Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-13

346 Az országgyűlés képviselőházának 13 szembenűlő képviselőtársam véleményét, elismerem azt is, hogy a politikai kons2Íderációk szempontjából neki talán ez a jogi fejtegetés nem kellemes, de méltóztassék ezt a dolgot politikai konsziderációktól függetlenül, jogilag elintézni és eldönteni. A házszabályok vonatkozó szakaszának «mihelyt» kifejezése azt jelenti, hogy a házelnök igenis köteles (Kun Béla : Nyomban, tüstént !) a legközelebbi ülésen megtenni ezt a bejelentést és ha ezt nem tenné meg, abban az esetben követne el házszabály- és ezzel kapcsolatos alkotmánysértést. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Erre az én álláspontomra vannak bizonyítékok* is. Ezek közül elsőnek nem akarom itt felhozni a Ház praxisát, amely praxisában a Háznak nem méltóztatik egyetlen precedenst sem találni, amikor ilyen célból vagy az ezzel az esettel igen analóg időközi választások céljából, külön ülést hívott volna össze a képviselőház. De másodszor : Méltóztassanak a következő helyzetet venni. Tegyük fel, hogy a mai napon pl- nem házhatározattal napolná el magát a képviselőház, hanem egy kormányzói leirat volna a Ház asztalán, amely szerint a kormányzó úr leirattal napolná el legmagasabb elhatározással a Házat, ami alkotmányunk szempontjából természetesen szintén lehetséges. Mit méltóztatnék ehhez a helyzethez szólni ? Ebben a helyzetben is az elnöknek kötelessége lenne a kormányzó úr elhatározásával szemben a Házat ülésre összehívni % (Zaj a balés szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház ! Ezzel véltem ad absurdum dedukálni azt a jogi álláspontot, amelyet szemben ülő t. képviselőtársam magáévá tett. A dolog politikai részére nem térek ki, minthogy nem napirendi vitáról, hanem a házszabályok értelmezéséről van szó. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Farkas Tibor képviselő úr jelentkezett szólásra. (Eckhardt Tibor : A házszabályokhoz kérek szót !) Parkas Tibor képviselő úr előbb jelentkezett. Farkas Tibor képviselő úrnak a házszabályok 143. §-ának c) pontja alapján megadom a szót. Farkas Tibor : T. Ház ! Nagyon sokszor előfordul, hogy jogászok jogi kérdéseket másképpen magyaráznak. (Peyer Károly : Azért jogászok !) Bátorkodom ezt a kérdést tisztán csak jogi szempontból vizsgálni és talán beleviszek én is egyes olyan momentumokat, amelyek ad absurdum esetleg a másik konzekvenciára vezetnek. Mit mond ez a szakasz ? A 23. § azt mondja, hogy mihelyt az a határidő letelt, az elnöknek be kell jelentenie. Ez a szakasz tehát kötelezi a Házat is arra, hogy ülést tartson olyan időben, hogy az elnök ezt bejelenthesse. (Ügy van! balfelöl.) Itt nemcsak az elnökről van szó, hanem ez a szakasz vonatkozik a Házra is, mert esetleg a Ház megakadályozhatná, hogy az elnök ezt a bejelentést megtegye, azon az egyszerű módon, hogy a napirendet úgy állapítja meg, hogy az elnök ennek a kötelességének ne tehessen eleget. Én azt állítom, hogy a Ház minden tagját kötelezi ez a házszabály, hogy ülést tartsanak, már csak azért is, hogy ne állhasson elő az a talán szintén kissé abszurd helyzet (Fábián Béla : Miről van szó ? Egy ülésről összesen !) hogy a Háznak tényleg nem igazolt tagjai vannak. Ez ugyan nincsen benne a házszabályokban, nincsen benne a törvényben sem, de azt hiszem, az általános parlamenti gyakorlatban az sem igen fordul elő, hogy a Ház azzal kezdi működését, hogy szétmegy. (Kun Béla : Nyaralni megy ! — Simon Adrás : Ez nem jogi kérdés, hogy szétmegy-e ! — Esztergályos János : Nem ért maga ehhez! — Simon András: Maga ért a közbelocsogáshoz, de máshoz nem !) A parlamentarizmusnak