Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-9

Az országgyűlés képviselőházának 9. ü járulunk!) A Ház a kért meghoszabbítást meg- j adta. Malasits Géza: T. Képviselőház! Elsősorban tehát szükség volna nem a tisztviselők fizetésének csökkentésére, vagy a tisztviselők adójának pótlékolására, és nem arra, hogy az elöregedett tisztviselőnek, aki becsületesen elvégezte a dolgát, tajki megöregedett és megrokkant, megnyirbálják a, nyugdíját. Nagyon helyesen mutatott rá Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam, hogy mire van szükség: a kétszeres, háromszoros, sőt Ötszörös keresetek megszüntetésére, azok nyugdíjának a megvonására, akiknek egyébképpen is tisztes megélhetésük van; puritán egyszerűség az állami életben az államgazdaság minden ágazatában, (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) a külügyi képviseletben, a 'honvédelemben, a pénzügyben, szóval: az államháztartás minden ágazatában a legszélesebb takarékosság. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Lássák be az urak, hogy elvesztettük a háborút, lássák be az urak, hogy az ezeréves Magyarország, amelyet átmenetileg — mert én azt hiszem, hogy csak átmenetileg — bocskorra nyomorítottak, nem bír el ekkora közigazgatást, ez az ország nem bírja el azt a hallatlan fényűzést, amely fényűzéssel egyes közigazgatási és külképviseleti ágait vezetik. Itt kell a pénzügyminiszter úrnak a dolgot kemény kézzel a kezébe vennie, itt kell megtakarításokat eszközölnie és akkor, ha lassan is, felszabadul az állami élet. Ez az egyik dolog. A másik dolog, hogy ha már az urak arra az álláspontra helyezkednek, hogy megvédik a kapitalizmust, mert most jobb nincs, ha az urak arra az álláspontra helyezkednek, amire az igen i pénzügyminiszter úr helyezkedett, hogy mit tegyek, nincs jobb, tehát ezt kell megtartani, mondom, ha már erre az álláspontra helyezkednek az urak, akkor tegyék lehetővé a kapitalizmusnak, hogy kifejthesse erejét s akadályozzanak meg, gátoljanak meg minden olyan ténykedést, amely alkalmas arra, hogy akadályt állítson a kapitalista vállakozási kedv elé, ne akarjanak kinevezéssel okosabbat produkálni, mint azok, akik száz évvel ezelőtt is ezt csinálták, akadályozzanak meg tehát mindent, ami ezt a kapitalisztikus termelést fejlődésében gátolja. Engedjék útjára, vállalkozzék, tegyék könnyűvé nekik a vállalkozást, de a mellett ne feledkezzenek meg arról, hogy azok, akik a kapitalizmus legelső tényezői: a munkások, mérnökök, tisztviselők, azok is emberek, azokat sem szabad a kizsákmányolás szabad prédáiul odadobni, nem szabad életszintjüket még mélyebbre süllyeszteni, ellenkezőleg, minden intézkedést meg kell tenni, hogy ezeket fogyasztóképessé tegyük, mert ezeknek fogyasztóképessége alkalmas egyedül arra, hogy az ipart, kereskedelmet és a mezőgazdaságot felvirágoztassa. Miután én a kormány által előterjesztett javaslatban mindennek ellenkezőjét látom, azt látom, hogy a kormány javaslatával egyet céloz, tovább vergődni, ahogy Taafe mondta Ferenc József idején a rági világban: fortwursteln. Ezt akarja a kormány ezzel a rendelkezéssel, addig húzni a dolgot, amíg lehet. Ha a kicsinyek elpusztulnak, üsse a kő, a nagyok odalépnek a helyébe és berendezkednek és amit eddig száz kicsiny csinált, azt most megnagyobbítva fogja csinálni a megmaradt nagy és azután valahogy csak leszünk, mert úgy még nem voltunk, hogy sehogy se lettünk •ése 1931 július 30-án, csütörtökön. 