléptetéséhez legszorosabban szükséges szabályokat tartalmazzák. Nem illeszkedhetett volna tehát beléjük helyesen az egyeztető bizottságok szervezetének szabályozása. Egyébként is a képviselő úrnak, azt hiszem, az egyeztető bizottságok jelentőségét kissé túl méltóztatik becsülni. A törvénynek — ha jól emlékszem — 4. §-a azt mondja, hogy ha valamely kartellmegállapodás vagy kartellhatározat, vagy ennek a határozatnak a végrehajtása, vagy általában valamely kartellnek valaminő magatartása veszélyezteti a közérdeket, a közgazdaságot, vagy a közjót, akkor a kereskedelmi miniszternek jogában áll vagy közvetlenül, vagy az egyeztető bizottságok közvetítésével közbelépni és az ellentéteket elsimítani. Méltóztatik tehát látni, hogy az egyeztető bizottságok csak egy ülése 1931 november 11-én, szerdán. 129 , kisegítő szerv, amelynek állandó, rendszeres ! és kötelező alkalmazása tulajdonképpen nem is egyeztethető- össze a miniszteri felelősséggel. Minthogy a minisztert súlyos felelősség terhelheti adott esetben, indokolt tehát, hogy amikor valamely imminens veszedelemnek sürgős elhárításáról van szó, akkor ne kelljen neki valamely közvetítő szerv működését bevárnia, hanem azonnal közbeléphessen. Tulajdonképpen ez az egyeztető bizottságnak lényege. Ilyen bizottságot egyébként a szervezeti szabályzat léte nélkül is alkalmazni lehet. Valahányszor szükség van rá, a miniszternek joga van egy, az eset körülményeihez alkalmazkodó ad hoc bizottságot megalakítani. Ennélfogva a bizottság szervezeti szabályzatának megalkotása nem is fontos és nem is sürgős. De természetesen, ha az eljárás során szüksége merül fel annak, hogy egy ilyen szabályzatot megalkossunk, ez elől a kormány elzárkózni nem fog. A képviselő úr harmadik kérdésére válaszom a következő: Ha valamely kartell, vagy valamely kartellnek határozata, vagy megállapodása, vagy általában valamely kartellnek gesztiója veszélyezteti az ország érdekét, a lakosság jólétét, a minisztérium a legerélyesebb eszközökkel fog véget vetni mindennemű visszaélésnek. A képviselő úr negyedik kérdésére válaszom ia következő: A nyilvánosság kérdése a kartellügyek tárgyalásánál kissé kényes, a nyilvánosság a maga teljességében nem valósítható meg. Maga a törvény azt mondja, hogy a bemutatásra kerülő okiratokat bizalmasan kell kezelni és különösen kell ügyelni az üzleti és a gyártási titkok megőrzésére. A végrehajtási rendelet, amely a bemutatásról szól,, már utat enged a nyilvánosságnak, amennyiben megengedi, hogy az úgynevezett kartelikönyv egyes adatainak, vagy egyes lapjainak másolatai közölhetők legyenek olyanokkal, akik hitelt érdemlőleg bebizonyítják, hogy ezeknek az adatoknak megismeréséhez nekik jogos érdekük fűződik. ' Ami mármost a kartellek ellen emelt panaszok elbírálása során a nyilvánosságot illeti, e tekintetben különbséget kell tenni kartellbizottság és kartelibíróság között. A kartellbizottságok előtt a panaszok tárgyalása a törvény intenciói szerint nem lehet nyilvános, mert hiszen itt üzleti, gyártási titkok kerülhetnének nyilvánosságra, ellenben amint befejeződik az eljárás, nézetem szerint nincs akadálya annak, hogy az eljárás eredménye és a hozott határozat a nyilvánossággal alkalmas módon közöltessék. Ami végül a kartell elleni panaszok tárgyalásának nyílváno««ágát, a kartellbíró«ág, általaiban a bíróság előtt illeti, ebben >a tekintetben a törvény és az eljárási szabályok figyelembevételével a nyilvánosság módja, határai és alkalmazása tekintetében maga a bíróság dönt. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés' a Jobboldalon.) Elnök: Malasits képviselő úr kíván a viszonválasz jógával élni. Malasits Géza: T. Kénviselőház! A miniszter úr az ^rak tekintetében nem azokra a cikkekre nézve adott választ, amelyeket én felemlítettem. Nem említettem sem a tpjet, sem a lisztet. sem a kenyerei (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: A tejkartelről méltóztatott bes7élni!) A tejkartelről igen. Bocsánatot kérek igen t. miniszter úr és igen t. Képviselőház, a kar tel