Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-13

348 Az országgyűlés képviselőházának 13. jen és ne törődjék a fontos és aktuális problémákkal. Nem lehet különösen abba belenyugodni, hogy bizonytalan időre napolja el magát a Ház, ami teljes bizonytalanságot teremt a mai vészes gazdasági időkben, ami vészes következményekkel járhat. A mi felfogásunk az, hogy a képviselőház maradjon együtt, dolgozzék a veszélyek elhárításán, tegyen meg mindent, ami módjában áll, mert igen nagy felelősség terheli. Ez a legkevesebb, amivel a képviselőház tartozik az után az ígéretözön után, amelyet főkép a túloldali képviselő urak jelölt korukban a választóknak feltálaltak. T. Ház ! A válságbizottság, amelyed a Ház legutóbb megszavazott, a törvény kreált, nem azonos azzal a bizottsággal, amelyet Peyer Károly és társai indítványoztak, akik egész másfajta, más hatáskörű, más összetételű bizottságot javasoltak. A válságbizottság, amelyet a törvény kreált, egy árdrágító bizottság, egy teherfokozó bizottság, egy jövedelemcsökkentő bizottság, — ezekre a műveletekre kárhoztatja a törvényt — egy bizottság, amely még jobban el fogja mélyíteni a gazdasági válságot és fokozni fogja a már is kibírhatatlan nyomort. Egy falazóbizottság lesz ez a kormány diktatórikus törekvéseihez és abból a célból, hogy a kormány talpából kihúzza a tövist. Ezzel szemben egy mentöbizottságot akartunk, tág hatáskörrel, mert ma, a mai helyzetben árvizi hajósok kellenek, nem pedig új fűtök és gépészek az adócsavarhoz, amely szerepre a törvény ezt a válságbizottságot kárhoztatja. Mi nem a terhek fokozásában, hanem a fogyasztóképesség növelésében látjuk a kibontakozás útját. A legégetőbb problémák között is a legégetőbb — lehet, hogy az urak ezt nem érzik vagy nem látják — mégis a munkanélküliség problémája. (Ügy van ! a szélső baloldalon.) Mi ezt a kérdést tartjuk a legfontosabb kérdésnek. Százezrek kikapcsolódása termelésből és a fogyasztásból a gazdasági élet halálát jelenti. A halált megelőzi az agónia. Most az agónia állapotában vagyunk ; itt tartunk most éppen azért, mert elhanyagolták a munkanélküliség probblémáját, kikabcsoltak a termelésből és a fogyasztásból száz- és százezreket. Ez hozzájárult a válság elmélyüléséhez, és most a kormány azzal akarja ezt tetézni, hogy fokozza ugyanazokat a bajokat, amely bai ok a fő bajt előidézték. A tömegek munkát, kenyeret követelnek, t. Képviselőház. Ez jogos, becsületes kívánság és ebben a pillanatban nem forradalmi kívánság. De t. Képviselőház, ha önök nonchalance-szal úgy keresztülnéznek a problémákon, ha nem törődnek, nem foglalkoznak velük és nem igyekeznek azokat megoldani, akkor tessék tudomásul venni, hogy az éhséglázadás veszélye fenyeget Magyarországon, (Ügy van ! Ügy van ! a szélsőbáloldalon. — Zaj jobbfelöl.) amit nem jó bevárni, hiába bíznak önök, hiába bízik a kormány a szuronyokban, a fegyveres erőszakban és a fegyveres erőben. (Zaj jobbfelől.) Azt mondják önök : van szurony elég. Rendben van, ez is megoldás, de nem jó megoldás. Az elrepült kő pályája mindig bizonytalan, soha sem tudják, hol áll meg, másrészt a véres elfojtások és véres megtorlások, jogos mozgalmak kirobbanását vérbe fojtani : tessék elhinni, ez nem alkalmas arra, hogy az ország hitelét akár befelé, akár kifelé öregbítse. (Ügy van i Ügy van ! a szélsőbaloldalon. — Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Az ilyen beszéd sem ! — Lakatos Gyula : Mit fojtanak vérbe itt ? — Zaj.) Elnök : A képviselő urat figyelmeztetnem kell, hogy kijelentései alkalmasak a kedélyek izgatására.