185 volna. Ez a politika leszegényíti az országot, koldussá teszi, a koldusnépnek pedig sem becsülete, sem ereje nincs, hogy feltámadjon. T. uraim, még az utolsó percben térjenek jobb útra, vessék el ezt a javaslatot, amely csak arra alkalmas, hogy ezt a mai állapotot fenntartsa, amely a biztos katasztrófába vezet, mert ha az urak nem fognak jó útra térni, biztosítom önöket, nincs messze az idő, amikor a dolgozó munkás kényszeríteni fogja önöket arra az útra, amelyre önként, maguk most nem akarnak menni. A javaslatot nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik: Frey Vilmos jegyző: Somsich Antal gróf! Gr. Somsich Antal: T. Ház! A képviselőház összes tagjait választóikkal és a nemzettel szemben nagy felelősség terheli e javaslattal kapcsolatban azért, mert a javaslat 2. bekezdésének 4. §-a úgy szól, hogy (olvassa): «Utasíttatik a minisztérium, hogy egyrészt az állami kiadások csökkentése, másrészt az állami bevételek érdekében« etc. A javaslat lehetőséget ad a kormánynak arra, hogy az állami háztartás egyensúlyának helyrehozására előbb vegye igénybe az adósrófot, mielőtt kimeríti azt a lehetőséget, hogy leépítésekkel és a kiadások csökkentésével szanálja ezt az államot. Ez mindenesetre az adófizetőknek és a gazdának bőrére megy, ezt gazdatársaim nevében mondom. Már pedig a gazdaság a mai világban úgy áll, f hogy nem tud produktive dolgozni és pedig először azért, mert az adók agyonnyomják, másrészt pedig nem bírja el azt a kamatlábat, melyet a forgótőke után kell fizetni. Olyan diszparitás áll fenn ma a mezőgazdasági termények és az ipari cikkek között, amelyek a gazdálkodást lehetetlenné teszik. A kormány bolettával akart segíteni a gazdán, de nem segít, mert a gazda, aki jövedelemre tesz szert, ezzel legfeljebb adót fizet. (Friedrich István: Megint egy gazda!) A boletta ellen vagyunk abból a szempontból is, mert nem akarjuk, hogy még a látszata is meg legyen annak, hogy a gazdatársadalom a szegény ember kárára akar valami előnyhöz jutni. (Elénk helyeslés és éljenzés bal felől. — Friedrich István: Vége a bolettának.) Annak a reményemnek adok kifejezést, hogy a kormány ezt a szempontot a 4. pont alkalmazásával szem előtt fogja tartani és garanciát nyújt nekünk választóinkkal szemben, akik azzal a reménnyel küldtek ide, hogy mi az új parlamentben majd egy kicsit lesrófoljuk a kiadásokat és az adókat. E helyett azzal kezdjük, hogy megszavazzöuk az adóemelést. En beláátom, hogy a helyzet rendkívül válságos és nehéz és hogy valami rendkívüli intézkedésre szükség van^ de éppen azért kérem, hogy elsősorban a leépítést vigyék keresztül és csak akkor nyúljanak az adósrófhoz, amikor a kiadások csökkentésének lehetősége már ki van merítve. (Ügy van! a baloldalon.) A kormány tájékoztassa a Képviselőházat, hogy azt kimerítette, tegyen erről nekünk jelentést (Helyeslés balfelöl.) s akkor a továbbiakra nézve újból felhatalmazzuk, hogy most az adóhoz is hozzányúlhasson. (Friedrich István: Majd a 33-as bizottság megcsinálja! — Kun Béla: Statiszta bizottság! — Zaj. — Elnök csenget.) Ennek a reményemnek kifejezésével fogadom el a javaslatot. (Zaj.) A nagy szárazság folytán nemcsak a gabonatermés ment tönkre hanem a takarmánytermés is imséges. Ezt követi az, hogy rengeteg állat fog eladásra kerülni s elkeli kótyavetyélni az országnak ezt a kincsét, az állatállo-