Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-9

Az országgyűlés képviselőházának 9. ülése 1931 július 30-án, csütörtökön. 161 veszik figyelembe azt, hogy olyan szerencsétlen csapadékelosztás, mint amilyen Magyarországon van, talán a kontinensen sehol sincs. Itt tehát számolni kell majd azzal, hogy a csapadékelosztás döntően szól bele a magyar mezőgazdaság termelésébe, az talán olyankor jön elő és annak hiánya olyankor értezteti kedvezőtlen hatását, amikor a legváratlanabbul ér bennünket, mint például az idei esztendőben. T. Ház! Többször hallottam már itt beszélni arról is, hogy csatornázni kell ezt az országot, és majd öntözéssel lehet a termelést úgy felfokozni, hogy nem a 25-ik helyen, hanem talán a tizenkettedik helyen fogunk állani az agrárállamok között. Nem szabad elfelejteni, — a kereskedelemügyi miniszter úr per tangentem érintette — hogy mi ebben az országban drágábban termelünk így is, mint a körülöttünk fekvő országokban. Egy öntözési terv megvalósítása a termelést még drágábbá teszi és természetesen ez az értékesítés szempontjából olyan kedvezőtlenül érinti a magyar mezőgazdaságot, hogy az ezzel a válsággal megbirkózni nem tud. (Farkasfalvi Farkas Géza: Előbb ármentesítsünk és csak azután csatornázzunk!) T. Ház! A termelés nehézségei mellett megvan az egész világon, de megvan különösen nálunk, Magyarországon az értékesítés nagy problémája is. T. Képviselőiház! Ez az ország minden átmenet nélkül, egy mesterséges feldarabolás után elvesztette» fogyasztási területeit. Ma arról, hogy hogyan tudtuk volna megtartani régi piacainkat, beszélni könnyen lehet, mert ez teoretikus dolog, hiszen nem tudjuk, hogy ha komolyan belefeküdtünk volna a dologba, ha próbáltuk volna piacainkat megtartani, ez milyen eredménnyel járt volna. Egy azonban bizonyos: ennek a feldarabolásnak nagy anteaktái vannak, hiszen több, mint száz esztendőre nyúlik vissza, és itt visszacsinálása- annak, ami történt, azért ütközik olyan nehézségbe, mert hiszen az egy előkészített, tervszerűen előkészített dolog volt. Ezek az utódállamok azok a területek, amelyeket mi elveszítettünk, mint fogyasztópiacokat, természetesen politikailag is azon vannak, hogy ezt az országot olyan lehetetlen helyzetbe hozzák, hogy térdre kényszerítsék és így próbáljanak vele elbánni terveiknek megfelelően. Nem hinném, t. Képviselőház, — sőt meg vagyok erről győződve — hogy ezek a szomszédos országok ne ragadnának meg minden eszközt arra, hogy ezt az országot gazdaságilag tegyék tönkre és egy gazdaságilag leszegényedett országgal csinálják azt, ami terveiknek megfelel. Hiszen azoknál a gazdasági tárgyalásoknál, amelyeket folytattunk olyan országokkal, amelyek iránt mi szimpátiát érzünk, folytattunk olyan országokkal, amelyek nekünk fogyaszt óterületeink voltak, ezekben az országokban a tárgyalás során mindig kicsendült az, hogy semmiféle kedvezményt, semmiféle gazdasági levegőt ennek az országnak adni nem) aklarna'k, sőt mindén életlehetőséget el akarnak tőle venni azért, hogy a több, mint száz éven át előkészített és elálmddött tervüket, azt az új térképet, amelyet ezzel létrehoztak, meg tudják tartani. T. Képviselőház! Ma jövünk arra rá, hogy azt az osztrák-magvar monarchiát, amelynek nagyon sok hibája volt, az idő alkotta, az idő hozta létre. (Úgy van! Úgy va,n! jobbfelől.) Ma jövünk rá arra, hogv az olyan, tökéletes