Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

98 Az országgyűlés képviselőházának 19. ülése 1931 november 11-én, szerdán. benne van, hogy az államadósságok nem növekedtek tekintélyes mértékben, de a Bethlenkormánynak kötelessége lett volna a magánadósságok növekedését is megakadályozni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Sajnálom, hogy nincs ebben a r pillanatban nálam pontos statisztika, de pozitíve merem állítani, hogy iaz emberek a legnagyobb konjunktúra idején adósodtak el, ami természetes dolog is, hiszen amióta rószszak a viszonyok, nem is adtak kölcsön a bankok senkinek a világon, azt hiszem, azóta még Kállay Tamás t, barátom sem tudott kölcsönt kapni. Mi volt hát a hiba? Amint Károlyi miniszterelnök úr nagyon helyesen mondotta: berendezkedtünk egy kitűnő konjunktúrára, amikor ezerpengős áron vettek földeket, 30 pengős áron kötöttek bérleti szerződéseket, amikor 32 pengő volt a búza, a mustnak 80 fillér és egy pengő volt olZ £11**1, s akkor kötöttek szerződéseket, vállaltak obligációkat és akkor tűztek ki gazdasági célokat és gazdasági berendezéseket. Innen származott minden bajunk. De megakadályozhatta volma ezt a kormány? Tűrte volna-e a közvélemény, hogy ezt megakadályozzál 1925-ben láthatta-e valaki előre, hogy l^l-ben mi történik? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Óh, igen!) Vagy mondjuk, hogy láthatta. Tessék azonban nekem ebben a Házban mutatni olyan embereket, akik a vezetésük alatt álló üzemekben, vállalatokban, részvénytársaságokban, magángazdaságokban ezeket «az elveket következetesen Végigvezették. (Rassay Károly: Vannak!) Lehet, hogy az Esti Kurírban igen, de az mindig kis rezsivel dolgozott. (Gaal Gaston: Nyilt ülésen mondtam meg!) Kivételek lehetnek, de nagyon kevés ilyen részvénytársaság és vállalat van. (Zaj. — Elnök csenget.) Másik kifogása a pénzügyi bizottságinak az a^ bizonyos ominózus, annyit emlegetett költségvetésen kívül elköltött, viagy, mint a mélyen t. baloldal mondja: elherdált, elprédált, ellopott és kizsarolt összeg. Mindenki nagyon jól tudja, hogy a költségvetésen kívüli összegek egy beruházási programra és törvény alapján költettek el. (Rassay Károly: Nem áll!) A Ház azokat megszavazta! — Esztergályos, János: Nem igaz! — Zaj. — Rassay Károly: Nem áll! A jelentésben más van! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Bessenyey Zénó: Én nem akarok itt megemlékezni arról, amiről már számosan beszéltek, hogy ezeket a beruházásokat annyira kívánta a baloldal. (Esztergályos János: Nem áll! — Nagy zaj. — Szeder Ferenc: Nem hallottam!) Lehet, hogy Szeder Ferenc képviselő úr nem hallotta, mert akkor még nem volt képviselő, de én ezerszer hallottam, hogy miért tart Bud miniszter úr tartalékokat a Nemzeti Bankban, miért nem bocsátják vissza a nemzet vérkeringésébe a pénzt, miért akadályozzák meg a nemzet egészséges vérkeringését azzal, hogy visszatartják a pénzt. En erre emlékszem. (Sándor Pál: Azért mondtuk, hogy kevesebb adót fizessünk — Szeder Ferenc közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, Szeder képviselő úr. Bessenyey Zénó: Nekem az az érzésem van a pénzügyi bizottsági jelentés elolvasása után, mintha egy 40—50 év körüli ember, mikor először érzi, hogy dobog a szíve, elmegy a doktorhoz s a doktor megvizsgálja és azt mondja, hogy miért evett, miért ivott, miért szivarozott, miért szeretett,' miért izgatta magát és