Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-9

Az országgyűlés képviselőházának 9. ülése 1931 július 30-án, csütörtökön. 179 dása hogy ugyanakkor, amikor a munkásoknak,megingására ne is gondoljon, az utána következő alkalmazottaknak a lehető legsilányabb bért fizeti a saját igazgatóinak olyan bért fizet, amilyen a múltban teljesen ismeretlen volt, olyan fejedelmi fizetéseket, amelyek egyenesen fantasztikusak. A Kreditanstalt esetében is látjuk, hogy a Kreditanstalt állami beavatkozást sürgetett es az osztrák kormány nem tehetett egyebet, mint hogy odaugrott a Kreditanstalt támogatására. De valami különbség mégis van a kettő köz°tt, mert Magyarországon ezek az állami beavatkozások semmi konzekvenciával nem jártak, itt az állam mint a gavallér nagybácsi szerepelt, ahogyan a régi Marlitt-regényekben szoktuk olvasni : a nagybácsi a fiatal, bursikóz katonatiszt adósságát kifizeti s azután utazik vissza a birtokára tovább gazdálkodni. így csinálta a magyar állam ; szanált egy sor vállalatot, azután maradt minden a régiben. Az állam odaadta a pénzt, valami kis tessék-lássék ellenőrzést gyakorolt felettük, egyébként nem törődött a dologgal. Nos, Ausztriában egészen másképpen csinálták, ott beleavatkoztak a dologba, megnézték Neurath igazgató úr fizetését, megnézték még a nyugdíjba vonult igazgatók fizetését is, megállapították az ő felelősségüket és kemény, brutális kézzel belenyúltak a dolgokba. Azt mondotta az osztrák állam : aki az éa segítségemet hívja és az én segítségemet kívánja, az legyen elkészülve arra. hogy én bele is nézek a dolgokba és ha segítek, akkor a segítségnek olyannak kell lennie, hogy abból a köznek haszna legyen. A magyar állam is segített, s a nélkül, hogy a köz érdekében . egy lépést is tett volna, megelégedett az egészen felszínes ellenőrzéssel. Miért mondom mindezt? Azért, mert azok az intézkedések, amelyeket a magyar kormány a pénzforgalom korlátozása tekintetében tett, kissé hasonlatosak azokhoz a szanálási akciókhoz, amelyeket eddig a magyar kormány az ilyen bajbajutott fái lalatok kai szemben végrehajtott. Azt látjuk, s egy szép napon arra ébredünk fel, hogy nem egy vasárnap van egy héten, hanem négy, 1+3 ; a bankok zárva vannak, minden pénzforgalom meg van bénítva, egyszóval bajok vannak és a közönség nem tudja mire vélni a dolgokat, hogy mi történt itt, államcsőd állott-e be, vagy mi más történt! Nagy döcögve jelent meg azután a félhivatalos magyarázat, hogy : «Nem történt semmi, emberek legyetek nyugodtak ! Németországban megbukott a Danát Bank, Németországban bajok vannak és pánik támadt, s hogy ez a pánik át ne jöjjön hozzánk és itt súlyos károkat ne okozzon, ezért voltunk kénytelenek elrendelni a háromnapos bank szünetet, de amint a pánik elmúlik, a dolgok természetesen ismét visszatérnek régi medrükbe s megy minden úgy, amint azelőtt ment.» T. Képviselőház ! Könnyű egy ilyen rendelkezést kibocsátani, könnyű az embereket azzal megvigasztalni, hogy mindez azért történt, mert Ausztriában, illetőleg Németországban bajok vannak és Magyarországon védekezni kellett, ahogyan védekezni lehetett. Könnyű az ilyen intézkedéseket megtenni, de szörnyű nehéz ezeket az intézkedéseket visszacsinálni s aj] pénzgazdálkodást a régi mederbe ismét visszaterelni. Ennél nehezebb feladatot el sem tudok képzelni. Nekem nem állanak rendelkezésemre azok az intim adatok, amelyek a kormány és a kormányhoz közelálló köröknek bizonyára rendelkezésére állanak és innen nem tudom megítélni, hogy mennyire volt szükség erre az intézkedésre. Egyet tudok és ez az, hogy a magyar közönség, amely évszázadokon át hozzászokott ahhoz, hogy a világ legelső