gazdasági egység volt, (Ügy van! Vgy van!) amely után ma talán egész Európa kívánkozik. (Uffy van! Úgy van!) Ez idézte talán elő azt, hogy ellenséges országok is ma komolyan foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy annak a középeurópai piacnak visszaállítása nélkül gazdasági békét Európában létrehozni nem lehet. T. Képviselőház! Talán messzemenő gondolat az, ami megjelent a külföldi lapokban, aminek hangot adtak ebben a Házban is, talán a távol jövő bizonyos akkordja ez, azonban bizonyos, hogy gazdasági érdekek szólnak a mellett, hogy ez az ország ilyen kicsiségben, ilyen izoláltságban, ilyen piacnélküliségben ne maradjon meg és gazdasági érdekek fogják ezt az országot belevinni talán olyan politikai elgondolásba is, amely ennek az országnak azután gazdaságilag is javára fog válni. (Helyeslés balfelől.) A háború előtt nem kellett a magyar mezőgazdaságnak piac után tájékozódnia. Nem volt az a mezőgazdasági termeivény, amelyet a legkönnyebben és a piaci áron felül is nem lehetett volna értékesíteni. Ezt különösen érezte a Dunántúl s a^ Dunántúlnak főként Ausztriával szomszédos részei, s ma a legegyszerűbb ember is tudja azt, hogy az a közösség, amely ellen nem győztünk harcolni és amelynek megsemmisítésére nagy nemzeti erőket pazaroltunk el, a magyar, gazdasági életnek javára szolgált. (Ügy van! balfelől.) T. Képviselőház! Ma nem beszélnek arról, nem is kell talán ilyenről beszélni, hogy abban a gazdasági egységben a magyar búzát 6 korona 30 filléres vám védte. Nem beszélnek ma arróL hogy a magyar búza 6 korona 30 fillérrel drágább volt, mint a körüllevő országok búzája. T. Ház! En azt az ellenvetést, azt az ellenszenvet, amellyel a magyar közvélemény a bolettával szemben viseltetik s amellyel viseltetik ennek a törvényhozásnak^ egy része is, meg tudom érteni, mert a bolettában bizonyos antiszociális rész fedezhető fel. Antiszociális rész olyan tekintetben, hogy bizonyos rétegeknek, amelyek mezőgazdasági termeléssel nem foglalkoznak, a megélhetését drágábbá teszi. Ha azonban én azt mondom, hogy a magyar mezőgazdaság a békében nem tudott megélni védővám nélkül, ma pedig védővámmal operálni nem tudunk, mert ez nevetséges volna, akkor én nem tudom magamat kivonni annak igazsága alól, hogy itt valamiképpen a magyar mezőgazdasági termelést segíteni kell abban a tekintetben, hogy rentábilis legyen. Hogy ennek ma boletta a neve és nem prémium, azt perhorreszkálhatom, azonban maga a tény elől nem tudok kitérni, s bármennyire nem érint is engem anyagilag és talán bármennyire ráfizetek a magam polgári mivoltában, nem tudok kitérni az elől a gondolat elől, hogy a magvar termelést bármiféle formában segíteni kell. T. Képviselőház! Az értékesítésnek nagy nehézsége az is, hogy az újvilági és az orosz termelés, ha nem is éri el a világpiaci árat, olcsóbban termel, mint a magyar mezőgazdaság. Ebbe a kategóriába be lehet sorolni a tőlünk délre és keletre levő mezőgazdasági államokat is. Az értékesítésnek természetesen szintén nagy akadálya az, hogy még á felemelt és mesterségesen felemelt búzaárakkal szemben is más ország olcsóbban dobja piacra a termeivényeit. Meg tudom érteni azt, hogy itt nagy ijedelmet keltett tavasszal az úgynevezett orosz dumping-búza. Kellemetlen volt ez nekünk crzésbelileg talán azért is, mert az akkori híradások szerint az orosz dumpin g-búzát