Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-15

386 Az országgyűlés képviselőházának 15. ülése 1931 augusztus 28-án, pénteken. köszönhetjük azt, hogy Magyarország- tízesztendős konszolidáció után eljutott odáig, hogy az egész magyar nép, foglalkozásra, pártállásra, osztálykülönbségre való tekintet nélkül gőzölgő fejjel jár itt és várja, hogy mit hoz reá nézve a holnap. Megvallom, t. Képviselőház, hogy én is kénytelen vagyok beszédemet jóformán azzal kezdeni, amivel itt minden képviselőtársam, ellenzékről és kormánypártról egyaránt, a beszédét kezdette, hogy: Károlyi Gyula gróf személyét, aki előttünk az ismeretlenség homályában élt s nem tudtunk róla egyebet, mint azt, hogy az aradi és szegedi kormányzatnak elnöke volt, (Szilágyi Lajos: Elég az!) az egész magyar társadalom mégis bizalommal fogadta azért, mert egy meggyőződés és egy hit volt bennük, hogy a miniszterelnök — amint t. barátom mondja — Désy Zoltán-szerű puritánsággal élte le közéletét és magánéletét s a magyar közvélemény azt az egyet reméli, hogy ezt a puritánizmust és ezt a tisztességet, amelyet Károlyi Gyula gróf magánélete és eddigi közélete jelent, reá fogja tudni oktrojálni a mi — sajnos — balkáni bajoktól szenvedő egész társadalmunkra és közéletünkre. (Pakots József: Balkáni erkölcsökre! — Fáy István: Önmagáról tessék beszélni ! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Képviselőtársam, higyje el nekem, hogy ellenzéki képviselőtársaimmal együtt itt nagyon mérsékelt és objektív hangon vádlói vagyunk önöknek, akik ezt az országot eljuttatták idáig. Önnek is, t képviselőtársam s mindazoknak, akik ezt a rezsimet gondolkozás nélkül s a mi állandó figyelmeztetéseink ellenére támogatták és akik mindent megszavaztak, állandóan lelkesedtek, akik festbankettekre jártak és tíz éves jubileumokat rendeztek s minden esztendőben megülték a miniszterek jubileumát úgy, mintha a kormányzatuk erre az országra nézve a tej jel-mézzel folyó Kánaánt jelentette volna. (Zaj. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Nekem egy a hitem és egy a meggyőződésem, az, hogy Károlyi Gyula gróf, akiről miniszterelnökké való kinevezése után egy vicclap azt írta, hogy a Bethlenkormány B) csapatát vezeti, nem marad a Bethlen-kormányzatnak B) csapata, mert ha azzá lenne, akkor ebben az országban minden embernek kétségbe kellene esnie, ha a miniszterelnök úr nem mutatná meg vaskezének erélyét azokkal szemben, akikkel szemben a múlt kormány tehetetlenül állott, az egész csinovnik társadalommal szembeo, amelynek nem volt egyéb célja, mint hogy öncélúnak tekintse az egész magyar társadalmat, minthogy halmozza magának az állásokat és a fizetéseket. (Pakots József: Öncélúaknak tartották magukat!) Maid bátor leszek rámutatni, magas miniszteriális tisztviselők négy-öt közszolgálati állásból húznak ebben az országban még ma is fizetéseket. Ugyanaz az ember, aki tegnap az államnál nyugdíjba ment, holnap a városnál kerül állásba, aki pedig a városnál ment nyugdíjba, az az államnál kerül állásba. Hiába állt itt tíz éven keresztül ez a kicsiny csapat a maga magas erkölcsi felfogásával, tíz esztendő után még azt sem mondhatja, hogy igaza volt. Azt kell mondanunk, hogy, sajnos, igazunk volt, azt kell mondanunk, hogy bár ne nekünk lett volna -igazunk, hanem igazuk lett volna az uraknak. Sajnos, nekünk lett igazunk és nekünk ma igenis jogunk van innen a Képviselőház ülésterméből, bár