Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-14
Az országgyűlés képviselőházának 14. "•lése 1981 augusztus 27-én, csütörtökön. 373 Én azonban, t. miniszterelnök úr, belátom, hogy önnek nehéz .szerepe van. Ezt én lojálisán elismerem. Nem is féltem én attól, hogy a miniszterelnök úr, amikor dezignálva volt, nem fogja tudni megalakítani a kabinetjét. Az a dezignált miniszterelnök Magyarországon, aki bizonyos abban, hogy dezignálva marad, meg tudja alapítani a kabinetjét. (Derültség a baloldalon.) A miniszterelnök úr kabinetalakítási kísérleteinél is csak addig voltak bajok, amíg nem tudták: biztosan, hogy megmarad-e a dezignáció jegyében. (Derültség balfelöl.) Abban a tekintetben sem volt aggodalmam, hogy a miniszterelnök úr ebben a Házban nem fog találni erős és túlyomó többségben támogatást. Valljuk be őszintén: a magyar törvényhozás úgy van beidegződve, a guvernementális lelkek itt annyira szárnyalnak, hogy az emberek itt inkább támogatnak, mint támadnak. (Fáy István: Meggyőződésből!) Képviselőtársam, egy pillanatig sem gondoltam, hogy meggyőződés nélkül. (Elénk derültség balfelöl.) De éppen azért, mert tudom, hogy a túloldalon buzog a meggyőződés, méltóztassék azt is koncedálni, hogy mikor itt felállunk és a pusztába kiáltunk, akkor minket is a meggyőződés ve» zet. (Jánossy Gábor: Ott is buzog, itt is buzog, mindenütt buzog.) Engedelmet kérek, én nem mondom, hogy ennek a törvényhozásnak puritán miniszterelnökre van szüksége. Miért hangsúlyozzuk mi most egyszerre ezt a puritanizmust? Olyan furcsa benyomást'tesz ez reám! Tempora mutantur! Most egyszerre a puritanizmust emlegetik. Nem is lehet más magyar miniszterelnök, mint amilyen gróf Károlyi Gyula. (Ügy van! jobbfelől.) Nem az ellenzék okozta sokszor az az atmoszféra-rosszabbodást, amely ebben a Házban uralkodott. Bizony, odaátról peckesen és hetykén bántak el velünk r (Ügy van! a baloldalon.) nemcsak a választásokon, hanem tíz esztendőn keresztül itt a parlamentben. Mi, akik tíz esztendő óta itt küzdünk az ellenzéki sorokban, nem tudunk olyan gyorsan napirendre térni a multak felett, mint önök, t. uraim. Erőskezű legyen a miniszterelnök úr! Hát méltóztassék ezt a tanácsot követni. Ha a belpolitikában úgy méltóztatik ezt értelmezni, hogy majd folytatódnak a választásokon a közigazgatás bravúrjai, akkor a miniszterelnök úr megint szembe fog találni minket. Bennünk sok keserűség él, miniszterelnök úr, és ha ön azt kívánja, hogy itt más atmoszféra legyen, akkor méltóztassék olyan gesztusokat mutatni, amelyek azt bizonyítják, hogy a széliéin is meg fog változni. ErŐs kéz! Igen, ezt mi láttuk a választásokon, de az erős kéz mindjárt egészen gyöngéd, manikűrözött kacsóvá vált, amikor arról volt szó, hogy az államkincstár körül egy nagy retye-rutya boldogan issza a nagy áldomást. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Reám néz az igen t. igazságügy miniszter úr, akihez egy életen át tartó igazi barátság fűz. ö mondotta nemrégen egy nagy Festbanketten a volt miniszterelnök úrról, hogy ő minket a feltámadás felé visz, azért követi őt. (Egy hang a jobboldalon: Ügy is van!) Most megint itt ül a miniszter úr, egy új kabinetben- Nem akarok rekriminálni, csak annyit mondok miniszter úr: hát ez az a feltámadás, ahová mi eljutottunk? Megdöbbenek, amikor még éppúgy visszhangoznak a sztavaim ezekről a márványfalakról, amelyekre a szegény ellenzék már annyi borsót hányt. (Derültség