^ (Nagy zaj.) Csendet kérek. Szíveskedjék beszédjének hangját mérsékelni. (Felkiáltások a ülése 1931 augusztus 6-án, csütörtökön. jobboldalon : Bujtogatás ! — Kabók Lajos : Önök bujtogatnak !) Propper Sándor: Amikor a munkanélküliség problémájának megoldása érdekében szót emelünk és javaslalot teszünk, igen jó társaságban vagyunk. Snowdenre történt itt hivatkozás a pénzügyminiszter úr részéről és Éber Antal képviselőtársam részéről. Csak azt a csekélységet felejtették el hozzátenni, hogy Snowdennek igen nagy gondja a munkanélküliség és igen-igen nagy összegeket fordít a munkanélküliek támogatására. (Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Itt van Brüning kancellár, akire szintén történt hivatkozás. Németország a maga borzasztó nagy gazdasági bajában, összeomlásszerű válságában sem feledkezett meg a munkanélküliekről s nem jutott eszébe, hogy a munkanélküli segélyekhez hozzányúljon és a munkanélküli segélyeket csökkentse. Sőt, a Notverordnungban is egész sereg szociális vonatkozású intézkedés van, szemben a mi Notverordnungunkkal, amely teljesen nélkülöz minden szociális vonatkozást, s amely a magyar válság problémáját nem a szociális szempontok figyelembevételével akarja megoldani, hanem ellenkezőleg, megint ott akar kotorászni a koldustarisznyákban, onnan akarja kivenni az utolsó darab kenyeret, ahol már nincs. (Ügy van ! a szélsőbaloldalon,) T. Képviselőház ! Itt van az osztrák helyzet. Az osztrákok is igen rossz helyzetben voltak, de nem nyúltak hozzá a munkanélküli segélyhez, mert nagyon jól tudják, hogy mit jelent éhező százezrek nyugtalansága ; nagyon jól tudják, hogy ezenkívül, ami csak pszichológiai momentum, mit jelent a munkanélküliség közgazdasági szempontból, mit jelent az, ha száz- és százezrek nem tudnak fogyasztani és nem termelnek. Nagyon jól tudják ezekben az országokban, hogy a munkanélküli segély nem kidobott pénz, mert az a közgazdasági élet retortáin megtermékenyülve folyik vissza a közgazdasági életbe. Hogy az ebből a szempontból említettek körét kiegészítsem, itt van Hoover elnök úr, akit most a világhír szárnyra kapott s aki az európai kontinens kapitalizmusának mentőangyala, legalább itt ilyennek mondják. Hoover úr a munkanélküliség problémáját is látja, Hoover úr segíteni akar a kapitalista Európán, de nem úgy, hogy odaveti koncul és áldozatul a dolgozókat és munkanélkülieket, hanem a két érdek gondos összeegyeztetésével akarja ezt a borzalmasan súlyos katasztrófát és válságot mogoldani. Hoover elnök úr nem volt rest megjelenni az amerikai szakszervezetek kongresszusán és ott a termelés, a munkanélküliség problémáiról értekezni, beszédet tartani. Azt mondotta Hoover többek között (Olvassa) : «Bár megállapítható, hogy a lakosság, valamint a vállalkozás számarányához mérten a munkanélküliség alig fele olyan nagy, mint Angliában vagy Németországban, mégis, látva a munkanélküliségből eredő nyomort és kétségbeesést, senki sem • zárhatja ki magát az alól, hogy a kérdés megoldására újból erőfeszítést kell tenni és ezzel a foglalkozási arány stabilitását megteremteni.» Továbbá azt mondotta Hoover többek között (Olvqssa) : «Az a véleményem, hogy az alapbéreknek a megállapítása az egész gazdasági életet újjá fogja alakítani és megerősíteni. Az a véleményem, hogy a gépeknek a megfelelő kihasználása és eredményeinek megfelelő felhasználása csökkenti a termelő költségeket, de az így csökkentett termelési költségeken keresztül mutatkozó eredményt egyforma arányban kell felosztani a munkásság, a vállalkozás és a fogyasztók között.» Ebből a következőket reméli Hoover (Olvassa): «A munkásnak ebből többszörösen kell nyernie magasabb bér, olcsóbb élelmiszerellátás és a rövidebb munkaidő formájában : a vállalkozó is többszörösen nyer ;