Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-14
Az országgyűlés képviselőházának 1U> ülése 1931 augusztus 27-én, csütörtökön. 371 dig bizonyos hibák vannak abban is, hogy kik vannak benn a kormányban. Itt elsősorban rámutatok arra, hogy a szükséges takarékosság szempontjából feleslegesen töltetett be az egyik tárca, másrészt pedig, hogy egy másik tárca betöltője a maga személyében nem alkalmas arra, hogy a kül- és belföld hitelét ezzel a kormánnyal szemben megerősítse, annál is inkább, mert a multakra nézve is az ő tárcájának pénzügyi vezetése legalább is tisztázásra szorul. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki az? Tessék megnevezni!) Elegendő, ha így mutatok rá, anélkül, hogy neveket említenék, nehogy a politikai szenvedélyek hullámzása a kabinet bemutatkozását megnehezítse, vagy pedig lehetetlenné tegye. (Jánossy Gábor: Egyszerű keresztrejtvény az egész! — Nagy Emil: Gömbrejtvény! — Fábián Bála: Sőt kettős keresztrejtvény!) Bizonyos aggodalommalnéztük azokat a jelenségeket, amelyek a személyi ambíciók előretörése és bizonyos frakciók kialakulása által a Károlyi-kormány megalakulása pillanatában előidéztettek. r Aggódunk a felett, hogy amint Bethlen István gróf kemény keze csak egy pillanatra is eltűnt a politikai élet éléről, már minden oldalról ambíciók és frakcióalakulások törnek elő és én félek, hogy ezek az ambíciók és frakciók ^veszélyeztetni fogják a Károlyikormány létét akkor, amikor programmjának megvalósításához komolyan hozzáfog. Biztosítom a miniszterelnök urat abban a tekintetben, hogy amikor majd gazdasági, takarékossági és tisztogató programmját meg akarja valósítani, ez az öt főből álló csoport támogatni fogja. Meg vagyok győződve arról is, hogy nem a mérsékelt ellenzék oldalán kell majd ellenállásokat legyűrnie. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Rendkívül károsnak tartom, ha egy hosszú stabil kormányzás után most a válságosdi játék periódusába kerülnénk, de még azt is veszélyesnek tartanám, ha a nehéz téli hónapok idején, a nyomor idején, a tél közepén kellene újabb kormányválságnak lennie. Hogy a miniszterelnök úr ezt megakadályozhassa, szüksége van arra, hogy a nemzeti közvélemény támogatását oly mértékben állítsa háta mögé, hogy egyes parlamenti játékok meg ne ingathassák az ő állását. (Helyeslés.) Ma a közvélemény nemzeti államot és polgári társadalmi berendezkedést kíván (Helyeslés.) és aki ezt eredményesen meg fogja tudni védelmezni, az számíthat a közvélemény támogatására. Első feladat a pénzügyi szanálás keresztülvitele. E felől nyilatkozni nem tudok, mert hiszen >a miniszterelnök úr sem nyilatkozott, de ismét ki akarom emelni azt, amit legutóbbi beszédemben mondottam: rendkívüli áldozatokat követel ennek a szanálásnak keresztülvitele a nemzet minden egyes tagjától; követeli elsősorban azoktól, akik mint mi, módosabbak, tehetősebbek és vagyonosabbak vagyunk. (Helyeslés és taps.) Figyelmeztetek minden vagyonos embert, hoary saját jól felfogott érdekében is, teherbíró képességének legvégső határáig vállalja el ezeket az áldozatokat a nemzet nagy érdekében. A másik hasonló fontosságú feladata a kormánynak az inségakció megszervezése. Örömmel látom a miniszterelnök úr nyilatkozataiból, hogy tisztában van ezzel a feladattal. De >a magunk csoportjának nevében egyenesen követelem is, hogy a magyar nemzet Ínségbe jutott széles néprétegeinek mindennapi gondján enyhítsen a tél folyamán, Vitatható az a mérték, amelyre ilyen inségakció kiterjesztendő. Vannak jóindulatú és nagytehetségű emberek, akik az állam teherbíró képességének bizonyos ideális meghatározása mellett csak bizonyos igényekről akarnak gondoskodni és a többit sorsukra bízzák. Az én meggyőződésem és a mi csoportunk meggyőződése szerint az államnak elkerülhetetlen kötelessége azoknak az állampolgárainak a legelemibb életszükségleteiről feltétlenül gondoskodni, (Ügy van! Ügy van!) akik önhibájukon kívül nem tudják azokat kielégíteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez azt jelenti, hogy kenyeret adjanak azoknak, akik önhibájukon kívül kenyérhez nem jutnak, tetőt adjanak a feje fölé és egypár tisztességes cipőt a lábára. (Kabók Lajos: Szóval munkanélkülisegélyeket!) Ez azt jelenti, hogy az a csoport, amelyhez tartozom, nem követeli, de megszavazni sem hajlandó a munkanélkülisegélyt. (Ügy van ! Ügy van ! — Helyeslés a középen.) A mtinkanélkülisegélyek tekintetében a nyugati államok is a legrosszabb tapasztalatokat szerezték. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és az egész vonalon még szocialista vezetés alatt álló államokban is a munkanélkülisegély visszafejlesztése folyamatban van. Magában Angliában ki lett tenyésztve &sy olyan munkásosztály, amely már nem is akar munkát vállalni, mert megszokta, hogy heti 39 shilling munkanélkülisegéllyel mint parazita éljen a dolgozó társadalom nyakán. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Weltner Jakab: Minden gróf így beszél!) Ez azt jelenti, hogy kenyeret, ruhát, tetőt és néhány a mindennapi élethez szükséges legelemibb követelményt meg kell adni ezeknek az embereknek, olyan mértékben, mint az elengedhetetlenül szükséges. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Egy hang a baloldalon: Munkát kell adni!) Igen munkát, de ahol nem lehet adni, ott annyi eledelt, hogy ki lehessen bírni a telet. Rá akarok mutatni arra is, hogy egy egészségtelen fejlődési irány látszik mindenfelé, hogy tudniillik a magángazdaság és az egyes emberek ma minden terhüket szeretnék az államra áthárítani. Annyira látszik ez, hogy ma nemcsak, hogy jégbiztosítást alig kötnek a gazdák, de már a tűzbiztosítás kötése elől is kitérnek és az államtól kérik esetleges káraik megtérítését. Ezzel az irányzattal szembe kell szállani, óvatosan meg kell vonni azt a határt, hogy milyen határig terjesztjük ki ezt-az inségakciót, kiknek juttatjuk ezt a támogatást; de aki feltétlenül rá van szorulva, az feltétlenül meg kell hogy kapja. Csak egészen röviden akarok rámutatni arra, hogy a fővárosban véleményem szerint a legfontosabb az ebédeltetési akció. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az ingyenlevesek!') Szakértő számítások szerint 80.000 embernek naponta történő ebédeltetése cirka 3 és félmillió pengő költséggel jár, amelynek felét az eddigi tervek szerint a főváros már magára is vállalta. (Kabók Lajos: Mindenkiből koldust akarnak csinálni!) Nem lehet elfelejteni azt sem, hogy az ebédeltetési akciót ki kell terjeszteni, mert a napi egyszeri élelmezés nem elegendő. Számításaim szerint napi 50.000 adag 25 dekás kenyér előteremtése ezen a téren a fővárosban okvetlenül szükséges. Kérném beszédidőmnek 10 perccel való meghosszabbítását. (Megadjuk!) Rá akarok mutatni arra? hogy a melegedő55*
