Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

Az országgyűlés képviselőházának 19 adósok is kifejtsük a magunk álláspontját, (Élénk helyeslés a baloldalon és szélsőbaloldalon.) hogy ne >a hitelezők egyoldalú érdekképviselete parancsolja és kényszerítse rá az országra a maga politikáját, hanem mi, adós nemzet és adós nép is, kellő súllyal érvényesítsük a magunk jól felfogott érdekét. {Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elvégre senki sem vonja kétségbe, hogy mi fizetni tartozunk, sőt tovább megyek, a nemzet becsülete megkívánja, hogy tényleg fizessünk is, de azt mondom: lehetetlent ne kívánjanak tőlünk- Es akkor, amikor a Népszövetség a deflációs pénzügyi politikának nemcsak, hogy a fenntartását, hanem egy kiélesített formában való felfokozását is javasolja, akkor, véleményem szerint, az ország termelésének, gazdasági életének temetőjét ássa meg vele. (Ügy van! Ügy van a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert legyünk tisztában azzal, hogy ebben az országban szűkebbek lesznek a hitelkeretek, ha még drágább lesz a pénz, ha még kevesebb munkaalkalom nyílik, ha még több üzem, még több gyár kénytelen leállni, ha a mezőgazdaság nem prosperálhat, vagyis, ha a magyar termelés magyarul szólva bedöglik, akkor miből fogjuk az államháztartás egyensúlyát fenntartani? Hát nem az-e az alapja az ország boldogabb és biztosabb megalapozásának, hogy a munkának semmi körülmények között nem szabad megállni ebben az országban? (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Ház! En őszintén és becsületesen kijelentem, hogy ha a kormány ilyen programmal jön, — mi nem szándékozunk se koncentrációs, se semmiféle kabinetalakítási tervekben résztvenni — innen ellenzéki padokról a legmeszszebbmenő támogatásban részesítjük azt a kormányt, amely ilyen programmal áll a Ház élé. (Igaz! Ügy van! balfelől.) De a nirvánában, a semmiségben nem tapogatózhatunk. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.— Friedrich István: Semmit sem tudunk!) Elvégre tudnunk kell, hogy ebben a kardinális kérdésben, amelyet a Népszövetség kifejtett és amelyben tanácsait megadta, mi az álláspont? Ennek a tanácsnak a lényege az, hogy az exportáruk, tehát elsősorban a mezőgazdasági áruk árának további leszorításával, magyarán szólva egy nagy nemzeti végeladással leszorított árakon szerezzük meg azokat a devizákat, amelyekre a hitelezőknek szükségük van és e mellett nemcsak az árukészleteknek, hanem berendezéseinknek, nemzeti vagyontárgyainknak végeladására is felszólít bennünket végeredményében ez a javaslat. Ezzel a javaslattal szemben a magyar törvényhozásnak állást kell foglalnia. Megmondom őszintén, engem a múlt, akár a közelmúlt, akár a régmúlt kérdései nem érdekelnek. Ez házi ügy, ebbe nem avatkozom bele. Engem az érdekel: mi lesz velünk, mi lesz ezzel az országgal, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) engem az érdekel, ami kenyér, engem az érdekel, hogy addig a nagy nemzetközi rendezéséig, amely jönni fog, amelynek jönnie kell, amelynek során a különböző országoknak ezek asaldoi úgyis egy nagy clearing útján kiegyenlíttetnek és a differenciákat nemzetközi kölcsönnel fogják feltétlenül rendezni, — más módja a rendezésnek nincsen, mert sem aranyban, sem valutában ezeket a differenciákat kiegyenlíteni a gazdasági élet teljes felforgatása nélkül ma már nem lehet — mondom, eddig a nemzetközi rendezésig, amelynek jönnie kell, amely lehet, hogy már nincs is olyan messze, ez a 8 millió ember, ezen a szűkreszabott földön KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. II. ülése 1931 november 11-én, szerdán. 