vannak szabályai, amelyek azonban a dolog természetéből következnek. ülése 1931 augusztus 6-án, csütörtökön. Amit egyébként igen t. képviselőtársam arra vonatkozólag mondott, hogy mi lenne akkor, ha kormányzói kézirattal napoltatnék el a Ház, ez mindenesetre olyan eset volna, amit többféleképpen lehetne elbírálni. (Gróf Bethlen István miniszterelnök : Dehogy ! Csak egyféleképpen.) Azt hiszem, a kormány semmiesetre sem kerülné el azt a kritikát, hogy helyes tanácsot adott-e az államMnek akkor, amikor egy ilyen elkerülhető ... (Lakatos Gyula : Nem a helyességről, a jogszerűségről van szó! Csak ebből a szempontból bíráljuk most!) Arra is rátérek, igen t. képviselőtársam. Miért izguljunk ezen a kérdésen? (Lakatos Gyula : Én nem izgulok. — Zaj balfelől. — Fábián Béla : Mi baj lenne ? Összedőlne a világ 1 Talán kinyílnának tőle a bankok ?) Én igazán nem akarok itt izgatott hangulatban tárgyalni jogi kérdéseket. Jelenleg érvényes jogszabályaink szerint az államfő csak 30 napra napolhatja el az országgyűlést, tehát akkor is legfeljebb egy 30 napos kitolás következhetnék csak be, de semmiesetre sem történhetnék meg az, hogy bizonytalan ideig függőben tartassék a képviselők igazoltsága vagy nemigazoltsága és azonfelül az egyes kerületek képviselőküldési joga. Én mindenesetre ebből — pedig tisztán jogi szempontból vizsgálom a kérdést — nem tudok más következtetést levonni, minthogy a házszabályok 23. §-a kötelezi a Házat, hogy abban az esetben, ha más ellenkező szabály ezt meg nem akadályozza — elismerem, lehet vitatni azt, hogy a kormányzói kézirat az volna-e — gondoskodjék arról, hogy az elnök úrnak módja legyen ennek a kötelezettségének eleget tenni és így tűzessék ki a legközelebbi ülés holnapra vagy holnaputánra, minden egyéb napirendi tárgy nélkül kizárólag csak azért, hogy az elnök úr ennek a kötelezettségének eleget tehessen. {Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Eckhardt Tibor képviselő úr a házszabályokhoz jelentkezett szólásra. A szó a képviselő urat megilleti. Eckhardt Tibor : T. Képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) A 23- § a következőket mondja (Olvassa) : «Mihelyt az általános választásokra kitűzött határnapot követő 30. nap eltelt, a Ház elnöke azoknak a képviselőknek névjegyzékét» ... stb. a Háznak bemutatja és ezeket végleg igazolt képviselőknek jelenti ki. T. Ház ! Itt házszabály-interpretációról van szó és az a kérdés, hogy ez a szöveg, amely itt fekszik előttünk, melyik felfogást teszi inkább jogosultabbá, melyik az a felfogás, amelyik közelebb áll a házszabály betűjéhez és a házszabály szelleméhez, az a felfogás-e, amelyik ma, egy nappal az utolsó terminus letelte előtt a Házat hosszú időre el akarja napolni, hogy bizonytalan időn keresztül az elnök ne tehessen eleget ennek a házszabályszerű kötelességének, vagy az az interpretáció-e a helyesebb, a korrektebb és a házszabályok szellemének megfelelőbb, amely módot akar adni az elnöknek arra, hogy eleget tehessen a házszabályokban lefektetett kötelességének az utolsó terminuson. Mert hiszen, az elnök úr, ha a bejelentések hozzá beérkeznek, már ma is megtehetné ezeket a bejelentéseket (Lakatos Gyula : Nem tehetné meg ! Ez törvénytelen lenne !) és akkor ennek a házszabálynak nem volna értelme, vagy çélja. A lényeg az, hogy holnap mindenesetre meg kell tennie, a lényeg az, hogy a házszabályok teltétlenül azt kívánják, hogy mihelyt a 30 nap eltelt, az elnök tegyen eleget ennek a kötelezettségének. Nem lehet kétséges, hogy a két interpretáció közül a házszabály betűjének és szellemének az az álláspont felel meg jobban, amelyet Gaal Gaston igen t. kép-