és legnagyobb pénzintézetének, a Kreditanstaltnak, illetve a Rotschildok bécsi intézetének KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. I. eseményeket egészen hidegen fogadta. Semmire sem reagált, nem volt run, nem rohanta meg a takarékpénztárakat és nem szedte ki senki sem a pénzét- Sőt a Németországból már pénteken és szombaton Magyarország felé szivárgó hirek hatása sem látszott még meg a pénzintézeteknél, senki sem rohant a pénzéért, a legnagyobb bizalommal eltelve hagyta mindenki a pénzét a pénzintézeteknél, csak amikor a kormány elrendelte a háromnapos zárlatot, akkor kezdett a közönség gondolkozni, hogy nini, nemcsak Németországban vannak bajok, nemcsak Ausztriában van baj a Kreditanstalt körül, hanem Magyarországon is vannak bajok, de ho°?y hol vannak ezek a bajok, nem tudja senki sem, csak tapogatódzásra volt mindenki utalva és azokra a fantasztikus hírekre, amely szájról-szájra, kávéházról-kávéházra terjedtek. T. Ház ! Minthogy pontos információim nincsenek, kénytelen vagyok érzéseim szerint beszélni. Nekem az az érzésem, hogy ha már a kormány szükségesnek tartotta, hogy bizonyos intézkedéseket tegyen a magyar valuta védelmére, ha már a kormány szükségesnek" tartotta azt, hogy a németországi események hatását idehaza valamiképpen ellensúlyozza, akkor szerintem teljesen elég lett volna a devizaforgalom korlátozása, azért, mert abban az időben a takarékpénztárak és bankok iránt semmiféle bizalmi válság: nem volt. A bizalmi válság azután kezdődött el, amikor már a kormány magyarázkodni kezdett, amikor már a. miniszterelnök úr is szükségét látta inkei magányát otthagyni s az ekeszarva mellől, vagy a vadászpuska mellől — nem tudom, mivel szokott a miniszterelnök úr foglalkozni, nincs is közöm hozzá, csak mellékesen említem meg — Budapestre jönni. Amikor azután a miniszterelnök űr inkei magányából hazajött és végignézett itt a gazda szemével — máskép nem is lehet elképzelni — (Farkas István : Gazda szeme hizlalja az ökröt !) és megindult a félhivatalos magyarázkodások áradata, akkori kezdett a közönség bizalmatlanná válni, akkor kezdte a közönség megrohanni a pénzintézeteket és követelni a pénzét. (Kuna P. András : Hamarább ott voltak a jólértesültek ! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Bizonyíték nem áll ugyan rendelkezésemre, de nekem az az érzésem, hogy a kormánynak ez az intézkedése egy vagy két, vagy több protekción ált intézet érdekében történt. Semmiképpen sem történhetett ez a kisintézetek érdekében és pedig azért nem, mertfazoknak semmi okuk nem volt ilyen run-től félni. Megtörtént a dolog. A háromnapos bankzárlatot követte egy további rendelkezés : a betétek kifizetésének korlátozása 5°/

0-ra. Kaptunk rőfszámra hivatalos magyarázatokat arról, hogy mi miért történt, kaptunk megnyugtató kommünikéket abban a tekintetben, hogy meglesz nem egy 5 millió fontos kölcsönt mint eredetiled tervezve volt, hanem 7 millió font sterling, és ezzel a magyar gazdasági élet visszatér ismét a normális mederbe. Mindezt megkaptuk, a közönség azonban minderre éppen ellenkezőleg reagált. (Farkas István: Mert semmit sem kaptunk !) Ezzel az intézkedéssel a7után a kormány szerencsésen elérte azt, hogy egyfelől megvédte ugyan a nagyintézeteket attól, hogy a betevők megrohanják, megvédte a nagyintézeteket attól, hogy valamelyes káros hatása legyen a Németországból ideszivárgó híreknek, ellenben állítom és bizonyítani fogom, hogy a kis- és középintézeteknek a kormány ezzel az intézkedésével rendkívül súlyos, mondhatnám, helyrehozhatatlan károkat okozott. Az inflációs időben — mint tudjuk — elveszett a magyar pénz értéke. Aki ezer koro28