Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-14

364 Az országgyűlés képviselőházának 1A nem fog sikerülni. Mindenki várta a szakembereket és erre kitűnt, hogy éppen azokra a tárcákra, ahol a legjobban volna szükség kiváló, nagytehetségű szakemberekre, olyan, majdnem azt kell mondanom, ismeretlen és legalább eddig szakértelem tekintetében ismeretlen urak ^ kerültek, akiknek ezt a nagy szakképezettségét eddig nem ismertük. így azonban ezeknek a problémáknak megoldása, maga az a körülmény, hogy a pénzügyminiszteri tárcát nem sikerült betölteni, mindenkit a legnagyobb bizalmatlanságra késztethet, azokat is, akik itt belföldön élnek, de azokat is, akik külföldön az ország hitelezői, akik az ország gazdasági életével vonatkozásban vannak. Hogyan akar a kormány bizalmat kelteni a maga pénzügyi politikája iránt, midőn ezekben a nehéz időkben pénzügyminiszternek nem sikerült megnyernie megfelelő szakembert és amikor a miniszterelnök úrnak kellett vállalnia ezt a tárcát, holott azt hiszem, a miniszterelnök úr maga is elismeri, hogy ő ehhez a reszorthoz nem ért, mert hiszen eddig pénzügyi kérdésekkel gyakorlatilag nem foglalkozott. (Propper Sándor: Van egy direktórium ! Szovjetrendszer !) . Ott van egy másik fontos szakminisztérium, ott van a kereskedelemügyi tárca, amelytől függ egész iparunk és kereskedelmünk. (Kabók Lajos: Be van ígérve, minden héten egyszer!) Itt is mindenki azt várta, hogy egy kiváló szakember, egy gyakorlati szakember kerül ennek a tárcának élére, hogy az elméleti emberektől egyszer végre megszabadulva, a gyakorlati élethez valamivel közelebb jussunk. Erre mi történt? Gyakorlati szakember helyett ismét egy elméleti ember került oda, aki azt jelentette ki, hogy tanulmányozni fogja saját minisztériumának munkakörét és igyekezni fog a legjobbat nyújtani. (Propper Sándor: Minden 'második héten fog foglalkozni!) Ez természetesen a legnagyobb bizalmatlansággal kell, hogy eltöltsön mindenkit, bármely oldalon ül is és bármely társadalmi osztályhoz tartozik is; bizalmatlansággal ^kell, hogy eltöltsön azért, mert ezekben a nehéz és válságos időkben, amidőn az ipar és a kereskedelem . . . Elnök: A képviselő úr beszédideje lejrát! Peyer Károly: Kérek 15 percnyi meghosszabbítást! Elnök: Méltóztatnak ehhez^ hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Peyer Károly: Amikor ezekben a nehéz és válságos időkben mindenki felülről várja az irányítást, amikor kereskedelmi szerződéseink nagyon rosszul állanak a szomszédos államokkal, amikor joggal^ lehet elvárni, hogy a kormány a gazdasági életbe erőteljesebben nyúljon bele és legyen segítségére, akkor azt látjuk, hogy megint elméleti ember kerül ennek a tárcának élére, aki szakértelem tekintetében a saját szakmájában kiváló ember, de úgy látszik, az a mi tragédiánk, hogy a kereskedelemügyi miniszteri székben az összes statisztikusokat ki kell próbálni. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy a tárcának ilyen módon való betöltése az országnak és az iparnak a legrosszabb szolgálatot tette. Nézzük most a földmívelésügyi tárcát. Ma, amidőn az egész agrártársadalom a földön fekszik, egyszerre csak azt látjuk, hogy van a Háznak egy olyan kiváló tagja, aki ezekben a nehéz és válságos időkben vállalkozik ennek a tárcának a vitelére, holott közel tíz év óta ülünk itt együtt a jelenlegi miniszter úrral, de eddig sohasem volt szerencsénk, vagy legalább ülése 1931 augusztus 27-én, csütörtökön. is nagyon keveset volt szerencsénk 'hallani az ő felszólalásait (Jánossy Gábor: Harminc évig dolgozott ebben a szakban!) és sohasem tudtuk azt, hogy ilyen kiváló tehetség van. benne elrejtve, hogy érti ezeket a földmívelésügyi problémákat. Ha valami meglepetést keltett, ennek a tárcának ilyen módon való betöltése keltette a legnagyobb meglepetést. (Zaj. — Jánossy Gábor: Harminc évig dolgozott a földmívelésügyi minisztériumban! Egész életét ott töltötte!) Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom arra, hogy az előző földmívelésügyi miniszter úrnak, aki ezt a tárcát éveken keresztül betöltötte, legalább egy érdeme és egy jogcíme volt, az, hogy ő a kisgazdatársadalomból származott és a tárca élén egyidejűleg egy politikai irányt is képviselt. Most azonban ezzel a kormányalakítással kapcsolatosan egy olyan árulás történt éppen abból az irányéi, amilyen árulásra eddig alig volt példa. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ha a kormányból ki akarják szorítani

r a kisgazdákat, tegyék, meg azt nyíltan és szorítsák ki, de akkor azok menjenek is ki és keressenek érintkezést azzal a társadalmi osztállyal, amelynek érdekei az ő érdekeikkel azonosak, ha mindjárt különböző oldalakon is ültek eddig ebben a Házban. De egy tál lencséért eladni az egész kisgavdatársadalmat, (Ügy van! a szélsőbaloldalon,) eladni azokat az elveket, amelyeket itt nagyatádi Szabó István képviselt, árulója lenni azoknak az elveknek csak azért, mert egy tárca nélküli üres fotelt adnak rendelkezésükre amelybe beleülhetnek, de semmiféle rendelkezési joguk nincs, ez olyan árulás a kisgazdatársadalommal szemben, amelyet annak tagjai meg fognak maguknak jegyezni és majd a legközelebbi választáson tudni fogják kötelességüket. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Most lett volna utoljára alkalmasa kisgazdatársadalomnak még egyszer talpraállania, ha szövetkezik azokkal, akik ugyanazokat a gazdasági osztályokat képviselik. Ezt a történelmi pillanatot elmulasztották s a rövid gondolkozású grájzlerosok politikáját csinálták azok, akik a mai tál lencséért eladták a jussukat; megérdemlik a sorsukat, a választók majd ítéletet mondanak felettük. (Friedrich István: A juss megmarad!) A kormány össztételében két irányt látunk. Az egyik az, amely kifelé akar hangulatot és szimpátiát kelteni és ezért vették be a kormányba és bízták meg a kormányalakítással a .miniszterelnök urat, és vették^ be a kormányba, illetőleg bosszú rábeszélés után hajlandó volt a kormányban nem azt a reszortot betölteni, amelyhez ért, hanem egy másik reszortot elfogadni Walko miniszter úr, tehát ezek azok, akiket a kirakatba szoktak tenni azért, hogy kifelé mondhassák, hogy van nekünk ilyen is, viszont befelé változatlanul tartogatják azokat, akikben az ország reakciós közvéleménye változatlanul megbízik. Gömbös, Zsitvay és az új belügyminiszter, KeresztesFiseher személye változatlanul képviseli t azt az egyoldalú reakciót, amely ellen mi számtalaszor emeltünk joggal kifogást. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De kérdem a miniszterelnök urat, miképpen higyjen neki az ország abban, hogy ő tényleg a takarékosságot kívánja keresztülvinni, amikor a pazarlásnak egyik tényezőjét továbbra is ibenn tartja minisztériumában? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Köztudomású, hogy Klebelsberg és Gömbös miniszter urak ellen hangzott el a tegtöbb vád abban a «