miért dolgozott? Ha mindezt nem tette volna, akkor nem lett volna ember. Ha mi mindezt nem tettük volna meg, akkor nem lettünk volna nemzet, (Zaj balfelöl.) amely a jobb jövőért magasabb célkitűzésekkel dolgozik, és ha az a pénzügyi bizottság vette magának a bátorságot, hogy túl a hitelezői érdekeken kritikát gyakoroljon, akkor mélyebbre kellett volna bocsátania a kritika gyökereit, akkor ki kellett volna számítania, hogy ebből az eladósodásból mennyi ment a románok által elpusztított gazdaságok helyreállítására, mennyi ment a forradalom, a háború és a kommunizmus pusztításainak pótlására. (Igaz! Ügy van! jobbfelől és a közéven. — Friedrich István: A román károkról lemondott a kormány! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Lejárt a képviselő úr beszédideje. Bessenyey Zénó: En nagyon sajnálom, hogy Friedrich István t. barátom nem maradt tovább miniszterelnök és nem követelhette ezeknek a károknak megtérítését. (Zaj.) Kérek egy negyedórai meghosszabbítást. (Felkiáltások: Megadjuk) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Bessenyey Zénó: Ki kellett volna mutatnia a pénzügyi bizottságnak, hogy ebből mennyi ment ezeknek a károknak helyreállítására, mennyi ment az ideszorult tisztviselők ellátására,^ mennyi ment azoknak a nyugdíjasoknak ellátására, akiket az utódállamoknak kellett volna megfizetniük. (Rassay Károly: Lemondottak róla Hágában! — Friedrich István: Hágában lemondottak róla!) Ha megint Friedrich t. képviselőtársam lesz a miniszterelnök, biztosan vissza fogja szerezni. (Friedrich István: Ugyan! Ugyan! — Rassay Károly: Lemondottunk Hágában!) Méltóztassék megnézni, menynyibe kerültek nekünk a trianoni békeszerződés áltál okozott károk, (Rassay Károly: Ez igaz!) hiszen itten nem volt út, nem volt vasút, nem volt posta! Az állami élet alapfeltételeit a Bethlen-kormánynak kellett leraknia. (Jánossy Gábor: Szahara volt! — Rassay Károly: Na, Szahara éppen nem volt! — Zaj.) Ami a puritanizmust — vagy nem tudom, hogyan nevezzem — illeti: egy ilyen összeroskadt, szétszaggatott országban elhiszem, hogy a kormány nem volt erőskezű azokkal az igényekkel szemben, amelyek különböző társadalmi osztályok, különböző egyesek, különböző alakulatok részéről támasztattak, de miért? Egy országot kellett újjáépíteni! Minden ember harcban állott a másikkal és áldozatok és kielégítések árán kellett és lehetett csak megnyugtatni társadalmi osztályokat, egyes intézményeket; Ez hozzátartozott az ország újjáépítésének szükségességéhez. Aki ezt nem veszi figyelembe, az nem igazságos és nem méltányos. (Pakots József: Hogy magukhoz tértek már! — Zaj. ~ Elnök csenget.) T. Ház! Áttérek beszédem utolsó részére. Hiába fogunk mi akármennyit politizálni ezekről a kérdésekről, az kétségtelen, hogy politikai eszközökkel ebből a helyzetből nem lehet kivergődni. Frázisnak kell tekinteni a mai izgatott hangulatban az általános titkos választójog követelését, (Zajos ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) hiszen éppen a szociáldemokratáktól lehetne elvárni, hogy saját érdekükben, a munkásság érdekében gazdasági természetű javaslatok idehozását követeljék. (Szeder Ferenc közbeszól.) Elnök; Szeder képviselő urat folytonos közbeszólásaiért rendreutasítom! — Fáy István: Népbiztos volt, hallgasson! — Zaj.) Bessenyei Zénó: A kormányelnök űr programmjához alkalmazkodva, részben talán azzal is szembehelyezkedve, szükségét tartom