szordinóval, tudomásul véve, hogy egy beteg nemzet várja a gyógyítás útjait ... (Kóródi Katona János : Ez bizony szordinó!) T. képviselőtársam, ha ön emlékezni fog arra az időre, amikor itt nem szordinóval beszéltünk, amikor a népjóléti panamákat lepleztük le, akkor elképzelheti . . . (Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Teljesen elfelejtették a népjóléti panamát! A lopást, a csalást, az okirathamisítást!) Elnök: Csendet kérek! Esztergályos képviselő urat ismételt közbeszólásaiért rendreutasítom. A képviselő urak tévedésben vannak, nem őket illeti a szó, hanem Fábián képviselő urat. (Derültség. — Propper Sándor: Minden gazságot fedeztek! Ez tény!) Propper képviselő urat rendreutasítom. Fábián Béla: Nem tudom, a miniszterelnök úr programmjának előnye-e vagy hátránya — meggyőződésem szerint az ország szempontjából hátránya — hogy az olyan programm, amelybe mindenki belerakhatja azt amit akar, mert a miniszterelnök úr programmjában. ha akarom, minden benne van, ha akarom, nincs benne semmi. A miniszterelnök úr^ programmját elfogadja az egységespárt azért, mert az egységespárt a maga részéről azt hiszi, — legalább is a különféle nyilatkozatokból azt látom — hogy a miniszterelnök úr egyenes folytatója az eddigi rezsimnek. A kereszténypárt a miniszterelnök úr politikáját szintén a legnagyobb mértékben-támogatja azért, mert a kereszténypárt azt hiszi, hogy a miniszterelnök úr a keresztény és á nemzeti jelszavakat ugyanúgy képzeli a gyakorlatban megvalósítani, mint ahogy ők azt a gyakorlatban tíz esztendőn keresztül gyakorolták. T. Ház! Itt áll ez az ellenzék, amely azt mondja, hogy a legnagyobb bajban vagyunk, valaminek történnie kell és ha már egyebet nem kaptunk, legalább kaptunk egy tisztességes embert. Egy olyan országban, amely soha semmit nem kapott, már ez is nagy szó és az egész országban megnyugvást okoz, 'hogy egy tisztességes ember áll a magyar ügyek élén. (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Nem kárörömből, de az egész magyar közvélemény a tegnapi nap megnyugodott bizonyos tekintetben, amikor a rendszer Minerva-autós oszlopait kis taxikon látta felvonulni, -mert ha ez a rezsim abban is különbözik a régi rezsimtől, hogy aki a régi rezsimben állampénzen Minerva-autón járt, az az új rezsimben kis taxin, vagv gyalog fog járni, (Friedrich István: Adja Isten! Nagvon helyes!) abban az esetben ez kezdetnek elég. Kezdetnek elég abban az esetben, ha ez jelenteni fogja a miniszterelnök úr részéről az állami hivatalokban egy olyan új közéleti erkölcs inaugurálását, amely azt fogja beleverni minden embernek az agyába, hogy ez az állam nem zsebrákok zsákmánya, hanem az adófizetők pénzéből tar tátik fenn. (Zaj.) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy a sértő kifejezésektől tartózkodjék! (Pakots József: A «zsebrák» sértő? — Felkiáltások a jobboldalon: Ez a szordinó? — Propper Sándor: Ahhoz képest, amit érzünk, szordinó! — Zaj.) Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben. (Sándor Pál: Az idő eljár!) Fábián Béla: Mi nem tudjuk, hogy a t. kormányzatnak mi a pénzügyi programm ja. mi csak bizonyos morzsákat hallunk a nagy tervek asztaláról. Mi a magunk részéről nem kantunk pénzügyi programmot a t. miniszterelnök úrtól, ellenben egy kérdés van, amely felett — úgy látom — egyáltalán nincs véleményeltérés. Már az első nap a pénzügyi bizottságban mint valami államháztartást mentő horogba kapasz-