101 hogyan fog megélni? Ennek a 8 millió embernek megélhetését biztosítani kell, mert a rendet ebben az országban csak akkor lehet fenntartani, ha minden embernek legalább a száraz kenyérfalatja megvan. (Ügy van! balfelől.) Ez az a bázis, amelyre az országnak ezekben a nehéz időkben összes gondolatait fordítania kell. Az államháztartásnak általam is nagyon fontosnak tartott egyensúlyi kérdése is csak függvénye annak, hogy meg tud-e népünk ,élni, és ebben az országban a munka, a termelés és természetesen az ország lakosságának legnagyobb részét kenyérrel ellátó mezőgazdasági termelés tud-e végre eredményt produkálni, meg tudja-e adni népünknek a megélhetés lehetőségét? En tehát ismét és nyomatékkal arra kérem az igen t. kormányt, szögezze le álláspontját a Népszövetség pénzügyi bizottsága jelentésének ebben a második részében foglalt élesen és kíméletlenül deflációs, pénzügyi politikájával szemben, és iparkodjék az illetékeseket felvilágosítani. En sajnálattal, látom, hogy a Népszövetség pénzügyi bizottságának itt tartózkodása alatt a kormány működése ebben a tekintetben nem járt eredménnyel, mert hiszen azok a tanácsok, amelyeket nekünk adnak, — meg vagyok róla győződve — nem fedhetik a magyar kormány kívánságait és intencióit. De meg kell folytatólag ezt a munkát kísérelni. Nem szabad beletörődnünk abba, hogy egyszerűen passzivitással nézzünk és várjunk arra, hogyan csapnak át a hullámok fejünk felett. Nem szabad esetleg elkésve életbeléptetni azokat a rendszabályokat. amelyeknek idejében való életbeléptetése még nagy haszonnal járna. Ha az utolsó fillérnyi deviza, ha az utolsó arany már kivándorolt ebből az országból, akkor már késő lesz azokat a, rendszabálokat életbeléptetni, amelyeket legkésőbb most november elején életbe kellett volna léptetni. (Ügy van! a baloldalon.) Hiszen nem veheti tőlünk rossznéven az a külföldi hitelező, hogy pengőben, vagy áruban fizetjük neki a kamatot akkor, amikor annyi valutánk sincsen, hogy az ínségesek részére fenntartott búzára azt a bizonyos varrans hitelt francia frankban ki tudjuk fizetni, ellenben a külföldi kuponokat beváltjuk. Annikor a falusi nép éhezik azért, mert valuta hiányában a közraktárakból nem tudjuk az állam saját búzáját kiváltani, akkor nem veheti tőlünk rossznéven egyetlenegy külföldi hitelező sem, — ez már nem a nemzeti becsületbe ütköző, hanem azt mondom, hogy a legtermészetesebb élet fenntartási ösztön által diktált rendszabály — hogy elsősorban a saját rideg, meztelen megélhetésünket biztosítjuk a rendelkezésre álló eszközökkel. (Ügy van! balfelől.) Nem az én szerepem, nem az én dolgom, hogy ezekben a kérdésekben most itt messzebbmenő javaslatokkal álljak elő, de nyomatékosan kérem az igen t. kormányt, szögezze le álláspontját. Meg vagyok győződve róla, hogy ha a nemzet dolgozó rétegeinek érdekét képviselő álláspontot szögez itt le, pártkülönbség nélkül minden tisztességes ember a kormány háta mögött lesz ezekben a kérdésekben. (Ügy van! Ügy van! fyalfelől.) De ha a kormány — amit nem akarok feltételezni — a Népszövetség pénzügyi bizottságának tanácsa alapján a hitelezők egyoldalú végrehajtó szervévé állana oda, akkor a legmesszebbmenő ellenkezéssel és minden törvényes eszköz felhasználásával küzdeni fogunk ez ellen a politika ellen, mert mindennek felette áll az a nemzeti szükségesség, hogy itt iaz országban a rendet felborítani nem 16