a baloldalon.) Hiszen még négy héttel ezelőtt, t. uraim, velem szemíben tapsoltak a Wekerle—Bethlen-féle gazdasági programmnak, oldalbatámadva Éber igen t. barátom által. (Derültség.) Megint tempóra mutantur. Az urak elfáradtak és elmentek. Es mikor fáradtak el? Akkor, amikor közös erővel felültettük őket a kivételes hatalom diadalszekerére. Azt mondották, csak engedjük őket felülni arra, akkor biztos a siker, biztos, hogy a válságnak vége lesz. Es önök, t. uraim, támogatnak, tudom, hogy támogatnak. Mit is csináljanak egyebet. (Derültség.) Önök többségnek születtek, (Derültség a baloldalon.) amely csak a támogatás jegyében boldogulhat. (Derültség és taps a baloldalon.) Ne vegyék rossznéven, én mint öreg veterán erről a baloldalról megmondhatom önöknek ... (Simon András: Nem lehet mindenkinek olyan gyorsan megváltozni, képviselő úr! — Rassay Károly: Miért nem az ott ülő főispánoknak mondja ezt? — Simon András: Nem tud mindenki lánchídi csatát csinálni. — 'Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi az, -Simoni iSimon, Simon, már megint? — Fábián Béla: Hagyjátok, szegény, ellenzéki akart valamikor lenni.) Rögtön felelek a képviselő úrnak, csak egy kis lámpalázam van még. A képviselő úr, ha jól értettem, engem a Lánchídhoz küld. (Simon András: Dehogy küldöm!) Az én lánchíd i szerepem az úgynevezett Tisza-per tárgyalásánál, amikor én hat hónapig a vádlottak padján ültem, egy egész ország és egy egész világ színe előtt tisztázódott. Lefolyt annak a hatvan hamistanunak is a tanúvallomása és-én ott szenvedtem, hogy a becsületemet megvédjem. Ott tisztázódott az én lánchídi szerepem is. Ott, ön mögött bólingat a fejével -Vary Albert akkori főügyész és önnek, t képviselőtársam, nincs joga ahhoz, hogy belémtoïailközzék. (Ügy van! bálfelel.) Vállaltam minden cselekedetemért az életben a felelősséget. Nincs okom, hogy titkolózzam. (Fáy István: Ott volt, vagy nem volt? Ez a kérdés. — Na<gy zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Maga hol volt?) Ott voltam és ma is ott volnék ugyanolyan körülmények között. Lakatos barátom idehajtja fej-ét és reám néz. öt is idézhetném tanúnak, amikor őt a lakásán röviddel a lánchidi csata után bizonyos dologban 'felkerestem. De, t. Képviselőház, nem arról van szó, hogy mit csináltam a Lánchídon. Miért nem fedezte fel ön ezt a hibát akkor, amikor például az ön igazságügyrninisztere az én kormányomnak főispánja volt és Bethlen István, az ön körülrajongott vezére az én kabinetemnek tagja volt? (Kabók Lajos: Na, Mimtm András!) Azt hiszem, ez elég erről a kérdésről. (Derültség. — Rassay Károly: Maguk mindent elkövettek tíz év alatt, ^hogy .még egy Lánehídhoz vigyék az országot.) A miniszterelnök úrnak és az -egész kabinetnek gesztusa, amikor az állami automoibilok használatát beszüntette, -elismerem, kogy szimpatikus gesztus. (Gáspándy Elemér: Nagyon is!) Örülök, — habár ez egy csekélység — (ßassay Károly: Eddig demagógia volt!) hogy «az igen t. túloldal más álláspontra helyezkedett, mint amilyenen eddig volt. Emlékszem, még a második nemzetgyűlésen felkelt Farkas Tibor barátom és szóvátette az automobilwïrt&ehaftot. Akkor felállott az akkori asiiniszterelnëk úr és gúnyosan azt mondotta, kogy n ha maid ,a t. Ház úgy érzi, hogy a -miniszter uraknak ^biciklin kell járniok, akkor majd ők biciklin fognak járni. (Derültség bolf jelël.) De ;nemosaik faz első nemzetgyűlés idejében tekintettte ezt a
